Joci számunkra példakép marad

Gyertyagyújtás a Kossuth téren - kép: MTI

A Sosi? munkatársainak visszaemlékezése Daróczi Dávidra, egykori Rádió C-s főszerkesztőnkre. A roma srácra, aki pályafutásával megmutatta a roma fiataloknak, hogyan lehet sikereket elérni és mindemellett nem elfelejteni, honnan is jöttünk. A volt kormányszóvivő szombatra virradóra önkezével vetett véget életének.

“Amikor a kormányszóvivő miatt vette el a tanár az unokaöcsém telefonját” - egy poén, amit sokat fogok mesélni. De mostantól lesz egy nagyon szomorú felhangja is ennek a sztorinak. Meghalt Daróczi Dávid, aki számunkra, roma újságírók számára, sokkal inkább példakép marad, mint bulvárhős.

Miután kinevezték kormányszóvivőnek, azaz olyan magas tisztséget kapott, mint előtte roma ember soha, interjút kértem tőle. Visszahívott, de egy régebbi telefonszámomon, amit odaadtam az akkor éppen ötödikes unokaöcsémnek, így Dávid egy földrajz órát zavart meg az öcsém feledékenysége miatt. A tanár büntetésből elvette a csöngő telefont, talán még intőt is adott.

Daróczi Dávid, Daró vagy Joci, a Choli fia, az intelligens roma srác pályafutásával megmutatta a roma fiataloknak, hogyan lehet sikereket elérni és mind e mellett nem elfelejteni, honnan is jöttünk.

* * *

Talán egy hete sem történt, hogy egy közösségi oldalon megnéztem fiatalkori fényképeit. Ahogy az egyik képen apja mellett guggolt, a két generáció összetartozása jelent meg. Érzékelni lehetett: büszke apjára, és arra, hogy honnan származik.

Daróczi Dávid - kép: kormanyszovivo.hu

Mi is büszkék vagyunk rá. Arra, hogy számunkra csak egy volt a többi roma értelmiségi közül, míg másoknak kormányszóvivőt jelentett, vagy médiaszereplőt.

Kilenc évvel ezelőtt, amikor megismertük egymást a Rádió C-ben, keveset tudtam Jociról. Mindössze annyit, hogy a Choli fia. A hetek, hónapok múlásával egyre jobban megismertem: már nemcsak a Choli fia volt, hanem olyan ember, aki tele van energiával, lelkesedéssel, és nem utolsósorban hittel. Olyan ember, akire 28 évesen is fel lehetett nézni, számunkra már akkor is példakép volt.

Utaztam éppen. Már hetek óta azon rágódtam, hogy egy hírújságnál maradjak, vagy a rádiót válasszam. Végül megszületett bennem a döntés: nem folytatom a rádiós munkám. Vasárnap délután, félve hívtam fel Jocit, hogy másnap reggel már ne várjanak rám. Nem lepődött meg a vasárnapi hívás ellenére sem, tudta miért keresem. Mintha számított volna rá. Nem beszéltünk sokat, csak annyit mondott: “Itt van szükség rád.” Elgondolkodtam, és rájöttem: igaza van. Másnap reggel ismét mentem dolgozni a rádióba, és többet nem esett szó köztünk arról, hogy fel akartam mondani. Mintha csak a mi titkunk maradt volna. Beszélgetéseink, és munkánk során soha nem került szóba ez a rövid vasárnap délutáni telefonhívás.

A halálhíre hallatán első dolgom az volt, hogy azon a közösségi oldalon megnézzem a fényképeit. Azt a képet, ahogy apja mellett guggol. Sajnos már nem találtam meg.

Joci! Köszönöm, hogy tudatosítottad bennem: cigányként a saját közösségünket is segítenünk kell, nemcsak a saját boldogulásunkat szem előtt tartani. Úgy, ahogy azt Te is tetted.

"amikor a kormányszóvivő miatt vette el a tanár az
unokaöcsém telefonját?" - egy poén, amit sokat fogok
mesélni. De mostantól lesz egy nagyon szomorú felhangja is
ennek a sztorinak. Meghalt Daróczi Dávid, aki számunkra, roma újságírók számára, sokkal inkább példakép marad, mint bulvárhős. 

 Miután kinevezték kormányszóvivőnek, azaz olyan magas
tisztséget kapott, mint előtte roma ember soha, interjút kértem tőle. Visszahívott, de egy régebbi telefonszámomon, amit odaadtam az akkor éppen
ötödikes unokaöcsémnek, így Dávid egy földrajz órát zavart meg az öcsém
feledékenysége miatt. A tanár büntetésből elvette a csöngő telefont, talán még intőt is adott. 

Daróczi Dávid, Daró vagy Joci, a Choli fia, az intelligens roma srác pályafutásával megmutatta a roma fiataloknak, hogyan lehet sikereket elérni és mind e mellett nem elfelejteni, honnan is jöttünk.