Ingyen szombat – biciklivel
Hétvégi apuka vagyok, s minthogy csóróságunk okán a városban maradni kényszerültünk, szombaton egész napos programot kellett kitalálnom a a porontyomnak. A terv két pillérre épült: olcsó (lehetőleg ingyenes) és biciklis buli legyen. Na, ezeknek a paramétereknek tökéletesen megfelelt a Szelektív Nap, a National Geographic Magyarország és a Tiszta Magyarországért Társulás egész napos környezettudatos rendezvénye az Ötvenhatosok terén.
Belépőként újrahasznosítható pillepalackot cserélhettünk be kuponokra, amelyekért különböző – természetesen környezetbarát – reklámajándékokat kaptunk. Gyerek boldog, elkapja a lomi-fíling, haladunk egyre beljebb: kis helyen sok minden, jól összezsúfolva, a színpadon az egyik kereskedelmi tévécsatorna frontembere konferál ordítozva. A töméntelen mennyiségben felállított sátrakban a fenntartható fejlődés jegyében rövidke tesztek kitöltéséért további bóvli-ajándékokkal tömték az embereket. Summa summarum: vihettél szemetet, amit szelektív gyűjtőkben elhelyezve megdicsértek, majd környezettudatosan kétszer annyival térhettél haza. Tértünk – ha nem is haza, hanem egy másik helyszínre, a deszkákon ugyanis egy „igazi” plasztik celeb primadonna kezdett playback-elni, úgyhogy áttekertünk az Erzsébet térre.

Az Ability parkban, "EU loves you" fesztivál, Erzsébet tér
A buszpályaudvar mögött az EU-csatlakozás hatodik évfordulójának alkalmából az EU loves you elnevezésű esélyegyenlőség napi utcafesztivál zajlott éppen, azzal a céllal, hogy a környezet iránti felelősségvállalás mellett a társadalmi felelősségvállalás fontosságára is felhívja a figyelmet, hiszen 2010 a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. Az optimálisan, szellősen, kényelmesen berendezett területen színekkel, ízekkel, kavalkáddal fogadott a rendezvény – na, ott is ragadtunk estig. Rögtön a bejáratnál a Tilos Rádió sátra, privát közönségük az előttük lévő kis területen zsonglőrködött. A fair trade kereskedelmet népszerűsítők fair trade-kávéval és teával kínálták a látogatókat, mellettük növényi alapanyagokból szappangolyókat gyúrhattunk. „A szegénység nem szégyen” feliratú sátornál két hajléktalan fogadta az érdeklődőket, sorstársaik írásait, rajzait, festményeit lehetett itt olvasni/megnézni. A különböző társadalmi, civil szervezetek, alapítványok sátrainál megint csak szóróajándékokba futottunk, mint pl. a szegénység témakörében készült gyerekrajzokkal illusztrált asztali naptár, de más csecsebecsékhez is hozzá lehetett jutni, ugyancsak tesztek kitöltéséért cserében. Gyermekem nem tudott elszakadni az Abilitysektől, egyik játékot próbálta ki a másik után, majd kezdte elölről az egészet, ha pedig nem játszott, akkor kerekes székkel csavargott az akadálypályán. A hennafestőkhöz álltunk, illetve ültünk még be, lányom ugyanis hamarosan tinédzser korba lép, így önmagát meghazudtoló türelemmel várta ki, míg felkerül mindkét felkarjára a motívum – ami azután másnapra el is tűnt…
A környezetvédelemmel, környezettudatosságra neveléssel foglalkozó Hulladék Munkaszövetség a Kukabúvár című kiadványával kínálgatta látogatóit, miközben jobbnál jobb zenék szóltak a színpadról. Mi a Chalabanra értünk oda, majd a Heaven Street Seven folytatta a Karaván Família két leányával. A színházi színpadon melegek, bevándorlók, mozgásukban akadályozottak léptek föl Palya Beával. Ugyanitt, az utolsó műsoron, az Ökosztüm fantázianevű, újrahasznosított hulladékból készült ruhaköltemények divatbemutatóján alig tudtam fotózni a röhögéstől – úgy láttam, nem voltak ezzel másképp kollégáim sem… Közben az Erzsébet tér (pontosabban a Gödör) törzsfellépői, a Parno Graszt zenészei húzták a talpalávalót, majd az Ausztriából érkezett DelaDap fergeteges koncertje zárta a műsort.
kép és szöveg: Csonti
Ingyen szombat – biciklivel
Hétvégi apuka vagyok, s minthogy csóróságunk okán a városban maradni kényszerültünk, szombaton egész napos programot kellett kitalálnoma a porontyomnak. A terv két pillérre épült: olcsó (lehetőleg ingyenes) és biciklis buli legyen. Na, ezeknek a paramétereknek tökéletesen megfelelt a Szelektív Nap, a National Geographic Magyarország és a Tiszta Magyarországért Társulás egész napos környezettudatos rendezvénye az Ötvenhatosok terén.
Belépőként újrahasznosítható pillepalackot cserélhettünk be kuponokra, amelyekért különböző – természetesen környezetbarát – reklámajándékokat kaptunk. Gyerek boldog, elkapja a lomi-fíling, haladunk egyre beljebb: kis helyen sok minden, jól összezsúfolva, a színpadon az egyik kereskedelmi tévécsatorna frontembere konferál ordítozva. A töméntelen mennyiségben felállított sátrakban a fenntartható fejlődés jegyében rövidke tesztek kitöltéséért további bóvli-ajándékokkal tömték az embereket. Summa summarum: vihettél szemetet, amit szelektív gyűjtőkben elhelyezve megdicsértek, majd környezettudatosan kétszer annyival térhettél haza. Tértünk – ha nem is haza, hanem egy másik helyszínre, a deszkákon ugyanis egy „igazi” plasztik celeb primadonna kezdett playback-elni, úgyhogy áttekertünk az Erzsébet térre.
A buszpályaudvar mögött az EU-csatlakozás hatodik évfordulójának alkalmából az EU loves you elnevezésű esélyegyenlőség napi utcafesztivál zajlott éppen, azzal a céllal, hogy a környezet iránti felelősségvállalás mellett a társadalmi felelősségvállalás fontosságára is felhívja a figyelmet, hiszen 2010 a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. Az optimálisan, szellősen, kényelmesen berendezett területen színekkel, ízekkel, kavalkáddal fogadott a rendezvény – na, ott is ragadtunk estig. Rögtön a bejáratnál a Tilos Rádió sátra, privát közönségük az előttük lévő kis területen zsonglőrködött. A fair trade kereskedelmet népszerűsítők fair trade-kávéval és teával kínálták a látogatókat, mellettük növényi alapanyagokból szappangolyókat gyúrhattunk. „A szegénység nem szégyen” feliratú sátornál két hajléktalan fogadta az érdeklődőket, sorstársaik írásait, rajzait, festményeit lehetett itt olvasni/megnézni. A különböző társadalmi, civil szervezetek, alapítványok sátrainál megint csak szóróajándékokba futottunk, mint pl. a szegénység témakörében készült gyerekrajzokkal illusztrált asztali naptár, de más csecsebecsékhez is hozzá lehetett jutni, ugyancsak tesztek kitöltéséért cserében. Gyermekem nem tudott elszakadni az Abilitysektől, egyik játékot próbálta ki a másik után, majd kezdte elölről az egészet, ha pedig nem játszott, akkor kerekes székkel csavargott az akadálypályán. A hennafestőkhöz álltunk, illetve ültünk még be, lányom ugyanis hamarosan tinédzser korba lép, így önmagát meghazudtoló türelemmel várta ki, míg felkerül mindkét felkarjára a motívum – ami azután másnapra el is tűnt…
A környezetvédelemmel, környezettudatosságra neveléssel foglalkozó Hulladék Munkaszövetség a Kukabúvár című kiadványával kínálgatta látogatóit, miközben jobbnál jobb zenék szóltak a színpadról. Mi a Chalabanra értünk oda, majd a Heaven Street Seven folytatta a Karaván Família két leányával. A színházi színpadon melegek, bevándorlók, mozgásukban akadályozottak léptek föl Palya Beával. Ugyanitt, az utolsó műsoron, az Ökosztüm fantázianevű, újrahasznosított hulladékból készült ruhaköltemények divatbemutatóján alig tudtam fotózni a röhögéstől – úgy láttam, nem voltak ezzel másképp kollégáim sem… Közben az Erzsébet tér (pontosabban a Gödör) törzsfellépői, a Parno Graszt zenészei húzták a talpalávalót, majd az Ausztriából érkezett DelaDap fergeteges koncertje zárta a műsort.

















