KomolyanVálogatás a Roma Sajtóközpont anyagaiból

„Ott nem volt más, csak halál”

2010. március 31. | Roma Sajtóközpont

Ceija Stojka tíz éves sem volt, amikor családjával együtt az Auschwitz-Birkenau-i haláltáborba deportálták. Az ausztriai roma családot pár nappal az után hurcolták el hazulról, hogy hírét vették a családfő halálának. Ceija édesapja a dachaui koncentrációs táborban halt meg, hét éves öccse Auschwitz-Birkenauban veszett oda. Innen a kislányt, a nővérét és az anyját előbb a ravensbrücki, majd a bergen-belseni koncentrációs táborba vitték. Itt érte őket a felszabadulás. Több mint negyven évvel deportálásuk után az asszony könyvet írt az emlékeiről és az egyik legismertebb roma írónő lett Ausztriában.

— 1988-ban írta első könyvét „Rejtőzködve élünk – egy roma asszony visszaemlékezései” címmel. A kötetben bemutatja azokat a szenvedéseket, melyeket gyermekként el kellett viselnie a haláltáborokban.

— Azért írtam meg az első könyvemet, mert keveset hallani a roma Holokausztról. Mindig csak a zsidókról beszéltek, rólunk, cigányokról alig-alig tettek említést. Mindig az utolsók voltunk a sorban. Fontos, hogy tudomást szerezzen a világ arról, hogy a romák is áldozatai voltak a Holokausztnak. A másik ok a neonáci szerveződések megerősödése volt. Az újnácik tagadják a Holokausztot, és azt mondják, hogy nem igaz a sok szenvedés, melyet a nagyapáik okoztak nekünk. Kérdem én, akkor hogyan került a testemre Auschwitz-Birkenauban a Z 6393-as lágerszám?

— Az 1992-ben megjelent, „E világ utazói” című könyvében folytatta visszaemlékezéseit a világháború utáni Ausztriát bemutatva.

— Ausztriában a nem cigányok hamar el akarták felejteni, hogy mi történt a cigányokkal a II. világháború idején. Túlságosan hamar feledésbe merülnek a náci tettek. Szenvedtünk mi is a lágerekben, elveszett a nemzetünk a világban és kik voltak a hibásak? Mi cigányok! Ők csinálták ezt velünk.  Ezért írtam meg a második könyvemben, hogy Ausztriában, 1946-ban azt mondták a nem cigányok, hogy nincsenek nácik a világban. A nácik pedig nyugodtan hazamentek a háború után, orvosok lettek, tanárok, és élték az életüket, míg meg nem haltak.

— Hány roma áldozata volt a Holokausztnak Ausztiában?

—Nem akarok számokat mondani. Nincs annyi levél az erdőben, olyan sok roma halt meg a náci koncentrációs táborokban. Bennünket 1943. márciusában hurcoltak el a nácik hazulról. Három lágert is megjártam, voltam Auschwitz-Birkenauban, Ravensbürgben és Bergen-Belsenben. Úgy kerültünk haza, hogy az angolok felszabadították a bergen-belseni lágert. Négy hónapig voltunk úton, míg hazaértünk Bécsbe.

— Tíz éves sem volt, amikor elhurcolták a családjával együtt.

— Auschwitzban töltöttem be a tizedik évemet. Ott nem volt más, csak halál. Sokunkat sterilizáltak, halálra dolgoztattak bennünket az erdőkben. Nekem és a hétéves öcsémnek nagydarab köveket kellett hurcolnunk a kezünkben, ezekből építettek a náci uraknak lakhelyet. Dolgoztunk az öcsémmel a barakkokban. Minden reggel harminc-negyven halott volt a barakkban. Lehúztuk őket a bokszokból, és egyenként elhúztuk őket az ajtóig. Odajött egy ember és elvitte őket a krematóriumba.

— Hogyan lehetséges, hogy most is mindenre emlékezik, ami akkor történt Önnel?

— Hogyne emlékeznék! Mindig vertek bennünket. Hiába rossz egy kisgyerek, akkor is magához öleli és megcsókolja az anyja meg az apja.  Mondják neki, hogy gyere ide kicsi lányom, aludj már. Nem mondták ezt a nácik, csak vertek bennünket.

— Miért tud keveset a világ a roma Holokausztól?

— Mert nem beszélnek róla. Az a baj, hogy a cigányok nem akartak beszélni róla, mindig azt mondták: „Hagyj békén, hagyj békén, igaz, megtörtént, de élni akarunk!”. De amikor felkelek reggelenként, és látom magamon a lágerszámot, akkor kérdezem magamtól, hogy hol van a kis öcsém!? Hét éves volt, mondták neki a nácik Auschwitzban, hogy olyan ember ez, aki nem akar dolgozni, csak másokon élősködni. Melyik gyerek akar dolgozni hétévesen!? Meghalt szegény Auschwitban, elégették a testét a krematóriumba és kiszórták a hamvait a káposztaföldre. De nemcsak az övét, nagyon sok más emberét is. Mióta megjelentek a könyvem, tele van a házam nem cigányokkal, iskolásokkal. Ausztriában tudják a nem cigányok, hogy mi történt a romákkal a II. világháború idején. A náci tisztviselők 1946-ban az állították, hogy nincsenek nácik a világban. De én ott voltam! Géppisztolyokat szegeztek ránk, megölték az embereket. Nem lehet, hogy ne ismerjék meg a nem cigányok ezeket a történeteket, és megkérdezzék: miért ölték meg a zsidókat, a cigányokat, az embereket?!

— Beszélnek a családjában arról, hogy mi történt Önnel?

— A gyerekeim, az unokáim, a dédunokáim ismerik a történetemet.  A halottaim mindig velem vannak. Mondják nekem: erős legyél! Ilyen az élet. Ha nem felejtjük el a halottainkat, akkor mindig élnek. Gondolja, hogy kibírtam volna másképp Auschwitzban, amikor a nácik azt mondták nekem: fogd a köveket, rakd őket a talicskába és öntsd ki a túloldalon! Csak egy kislány voltam, soványka. Kiabáltam, apám hol vagy, mamám hol vagy? Fölfogtam a köveket, vezettem a talicskát akár az ördög, és kiöntöttem őket. Erőt adott a nagymamám és a jó Isten.

Lakatos Elza, Roma Sajtóközpont

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink