A harlemi módszer befogadót keres

Harlemi diákok - kép: hcz.org

Az utóbbi hónapokban több helyen is olvashattunk az Egyesült Államokban sikeres integrációs módszer magyarországi bevezetésének tervéről, amellyel a harlemi gettóban élő gyerekek közül ötszázat sikerült néhány év alatt eljuttatni amerikai egyetemekre. A Harlem Children’s Zone (HCZ), azaz a “A harlemi gyerekek területe” nevű modell hazai adaptációján dolgozó Szalai Júlia szociológust arról kérdeztük, hogy jelenleg hol tart a roma gyerekek integrációját célzó rendszer hazai bevezetése?

- Szóban be lehet mutatni a harlemi gettóban működő modell lényegét?

- A faji egyenlőtlenségekre irányuló szociológiai, szociálpszichológiai, neveléstudományi és szociálpolitikai kutatások néhány alapvető eredményére épülő modell gyakorlati kidolgozása és bevezetése Geoffrey Canada nevéhez fűződik, aki munkatársaival a mai formájában működő HCZ fokozatos felépítéséhez a kilencvenes évek elején fogott hozzá. A HCZ működése kezdetben a harlemi negyed 24 épületblokkjára terjedt ki. Canada modelljének lényege, hogy a programba bevont gyerekeket egészen a bölcsőtől az egyetemen át az elhelyezkedésig kíséri végig. Ez a gyakorlatban egy átfogó szolgáltató hálózat révén valósul meg, amit a program integratívan működtet és aminek az egyik legfontosabb alapgondolata, hogy az egyén kiemelkedése a mélyszegénységből nem oldható meg a társadalmi leszakadás közösségi problémaként való kezelése nélkül. Más szavakkal, egész közösségeket egyidejűleg kell hozzásegíteni a felemelkedéshez, ahhoz, hogy az egyén is emelkedni tudjon  e közösségek részeként.

- Amerikában a modell milyen sikereket ért el?

- Ma már száz harlemi blokk gyerekeit nevelik a modell keretében, és felépült a Promise Academy (Az Ígéret Akadémiája) nevű iskola, amely a projekt gerincét jelenti. Jelenleg körülbelül 13 ezer gyerekkel foglalkoznak, és 500 harlemi diák került be az USA valamelyik egyetemére. Ezeket az adatokat viszonyításban érdemes nézni. A modell talán leglátványosabb eredménye, hogy mára iskolaéretté vált minden gyerek, aki bekerült a programba. Korábban ott is az volt a tipikus helyzet, hogy a szegény fekete családok gyerekei nem kerülnek iskolába iskolaéretlenség miatt, és így útjuk ugyanúgy a szegregált, alacsony színvonalú, zsákutcás speciális iskolákba vezetett, mint ahogy ez nálunk is történik a szegény roma családok gyerekeinek igen nagy hányadával. A HCZ működésének köszönhetően a harlemi gyerekek vonatkozásában ez a zsákutcás pálya „kiürült”: a kisgyerekek és családjaik számára működtetett komplex kisgyerekkori program révén ma a száz harlemi blokk valamennyi iskolás korú gyereke iskolaérettként lép be a normál általános iskolai rendszerbe. De a több mint másfél évtizedes építkezés nyomán mára a magasabb iskolafokozatokat is átfogja a program, aminek látványos eredménye, hogy a korábbi időszakhoz képest  7-8 szorosára emelkedett az egyetemre bejutottak aránya.

- Miben rejlik a modell sikere?

Két-három dologban, az első dolog az, hogy egy nagyon szerves oktatási központú integrált programról van szó. A második, hogy a HCZ többféle elemből tevődik össze, a közösség működéséhez, a munkavállaláshoz, a lakáshoz jutáshoz segítő programokkal van körbebástyázva annak szíve: az oktatás. Végül, ami nagyon fontos, hogy maga a közösség involválva van a szolgáltatások kivitelezésében, nem a fejük fölött döntő okos emberek működtetik azt helyettük, és mondják meg, hogyan kell élni, hanem a program  a közösség életének szerves része – nem felettük, hanem általuk él .

HCZ általános iskola

- A harlemi modell hazai bevezetése hol tart jelenleg?

Június elején lesz egy konferencia Washingtonban, amit együtt tartunk a HCZ szakértőivel. Egy diskurzus megteremtése a cél, valamint az, hogy lefektessük annak a hosszabb távú szakmai együttműködésnek az alapjait, amelynek keretében sor kerülhet a modell hazai adaptációjára. Fontos, hogy együtt jöjjünk rá arra, hogy mit kell azonosan, és mit kell máshogyan csinálni, mint Harlemben, egy meglehetősen más társadalmi és politikai térben. Az együttműködés mostani szakaszában még nem arról beszélünk, hogy mit lehetne már most tenni, hanem arról, hogy az alapjait hogyan lehet megteremteni a modellértelmes hazai átültetésének. A kormányzati, az önkormányzati támogatás mellett ennek fontos előfeltétele a helyi közösség támogatása, majd részvétele, amely utóbbi viszont előfeltételezi, a közösség roma és nem roma tagjai, csoportjai közötti viszonyok fokozatos átalakulását, közelebbről, elfogadó és együttműködő viszonyok kialakulását. Ami a politikai szándékokat illeti, úgy néz ki, hogy az új kormány is támogatja a kezdeményezést, a program mellé állt Járóka Lívia, a Fidesz európai parlamenti képviselője is.

Kaszparov a HCZ-ben

- A hazai adaptációnak, megvalósításnak milyen lépcsői lesznek?

Az első teendő mindenképpen az, hogy meg kell találni azt a helyszínt, ahol ez a pilot program elindulhat. Ennek alapvető feltétele, hogy egy adott város befogadó legyen egy ilyen kezdeményezésre, hiszen enélkül nemigen remélhető, hogy valóban megteremtődhetnének a program működéséhez szükséges kooperációs viszonyok.  Az őszi önkormányzati választások után kezdődhetnek meg a konkrét tárgyalások a borsodi vagy nyírségi térségben, aminek végeredményeként végül kiválasztódhat a város, ahol a harlemi modell adaptációja megkezdődhet. De a helyi politikai vezetés támogatása csak az egyik feltétel. Ugyanilyen lényeges a helyi szolgáltatókkal való együttműködés, ami az alapfeltétele annak, hogy elindulhasson az a képzés, amely „összeépíti” a már meglévő szaktudásokat és azokat egy komplex rendszer keretében újrafogalmazza. E képzés egy része a tervek szerint a Harlemben folyna, majd a harlemi szakemberek jönnének együtt dolgozni a hazai szolgáltatók munkatársaival.

- A program finanszírozását ki biztosítaná?

- Ez eléggé kulcskérdés és itt alapvető különbségek vannak az amerikai és a haza finanszírozási rendszer között. Jelenlegi költségvetési helyzetben nehéz elképzelni, hogy a magyar állam különösen sok pénzt tudjon invesztálni akármilyen ígéretesnek tűnő programba, de azért a központi állami támogatásnak is megvan a reménye. Építeni lehet valamelyest a megvalósuló programba beépülő szolgáltatások mai állami finanszírozására, hiszen óvodák, bölcsődék, iskolák ma is főként költségvetési forrásokból működnek. De az is biztos, hogy ezen kívül nagyon sok pénz kell még az integrált működésmód kiépítéséhez és napi fenntartásához, valamint a hiányzó szolgáltatási elemek létrehozásához. Bizakodunk, hogy a közeljövőben a roma-kérdést illetően várhatóan bővülő európai uniós forrásokból szerezhető majd támogatás, másrészt reménykedünk amerikai donorokban, ami azért nem teljesen alaptalan, mert az amerikai kormányzat részéről ma kiemelten fontos dolognak tekintik a roma-kérdés eddigieknél hathatósabb társadalmi, gazdasági és politikai kezelését Közép-Európában.

- Az amerikai külügyi vezetésnek miért fontos az európai romaügy?

- Sokan a híradásokból ismerik, hogy Közép-Kelet-Európának ma talán ez a legsúlyosabb kérdése, a roma és a többségi viszony megoldatlansága, és ennek a megoldatlanságnak a demokráciákra való veszélye központi kérdés.

- Nekünk miért lenne fontos a modell bevezetése?

Az etnikai feszültségek csökkenésére nézve nem nagyon lehet másban reménykedni, mint abban, hogy a romák társadalmi kirekesztése helyett fokozatosan létrejönnek az elfogadó egymás mellett élésre és összeműködésre épülő többségi – kisebbségi viszony társadalmi és intézményi feltételei.   Ennek a lényegi változásnak a modellje egy ilyen, a közösség egészére épülő komplex program.  Ha belátjuk, hogy a romák kirekesztése közepette alapvető demokratikus jogok és a mai társadalmi-politikai berendezkedés több alapértéke sérül, akkor talán nem nehéz azt is belátni, hogy a helyreállításukat célzó program önmagán túlmutató jelentőségű lehet: modell nemcsak helyben, de általánosabban is. Ezen kívül persze felsorakoztathatóak konkrét hatékonysági érvek: hiszen fontos dolog, hogy ha iskolába járnak gyerekek, akkor előre tudjanak jutni és sikeresek legyenek. És az a program, amely ezt hatékonyan előmozdítja, önmagáért beszélően igazolja a saját jelentőségét.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.