Zenés-táncos

Feketén-fehéren ez történt a Mediawave-en

2010. május 9. | Forgács Marietta

Bella Péter fotója az idei Mediawave-ről

Bella Péter fotója az idei Mediawave-ről - flickr.com

Pénteki megérkezésem kissé ziláltra sikerült… Reggel még bőrönd nélkül készültem a nyolc napos programra. Majd indulásom előtt tíz perccel a szükséges szállítóeszközt kézhez kaptam, aminek a vége természetesen kapkodás lett. A bőrönd (én csak húzogatós szekérnek hívom) nehezebb lett, mint gondoltam. Pedig csak könnyű nyári ruhákat pakoltam be (ebből aztán lett is bajom), de már a lakásból kilépve éreztem, gyenge vagyok ehhez a súlyhoz. Szerencsére nem kellett sokat húznom a szekeret a pályaudvarig. Mindössze öt perc lett volna más alkalommal, de így is odaértem 15 perc alatt. A vonaton már volt, aki segített megbirkózni a súllyal. A fiatalember készségesen kérdezte tőlem, felteheti-e a táskám a poggyásztartóra? Természetesen éltem a lehetőséggel.

Kényelmesen elhelyezkedtem, és már majdnem cigányzenét kezdtem hallgatni a laptopom fülhallgatóján, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy a „készségesfiatalember” újságokat vesz elő. Hazafias érzelmű, radikális jobboldali újságokat (csak azért nem írom le a címüket, nehogy bárki is megvegye őket). Na, ekkor vettem csak észre a „készségesfiatalember” pólóját, amelyen Nagy Magyarország határai voltak. Így inkább visszafogtam a zenei igényemet és helyette aludtam. Természetesen a végállomáson a „készségesfiatalember” nem hazudtolta meg magát: ismét segítségemre volt. Megjegyzem szép volt a mosolya… talán nem vette észre rasszjegyeimet, vagy a radikális fiatalok ennyire udvariasak a cigányokkal szemben is?

Mivel továbbiakban csak magamra számítottam, így hát minden erőm összeszedtem, és nyakamba vettem a várost, három nagy csomaggal együtt. Fél óra séta (séta? Inkább kínlódás…) után be kellett látnom: képtelen (erőtlen) vagyok még megtenni azt az ötszáz métert (3,5 km után) , ami előttem áll. Taxit rendelve vártam, hogy végre megérkezzem a szálláshelyemre.

Este, megismerve egyik lakótársam, a város központjában iszogatva próbáltunk már e kezdetektől bekapcsolódni a Mediawave fesztivál eseményeibe.

Szombathelyen van néhány ismerősöm, így próbáltam a régi kapcsolatokat felújítani. Egyik barátnőm telefonja néma volt, így már kezdtem attól tartani, hogy új ismerőseimmel kell az este elé néznem, míg át nem sietett előttem a Fő téren. Volt ám örömködés…

A szombatot, a munka ünnepét természetesen dolgosan kezdtük. Joka Daróczi József személyében jó volt ismerőssel találkozni, és megismerkedtem nemcsak a Passport Control csapat többi tagjával, de cigány fiatalokkal is, akiket vagy a filmezés, vagy a fényképezés érdekel.

A rövid bemutatkozást követően a két csoport külön vált: a fotósokat Petttendi-Szabó Péter, és Kapolka Gábor, a filmkészítés iránt érdeklődőket Vizi Mária és Pamacs (Hargittai László) vezette. Természetesen emellett kiemelendő a többi szakember neve is, mint például Joka Daróczi József, Dömötör Péter, vagy Jörg Tibor.

Azonnal a lovak közé csaptak, kinek milyen forgatókönyv ötlete van? Ugyan már készen kellett volna hozni a kidolgozott témát, de mivel alig volt időm készülődni, így gondoltam majd rögtönözök. Hát rögtönöztem is… csak éppen nem egy 5-7 perces kisfilmnek megfelelő ötlettel álltam elő. Marica szerint az elképzelésem legalább 60-70 percben mutatható meg. De mivel a többiek reálisan kivitelezhető kisfilm-forgatókönyv-ötletekkel (milyen hosszú is ez a szó…) érkeztek, így az első nap már körvonalazódni látszódott: öt kisfilmet tudunk elkészíteni az előttünk álló nyolc nap alatt. Fikció, portré, animációs film is szerepelt közöttük. Egyszereplős, többszereplős, nehezen és könnyen kivitelezhetőnek tűnő egyaránt.

A Menza belseje

A Menza belseje

A Menza ebéd után (minden nap) a Mediawave másik helyszínén szívtuk magunkba a város nyugalmát, és a fesztivál hangulatát. A mozi mellett kialakított közösségi tér csalogató volt a fűben elhelyezett párnáival, a hintáival, vagy akár a hintaágyaival – mindez a város centrumában.

Számomra az első megindító jelenet az volt, ahogy 8-10 ember néhány négyzetméternyi zöld területen fekve, pihenve isszák magukba Pamacs szavait a dramaturgia rejtelmeiről. Úgy tűnt, ez a pillanat nemcsak engem fogott meg, hanem egy grafikust, Rózsa Ferkó Károlyt is, aki pár perc alatt az alábbi képet készítette rólunk.

Vágókép - filmes workshop - kép: Rózsa Ferkó Károly

Vágókép - filmes workshop - kép: Rózsa Ferkó Károly

További cikkek a rovatból
Karaván Família az Erzsébet téren Karaván Família az Erzsébet téren
A Karaván Família is színesítette a Budapesti Főutca Fesztivál és a Miénk a Belváros Főutcája nemrég megrendezett programsorozatát. Ellátogattunk az eseményre. Produkciójuk, mint látható, fergeteges hangulatú volt. Senki nem bírt megmaradni egy helyben, volt, aki énekelt vagy dúdolt, akadtak a közönségben olyanok is, akik táncra perdültek a Família zenéje hallatán. Több dal elhangzott a legutóbbi albumukról. A zenekar vezetőjével, Nagy Istvánnal erről is beszélgettünk.
Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja
Kállai Kis Ernő sokkal nagyobb szenvedéllyel beszél fia és unokája eredményeiről, mint a sajátjáról. A világszerte klarinétkirályként ismert, Liszt-díjjal és Arany Érdemkereszttel kitüntetett Kállai Kis Ernővel visszamentünk egy kicsit az időben, kezdve az első közös játéktól a fiával, az unokája nemzetközi sikereinek érintésével egészen addig, mikor is teljesen véletlenül kapcsolatba került a klarinéttal.
Sikerre ítélt együttműködés Sikerre ítélt együttműködés
Frido Diepeveenel már sokszor beszélgettünk, elkísértük muzsikálni is. Megtapasztaltuk, mennyire elkötelezettje műfajnak, és megvan benne a kellő alázattal is, hogy folyamatosan tudjon fejlődni. Ennek érdekében vesz leckéket a cigányzene egy jeles képviselőjétől, ifj. Kállai Kis Ernőtől.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal
»A hangszerek világa« koncertsorozat keretében Balázs János zongoraművész tartott »hangszerismerkedőknek« szóló délutánt április 26-án szombaton. A Jakobi László hangversenyrendező által szervezett sorozat „tanévzárójára” stábunk is ellátogatott. Jó volt látni, hogy a fiatal művész mennyire ért a gyermekek nyelvén. Szórakoztatóan mesélt a hangszer történetéről, bevonta a gyerekeket a beszélgetésbe, sőt még a zongorajátékba is. A lurkók nagyon élvezték, gyorsan elrepült az egy óra, a folytatásra most néhány hónapot várniuk kell.
Zenével az emlékmű megépítése ellen Zenével az emlékmű megépítése ellen
A budapesti Szabadság téren, a tervezett német megszállási emlékmű ellen tiltakozó kordonbontókat egy alkalmi koncerttel ajándékozta meg Surányi Judit és csapata, egy flash mob keretében. A szomorú dalt fiatal roma muzsikusok adták elő. Nézze meg a helyszínen készült videónkat!
Komoly manőverek csellón – Duka Elemér csellista Komoly manőverek csellón – Duka Elemér csellista
Nagy élmény olyasvalakit élőben hallgatni, aki a hegedű jóval nagyobb méretű testvérén olyan virtuozitással játszik, mintha az egy félkezes, könnyen „bejárható” hangszer lenne. Duka Elemér nem véletlenül ismert és elismert zenésze napjaink pezsgő komolyzenei életének. Csellójátéka kristálytiszta, virtuóz és könnyed.
Türelmes srác Türelmes srác
Lassan már egy éve, hogy Farkas Zsolt megnyerte az Ének iskolája című tévés tehetségkutató versenyt. A fiatalember most 15 éves, és az utóbb egy esztendeje azzal telt, hogy fellépett jó néhány koncerten. Egy budapesti szórakozóhelyen találkoztunk vele, ahol az új lemezéről is énekelt.
Vérprofizmus több szólamban – Vörös Tamás cimbalmos Vérprofizmus több szólamban – Vörös Tamás cimbalmos
Vörös Tamás olyan könnyedséggel, és vérprofi pontossággal játszik a milliónyi húrból álló cimbalmon, ami nagyon nagy ritkaság. Bár a hegedű volt a legelső hangszere, mégsem az lett az igazi, de az első találkozás a cimbalommal egyértelmű és mindent eldöntő volt számára.
Somnakaj Somnakaj
Több ismert hazai művész előkészítő munkája nyomán megszületett az első roma sorsjáték, a Somnakaj. Mi az egyik nyilvános próbán jártunk. Az ősbemutató a Művészetek Palotájában lesz április 4-én, este héttől. Nézze meg videónkat!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink