Feketén-fehéren ez történt a Médiawave-en /2.

Vasárnap reggeli közben a programfüzetben karikázgattam be, mely események érdekelnek a legjobban, s noha az emberi klónozás még nem legalizált, én leginkább minden rendezvényen részt akartam venni.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Vasárnap délutánra már a Passport Controll workshopjának befejezett forgatókönyvei voltak előttünk. Azt hittük, este részt vehetünk végre valamilyen kulturális rendezvényen, amikor Mátrai Szabolccsal együtt érzékeltük: szükség van ránk és felelősségteljesen helyt kell állnunk, nem lehet holmi öncélú bulizásnak teret engedni… Hétfőn hajnalban kezdődött H. K. Barbara forgatása.

Azonban előző este még néhány dolog hiányzott ahhoz, hogy ez realitássá váljon. Többek között: forgatási engedély, fekete kalap (olyan cigányos), statiszták, sötét alapozó és púder (hogy a főszereplő cigánynak tűnjön), valamint a legfontosabb: kazetta a kamerába.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Kovács Gábor kép: metropol.hu

Áldottuk az éjjel-nappal nyitva tartó hatalmas üzletlánc nevét. Autóba vágtuk magunkat, és én egy hatalmas lista kíséretében emberi GPS-szé alakultam át. Örömtelin és büszkén tértünk vissza a cigányos inggel (narancssárga rövid ujjú selyem ing), a sok-sok kazettával, toast kenyerekkel, és miegymással, amikor a rendezőnő csak annyit kérdezett tőlünk: „A cigarettám hol van?” – elvörösödtünk, mert úgy tűnik a legfontosabb dologról megfeledkeztünk…

Másnap reggel két csapat kezdett bele a forgatásba: én és Szabolcs egy portrét vettünk fel Kovács Gábor építészmérnökről, aki ugyan igazságügyi szakértő is, de a város egyik színfoltja is egyben, amint különleges készítésű faszerkezeteivel feltűnik a város utcáin…

H. K. Barbara - kép: khalila.honlapom.hu

Emellett hétfőn hajnalban H.K. Barbara rendezésében az Állomás (álom-más) elnevezésű kisfilm munkálatai kezdődtek el Sárváron. Ez utóbbi forgatókönyve mindenkit azonnal magával ragadott. A pár perces történetben egy cigány fiú és egy szőke hajú leányzó találkozását mutatja be egy pályaudvaron – akik a workshop nevének megfelelően – fekete és fehér cipőt hordanak -, ahol az álom és a zene hatására a közöttük lévő falak egy táncban bomlanak szerteszét.

A munkálatokban nagy segítségünkre volt a fotós szekció is, akiknek szintén a Bloom-ház volt a főhadiszállásuk.

Az elkövetkezendő napok egyre sűrűbbé váltak: szemtanúja voltam, ahogy a cigányok lakta házsorban valaki öngyilkosságot próbált megkísérelni (több maroknyi gyógyszert szedett be), eső közepette két hatalmas csokitortát szereztem be, és azokkal lavíroztam át a várost (Pamacs és Tibi születésnapja volt), valamint a forgatásokat is próbáltam figyelemmel kísérni. Ennek következményeként a kulturális programjaim mérlege egy hét után eléggé lehangoló volt: két koncert, 0 film, 0 kiállítás…

A Bloom ház - kép: vendegvaro.hu

A zenész szekció megjelenése jó hatással volt a munkánkra és kevéske éjszakai alvásunkra. Zeneszóra aludhattunk el minden nap, de volt, amikor éjszakai forgatás közepén jókedvűen masíroztak be hozzánk – ébresztés gyanánt. Egyesek a Bloom-ház kellékeként használt ágyon aludtak, így spórolták meg azt a fél-fél órás utat a főhadiszállás és a kemping között oda-vissza.

Az egyre fárasztóbb napok után igazi felüdülést jelentett számunkra a csütörtöki nap, amikor egy Oscar-díjas vágó előadását halhattuk. Alan Heim (szerintem) igazi nagyágyú a filmes szakmában. Megtiszteltetés volt, hogy zártkörű előadást tartott nekünk arról, miként lehet az erőszakot ábrázolni a vágás segítségével? Jómagam azt hittem az Amerikai História X című film készítéséről számol be (amelyért az Amerikai Filmakadémia díját kapta), de nem. Egy kritikusok által rossznak ítélt filmen (Egy playmate halála) keresztül mutatta be, sok minden csak a vágón múlik.

Alan Heim előadása - kép: Mirela Vlad

Az előadást követően felbuzdulva ültünk a vágóprogram elé. Tudtuk, kevés lesz a délután arra, hogy a pár perces filmünket tökéletesre vágjuk meg, de a lelkesedés szárnyakat adott.

Végül minden film elkészült, noha a végére egyre feszültebbekké váltunk…

Sajnos én már nem tudtam maradni a szombati bemutatóra, de így is elégedetten távoztam. Tisztában voltam azzal, hogy egy hét alatt nem tanulom meg a filmezés csínját-bínját, de beleláthattam mennyire összetett is, és milyen sok ember munkáját igényli az, aminek a végeredménye az, hogy egy 90 perces filmet végignézhetünk a moziban, pattogatott kukoricával a kezünkben (noha én nem szeretem).

A Mediawave egy évre bezárta kapuit, számtalan önfeledt szórakozást kínálva a résztvevőknek, és nekünk a Passport Control csapat tagjainak is, akik éreztük: a bőrszín, vagy a származás a legutolsó dolog, amelyet figyelembe kell vennünk. Nem szabad vele se kérkedni, se szégyelleni. Hiszen a fekete-fehér fotókon, filmeken a bőrszín úgysem látszódik…

• A történet első része: Feketén-fehéren ez történt a Mediawave-en