Hideg eső, forró hangulat – Athe Sam 2. nap

Beszámolónk a fesztivál első napjáról

Kissé rosszkedvűen indultam el otthonról. A több mint egy napja szakadó eső kedvemet szegte. Fázósan, kabátban, hat óra előtt pár perccel végül erőt vettem magamon és elindultam a Gödörbe. Érkezésem nem tűnt korainak, már egy kerekasztal beszélgetés ment, melyet mi, nézők kivetítőn követhettünk figyelemmel a kávézóban. Az érdeklődök összetétele most sem lepett meg: inkább a nem-cigányok voltak kora délután is többségben…

Hastáncos az Amalán - kép: Csonti

A szórakozás ideje csak később jött el. Először az Amala zenekar lépett fel. A bemelegítés a vártnál jobban sikerült, néhány szám után egy szép cigánylány mutatta meg, hogyan is kell táncolni. Bár engem kissé zavart a krém színű ruha (mégiscsak virágos, élénk színek a tradicionálisak az öltözködésünkben), de a közönséget ez nem érdekelte és a tánc esztétikai értékéből sem veszített.

Az addig hátul gyűlő tömeg egyszer csak megindult a színpad felé, amikor néhány dallal később a lány hastánccal rukkolt elő. A fiatal fiúk előkapták mobiljaikat, hogy maguknak is megörökítsék a látványt. Mögöttünk a kamaszok tülekedtek, hogy minél többet lássanak a csípőjét rázó lányból. Mellettem ülő barátnőm is megjegyezte: ha ilyen alakja lenne, ő sem szégyellné mutogatni…

A hatalmas ovációt követően Baba nénit hívták a színpadra. Hangszer nélkül ugyan nehezebben indult el a dal, mégis néhány traktust követően ugyanazt érzetem, mint a Deep Forest „Úgy hallgassa az eső suhanását” kezdetű feldolgozásánál. A képzetlen, egyszerű, tiszta hang is csodás tud lenni régi népdalok esetében.

Romungro fiúk - kép: Csonti

Örömömre szolgált, hogy ismerősöket is láthattam a tehetségkutató színpadán. A Devecseri Fláre beás zenekartól már élőben is láthattam, milyen hangulatot tudnak kelteni, a Csornai romungro fiúk zenélése pedig a Mediawave fesztiválon szakította félbe forgatásunkat, amelyet persze nem bántunk meg. A két zenekar erre az estére összeállt, és együtt mutatták meg mit is tudnak a vidéki cigányok… Cigányok? A zenekar vezetője Horváth Péter,  aki úgy kannázik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Bátran vállalja a cigány kultúra továbbítását – magyar származása ellenére.

Este tíz órakor úgy éreztem, lassan véget ért a mai mulatozás, elfáradtam, és hazafelé veszem az útirányt. Végül hajnali egyig még hosszasan roptuk a Kalyi Jagra, a Szilvási Gipsy Folk Band-re és közben rég nem látott ismerősökkel beszéltük ki az elmúlt időszak eseményeit.

Egy éve vártam erre az eseményre, és bátran kimerem mondani: megérte kivárni a hosszú időt. Jó volt látni, ahogy a magyarok is cigány tánccal próbálkoznak, ellesik a lépéseket a cigányoktól, és mosollyal biztatjuk egymást, hogy a kultúra az mindenkié.

A jövő titkaira mindenki kíváncsi

Horváth Julcsi, jósnő - kép: Csonti

Horváth Julcsi jósnő egy standon, szűk helyen várja a vendégeket. – Sátorral jöttünk minden évben, most is – mondja, magyarázva, hogy ha majd az eső eláll, a téren ismét a füves részre költözhetnek. – Negyedik éve részt veszek fesztiválon. Jósda Julcsival című interaktív műsorom pedig már nyolcadik éve megy a Rádió C-ben. Negyven éve vagyok jósnő, már hallom ha valakinek szomorú, bánatos a hangja, ebben nem tud nekem hazudni senki. Épp ezért tudok jósolni az embereknek rádióban is. Ehhez adottság kell, nem tanulható  – mondja munkájáról.

- Tenyérjóslást csinálunk és tarot álomfejtést. Az álomfejtés a szívem csücske, tizenöt éve feljegyzem az álmaimat, eddig sohasem hazudtak nekem. Írtam egy könyvet konyhanyelven tapasztalataimról, naplószerűen, a címe: Álomban a múlt és a jövő. Volt egy érdekes álmom, amikor már-már úgy tűnt, csalatkoznom kell benne. Az álmomban liften mentem a tizedik emeletre, úgy éreztem, valami történni fog, és ahogy felért a lift, elkezdett zuhanni. A halál minden egyes mozzanatát megéreztem, tudtam, mire leérek, végem van. Annyira átjárt a félelem, hogy felébredtem. Akkoriban a húgom a tizedik emeleten lakott, őt mentem meglátogatni. Amikor hívtam a liftet, eszembe jutott az álmom, nagyon félénken szálltam be a liftbe, elindult és felértem vele a tizedikre. Mondtam magamban: az álom nem valósult meg! Vendégség végeztével hazafelé hívom ismét a liftet, a lámpa jelzett, hogy jön, óvatosan nyitom az ajtót, lift sehol, csak tíz emeletnyi mélység. Ha az álom nem üzen, akkor mi ketten most nem beszélgetünk itt – mondja. Standját sokan keresik fel, jelképes összegért jósoltatnak. – Ha ingyen lenne ez a szolgáltatás, nem győzném – válaszolja.

szöveg: Forgács Marietta, Csonti kép: Csonti

Beszámolónk a fesztivál első napjáról