Beszélgessünk

Ideiglenes állomáson

2010. február 11. | Farkas Ági

Oláh Anna - Budapest főváros önkormányzatainál összesen három-négy esély egyenlőségi referens dolgozik, köztük egyedül vagyok cigány.

- Nyoma sincs már a telepnek, ahol születtem. Valahol a temetővel szemben volt a házunk, arrafelé mostanában is nagy a sár. Kóbor kutyák szaladgálnak a helyén, hiszen ott nem bántja őket senki.

Oláh Anna esélyegyenlőségi referens, Budapest VXIII.-XIX. kerületi önkormányzatánál. Barátságos irodájának ablakából, az Üllői út igen sűrű forgalmát mintha nem is látná. Messzebbre néz, egészen a tápióbicskei cigánytelepig.

- Nyolcan vagyunk testvérek, tízen laktunk egy szobában. Egyedül én tanultam tovább. Anyám reggel kiadta az ukázt a nagyobb gyerekeknek, főzni mosni, takarítani, ő meg elment vályogot vetni, a többi asszonnyal. Apám a Ganz gyárba járt Pestre. Nagyszüleimtől nem Benedek Elek meséit hallottam, akkor, ott találták ki nekünk, gyerekeknek… Én a „halottas” meséket szerettem, mert lehetett kicsit félni, jó volt együtt borzongani. Aztán feladtuk szokásainkat, hogy elfogadjanak bennünket mások is.

Hiszi, hogy csak ideiglenesen állomásozik a városban, a hivatalban, értelmiségi létében. Amikor itt van, haza vágyik. Ám az eltelt harminc év azt is jelentheti, hogy a visszaút talán még nehezebb lenne, mint az ide út volt.
A Magyar Olvasási Társaság (ahol tanácstag) honlapján olvasható önéletrajzából kiderül többek között az is, hogy 17 évesen a Fővárosi Gázműveknél takarító-kézbesítőként kezdte, majd tíz év múlva titkárnő lett. Később gyerekét egyedül nevelő anyaként szerezte három diplomáját, az egri tanárképzőn, az „ELTÉ”-n és a „Bárczin”.
-Mit jelent neked a szó, esély?

-Lehetőséget. Munkára, tanulásra, párkapcsolatra…

- És az egyenlőség?

-Emberek közti egyenlőségre gondolok, de ez csak elvben van így, az életben nem működik. Hiszen nő-férfi, gyerek-felnőtt, idős-fiatal, egészséges-beteg között nincs egyenlőség.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy fölösleges lenne, hiszen valamihez igazodni kell. De nem a deklarációk szintjén, hanem a hétköznapi életben kellene megvalósulnia. Ha a saját kultúrám alapján nézem a helyzetemet, ott talán lényegesen nehezebben tudtam érvényesíteni az esélyt illetve az egyenlőséget. Értelmiségi cigány nő vagyok, ez nem mindig hálás szerep, a saját közösségemben. Abban az esetben pozitív a megítélésem, ha segítséget kérnek, más esetben már könnyen megbélyegeznek. Persze ez így nem mindig és minden esetben igaz, de valós dologról beszélek. Több évtizedes hagyományokkal kellett szemben mennem, azért, hogy boldogulhassak. Tehát a saját közösségemben az, hogy egyenlő eséllyel elérhettem valamit, nehézkesen működött. A többségi társadalomban kicsit könnyebben.

-Ki vagy te?

Ha rangsort kell mondanom, akkor első helyen azt mondom, hogy cigány nő a magyar társadalomban. Aztán édesanya, nagymama, dolgozó nő.
Még mindig keresem a helyem a rendszerben, sokszor nem tudom, kinek kell megfelelnem. Gyakran kell mást mondanom, mint amit szeretnék.

-Mit csinálsz?

- Budapest főváros önkormányzatainál összesen három-négy esélyegyenlőségi referens dolgozik, köztük egyedül vagyok cigány. Hátrányos helyzetű csoportokkal dolgozom. Idősek, nők, gyerekek, sérült emberek, cigányok. Volt akinek mozgásfejlesztő kerékpár beszerzésében segítettem, vagy uszodabérletet sikerült kijárni, esetleg rámpát építtetni a kerekes székkel közlekedőknek. Minden esélyegyenlőséggel kapcsolatos hírt, pályázatot figyelek és megjelentetem az önkormányzat honlapján. Fórumokat tartok, beszélgetés-sorozatokat háttérintézményekben. Tanítok általános iskolában, és az ELTE-n is. Ebben az évben a nevelési intézményben dolgozók (dajkák, óvónők, vezetők) részére indítunk „Esélyegyenlőségi ismeretek” címmel beszélgetés-sorozatot, melyben kiemelten beszélgetünk a magyarországi cigányság helyzetéről. Azt gondolom, ha megismernek bennünket, a kultúránkat, azokat a szocializációs folyamatokat, melyeket a cigány gyerekek megélnek, a családi közösségeket, bepillantást nyernek a családok nevelési stílusába, remélhetőleg jobban megértenek, közelebb kerülnek hozzánk.

-Hasznos ez?

- Sokszor gondolom, hogy szélmalomharcot vívok, nem vagyok elég hatékony. Elidegenedtünk egymástól, és sokan nem olyan szerencsések, mint én, aki egészséges vagyok, van családom, munkám, tanulhattam és segíthetek.

Sokáig emlék volt, milyen nyomorúságban is éltünk ott, a temetővel szemben. Ma azt kell látnom, hogy azok az idők visszatértek, sőt… A mostani nyomorúságban származásuktól függetlenül osztoznak az emberek. Akkor sem értettem és most sem értem, miért van ez így?

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink