Jegyzetfüzet

Furmann Imre emlékére

2010. május 31. | Black Joe

Két hónapon belül másodjára kell megemlékeznünk valakiről, akit szerettünk, elismertünk, de már nincs közöttünk. Bizonyára emlékeznek, hogy a közelmúltban Daróczi Dávidtól búcsúztunk el. Nem lehet felkészülni arra, hogy valaki eltávozik közülünk, még akkor sem, ha tudjuk nagyon beteg az illető.

Furmann Imre 59 évet élt.

2001-ben ismertem meg őt, fiatal suhancként, kezdő riporterként kerestem fel. A Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) vezetőjeként készítettem vele első interjúmat. Témája pedig, ha jól emlékszem, az volt, hogy egy vidéki diszkóba nem engedtek be roma fiatalokat. Végre valaki, aki szembe mer menni a diszkriminációval, az előítéletességgel! – gondoltam. Valaki, aki nem ismer lehetetlent és gádzsó létére megpróbálja érvényre juttatni a romákat is megillető jogokat. Lehetetlen feladatnak tűnik ez ma Magyarországon, de neki sikerült. Sikerült elérnie egy civil szervezettel azt, amit a mindenkori kormánynak nem: a cigányoknak végső mentsvárának bizonyult. Dolgozott szívvel, lélekkel.

Utánanéztem múltjának, hogy hol merre tevékenykedett? Elismertséget az MDF-ben szerzett, melynek alapítója és 1990-93 alelnöke volt. A romákkal való kapcsolatát már a 80-as évek elején kialakította. Táborokat és képzéseket szervezett a fiataloknak, amolyan útravalót. Aztán a magyar politika erőteljesen kiábrándította, és a civil élet felé vette útját. 1993-ban, Bíró András segítségével, került a NEKI élére, melynek alapító vezetője volt.

Aztán megalakult az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), és elismerésként elnökhelyettesi pozíciót kapott ott. Hasonló munkát végezhetett, mint a NEKI-ben, de a jogvédelem már nem korlátozódott csak a romákra. Melegek, fogyatékkal élők, és más kisebbségek is fordulhattak hozzá vélt vagy valós problémáikkal. Azt éreztem, hogy igazi kihívásnak tekinti ezt a munkát.

Tudtam, hogy beteg. De csodáltam azért, hogy kitartással tűri a megpróbáltatásokat és sohasem panaszkodott, pedig megtehette volna. Halálos kórral nézett szembe, és gyermekét is elvesztette a közelmúltban.

Nyugodtan, és bátran ki merem jelenteni, hogy a hazai cigányság egyik védelmezője hagyott itt bennünket. Egy harcossal kevesebb ezekben az előítéletekkel teli napokban.

Nincs igazság, mondhatnánk.

Bárkivel beszélgettem, mindenki jó véleménnyel szólt Furmann Imréről. Még az ellenfelei is elismerték kitartását, akaraterejét és mentalitását. De persze mi, roma újságírók, a médiában dolgozók is mindig bátran fordulhattunk hozzá. Soha nem mondott nemet, mindig készségesen állt rendelkezésünkre. Szerette minden percét kihasználni, egyszerűen nem tudott tétlenkedni. Ember volt.

Istenem! Olyan rossz múlt időben beszélni Furmann Imréről!

Harcos volt minden tekintetben, de a halálos kór győzedelmeskedett rajta. Szomorú pillanat ez a roma közösség számára, gyászoljunk, mert ismét eljött az ideje.

Én csak bizakodni merek abban, hogy lesz Furmann Imrének legalább egy olyan követője, aki hasonló elszántsággal veti magát harcba, értünk romákért.

Remélem lesz olyan ember, aki megpróbál Furmann Imre nyomdokaiba lépni. Ki merem jelenteni, ha valaki megpróbálja ezt az utat követni, akkor mi romák segíteni fogunk neki.

Éppen az elmúlt héten gondoltam arra, hogy egy interjút készítek vele a romákat érintő munkahelyi diszkriminációról a Rádió C-be, vagy csak úgy meglátogatom, mert már régen beszéltünk.

Emlékszem, ha elmentem hozzá egy tíz perces látogatásra, akkor abból mindig legalább egy óra lett. Ebből az interjúból azonban már nem lesz semmi.

Mert elkéstem. Nagyon fájlalom.

Isten veled Furmann Imre…

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink