Jegyzetfüzet

Gyalázkodás helyett – Daróczi Dávid emlékére

2010. április 29. | Nótár Ilona

Nemrég elment tőlünk egy sorstársunk. Olyan ember volt, akire felnéztünk és büszkék voltunk rá. Én nem ismertem személyesen, s talán ha velünk maradt volna, se sodort volna minket össze az élet. Mégis, mikor hallottam a halálhírét, olyan mélységes fájdalmat éltem át, amely érzés egyszerre a sorstársammá, barátommá tette őt. Megérteni egy olyan cselekedetet, amellyel a saját életünk ellen vétünk, aligha lehet. De mindenki, aki érez és kicsit is őszinte magához, beláthatja, hogy voltak az életében olyan időszakok, amikor aligha látott villódzó fényeket az alagút végén, melyen már olyan régóta kénytelen vánszorgott.

Bár a híresztelések szerint nem tudhatjuk, miért és hogyan távozott tőlünk Dávid, én nem ítélem el őt, nem próbálom meg kitalálni a megválaszolhatatlant, csak elfogadom a tényt, hogy nincs többé. Csak az emléke maradt meg számunkra. Nem értem, hogy ezt miért kell bemocskolni, hazugságokkal vastagon bekenni, öt perces hírnévért áruba bocsátani, s csalással fenntartani a látszatát annak, hogy valóban érdekli a hamis hírverőket az Elveszett sorsa? Ha tisztelnék az emlékét, nem járulnának hozzá ahhoz, hogy közszájon forogjon ennek a közismert embernek a csöppet sem ismert élete, sorsa.

Egy közeli barátom a halálhír hallatán fölényesen azt mondta: „Én keresztény vagyok. Ő eldobta magától az életét. Tudod, hogy erről mi az egyház véleménye…” Elítélt egy embert, akit nem is ismert, s közben azt hitte, a „keresztény” mivolta jobbá, különbbé teszi őt másoknál. A krisztusi példamutatás Jézus jellemére épít, ő a bűnösökért jött el és a kegyelmével felemelte az elesetteket. Arra tanít, hogy minél többje van valakinek, annál alázatosabban kell, hogy szolgáljon. Nem ismerem azt az igét, amely gőgre, és egymás becsmérlésére jogosítana fel.

De milyen jó a tökéleteseknek! Azoknak, akik soha nem tapasztalták meg, milyen félni és vágyni valaki szeretetteljes ölelésére akkor, amikor nincs a közelben senki, vagy éppen végletesen magányosnak lenni, ha ezren vesznek is körül. S nyugodj meg kedves olvasó, a világ nem tökéletes, hiszen te is, és én is benne élünk.

Azokhoz szólok most, akik nagy lendülettel ítélkeznek – bármely elolvasott kósza hír után – egy olyan ember életéről, akit nem is ismernek. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – ezt olvasom az én Bibliámból. Nem a mi dolgunk megítélni a miérteket és kinyomozni a körülményeket. Egy ember elment, akinek az élete sokak számára volt lámpás és mutatott előre világító fényt.

Mostantól inkább légy bátor és ne állj be a „kárálók” közé! Nem fogadhatjuk el, hogy valakinek az élete pletykává és szóbeszéddé aljasuljon le! Szeressük őt, mert egy volt közülünk, tiszteljük, mert küzdött mellettünk, és értsük meg, mert ugyanolyan bűnösök és esendőek vagyunk. Értékeljük az életet, az esélyt, ami nekünk még megmaradt: a reggeli illatos teákat, az esti forró zuhanyt, a lehetőséget, hogy az ölébe hajtsuk a fejünket annak, akit szeretünk.

Minden ember élete érték, s mikor eltávozik, fájó veszteség. Hagyjuk meg Dávid méltóságát a halála után is. Mert megérdemli.

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink