KomolyanVálogatás a Roma Sajtóközpont anyagaiból

Tanulni kell a múltból

2010. április 2. | Fény

Katz Katalin a Jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, szociális munkás, pszichológus, holokauszt-kutató, emberi jogi harcos, januárban egy budapesti konferencián tartott előadást, amely után az emlékezés és a múlt kutatásának fontosságáról beszélt S. Kállai Szilviának, a Roma Sajtóközpont munkatársának.

Mikor illetve meddig van értelme a múltba nézni?

A múltba nézni mindig van értelme, de csak akkor, ha tanulunk belőle. Az iskolaszerű biflázása a történelemnek értelmetlen, amikor csak az évszámokat kell kívülről megtanulni. Akkor van értelme, ha nemcsak a történelemkönyvről van szó, hanem az emberi életekről, az értelméről, a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatáról gondolkodunk és tanulunk belőle. Az előadásomban úgy fonom össze a dolgokat, hogy abban a három idő váltakozik, nem kronologikusan követik benne egymást az események. A múltból azt válogatom ki, amiket ma is hallunk, és remélem, hogy valamiféleképpen visszhangot kelt afelé, ami ma történik, amit mondanak, akár a cigányellenesség, a rasszista megnyilvánulások tekintetében. Elmondom, mi történt 1941-1942-ben, és annak tudjuk, milyen következményei voltak, és talán nem mindenki akarná ezt újra úgy. Most kell vigyázni, nem utána sajnálkozni, hogy jaj, szegények, meghaltak. Ez kevésbé érint engem, mert az foglalkoztat, hogy mit csinálunk most.

Melyik a jobb, emlékezni vagy felejteni?

Az áldozat érdeke az emlékezés, mert ezzel lehet felelősségre vonni az elkövetőket, felhívni a veszélyre a figyelmet, és a traumát is csak úgy lehet feldolgozni, ha kibeszélik, különben csak mérgezi a testet és a lelket. Ebből következik az, hogy az elkövetőnek mintha az lenne az érdeke, hogy felejtsék el, amit tett, mintha ott sem lett volna. Aztán kiderül az olyan nagy traumáknál, mint a Holokauszt is, hogy az áldozatok nagyon sokszor felejteni szeretnének, mert annyira kínozza őket az emlék, hogy csak ez hoz számukra megnyugvást. De nem tudnak felejteni, ez a tragédia. Bizony az elkövetők sem tudnak együtt élni a lelkiismeretükkel akármilyen gonoszak is, emberek, és ők is csak úgy tudják feloldani magukat, ha belemennek az emlékezésbe, akármilyen ijesztő is ez számukra. Bár kevésbé sajnálom őket, mint az áldozatokat.

Mióta foglalkozik a Holokauszttal?

A zsidó Holokauszttal két-három éves korom óta foglalkozom, miután a szüleim és a bátyám is túlélők. Apám Auschwitzban volt, meg máshol is. Nem mintha erről állandóan beszéltek volna, bár nem is volt elhallgatva előlem, megszállottan hallgatóztam, amikor beszélgettek, hogy jaj, itt van ez a barátom, akivel a lágerben voltam. Később olvastam, képeket nézegettem, nagyon érdekelt az enigmája, rejtélye, az értelme, ha van egyáltalán.

Miért?

Az egész családom érintett, a szüleim, a testvérem is, viszont én kívül maradtam. Úgy éreztem, hogy valami baj van velem, amiért nem voltam velük. Valahogy hozzájuk kéne tartoznom, de nem tudom min mentek keresztül. Tudom, hogy szörnyűségeken mentek keresztül, amiben nekem is részt kellett volna vennem. Amikor rájöttem, hogy nemcsak a zsidók, hanem a cigányok is ugyanúgy ott voltak, akkor azonnal belemerültem ennek kutatásába is. Bár kívülről jöttem, ráébredtem arra, hogy a romák helyzete Magyarországon nagyon rossz, és nagyon megijedtem tőle. Azelőtt eszembe sem jutott, hiszen Izraelben ez nem volt olyan szembeötlő. A másik ok az volt, hogy nem volt sehol, semmi irodalma a roma Holokausztnak. Ez már dühített is.

Hogyan kezdte a roma Holokauszt kutatását?

Elmentem Jeruzsálemben a legismertebb, legnagyobb Holokauszt-történészhez, hogy segítsen ebben, de kidobott a szobájából azzal, hogy ez meg miért érdekel téged, talán roma vagy? Dühös volt, amiért ezzel akarok foglalkozni. Attól kezdve egyértelmű volt számomra. Interjúalanyokat nagyon nehezen találtam. Egyetlen romát sem ismertem. Aztán Bécsben egy jó barátomnál voltam, amikor találkoztam Bari Károllyal. Ő rögtön rám förmedt, hogy mit akarok tőle, de miután elbeszélgettünk meggyőztem arról, hogy hihet bennem. Két éven belül megérkeztek az első túlélőkről az információk. Nagyon hosszú volt az az idő, amíg elértem ahhoz a ponthoz, hogy bíztak bennem, és megértették, hogy nem lesz abból baj, ha bemutatnak nekem egy-két túlélőt. De miután ez megtörtént, ők ajánlottak engem egymás közt, így hatvanhárom vagy hatvannégy interjút készítettem. Azt hiszem már csak Krasznai Frida mama él közülük.

Miért tud a világ ennyire keveset a roma Holokausztról?

Nincs eléggé elismerve a roma Holokauszt, és valahogy a kollektív emlékezetben a Holokauszt a zsidósággal van csak összekötve és hiányzik belőle az, hogy volt egy közösség, egy nép, akikkel ugyanaz történt, ugyanakkor, ugyanott. Úgyhogy egy a sorsuk. A családokon belül tudják a gyerekek is meg az unokák is történeteket, mert hallják a nagymamától. De ahhoz, hogy ez a kollektív emlékezetbe be legyen fogadva, ahhoz többet kéne mesélni, írni, dokumentálni. A zsidó kultúra alapja az emlékezés, mindent dokumentálunk, ez benne van a szentírásokban, minden ünnepen, napi imában szerepel. A romáknál ez nincs. A könyvem (Visszafojtott emlékezet – 2005) a kutatásom gyümölcse, és a lényege az volt, hogy magyarul is elkészüljön. Ez most már héberül is megjelenik nemsokára. Sokat nyüzsgök, és egy filmes barátom is érdeklődött, aztán velem jött, így készült filmanyag is. Később ebbe belekeveredett a Krasznai-család története, akik közül az öregek is túlélők voltak. De egy csomó vágatlan filmanyagom van, ami csak fekszik a fiókom alján, ezt nagyon fájlalom.

S. Kállai Szilvia, Roma Sajtóközpont

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink