Nili blogja

Fehérruhás isten leszek! /3.

2010. június 7. | so si?

Néma tagadás

Nili blogja

Mielőtt elkezdhettem a gyakorlatomat, bizonyítanom kellett az elméleti tudásomat. Az első félévben 18 tantárgyból vizsgáztam, köztük volt az anatómia, az alkalmazott biológia, a kémia, a mikrobiológia, vagy a “kifejezetten kedvelt” orvosi latin. Talán emlékeznek az előző bejegyzésemre: “bizonyítanom kell”. Ez a magamnak tett ígéret lüktetett bennem a sok alvás nélküli, tanulással telt éjszaka alkalmával. De meghozta a gyümölcsét a kitartásom: négyes lett az ösztöndíj-indexem (ez az összes elvégzett évem legrosszabb átlaga!), bukásaim száma: 0.

Nili tanul

Nili tanul

Felfigyeltem, hogy mennyi szociológiai jellegű tárgyunk van – a szociológia alapjai, személyiség- és kommunikációfejlesztés, életkorok pszichológiája – de sehol egyetlen tantárgy, amely a különböző nációk (tizenhárom magyarországi kisebbség) hagyomány- és értékrendszerét vizsgálná. Sehol egy tantárgy, ahol beszélhetnénk a másságról, az elfogadásról, és a különböző kommunikációs nehézségekről, technikákról. Amellett, hogy megtanuljuk az eltérő filozófiai szemléleteket, vágytam volna ilyen irányú ismeretanyagra is, nem csupán esetleges speciális kollégiumokban vizsgálva ezt a témát.

Meg kell vallanom, hogy ebben az időszakban még sokkal bátrabb és kardosabb voltam. Hittem, hogy látok és láttathatok. Azóta eltelt néhány év, bár a hitemet máig nem vesztettem el, de sokkal nagyobb alázattal és körültekintéssel fogalmazom meg a gondolataimat.

Az első másfél évben együtt tanultuk az általános (bevezető) tantárgyakat mindenkivel. Így akár hatvan-nyolcvan ember is összegyűlt a nagy előadóban. Mi, szülésznők leginkább a mentőtisztekkel voltunk együtt. Mindig lenyűgözött a tárgyi tudásuk, a gyógyszertanban való jártasságuk, és persze a humoruk.

Egy alkalommal az egyik szocio-órán a cigányokra terelődött a szó. Én soha egyetlen pillanatra sem tagadtam le, hogy roma vagyok. Ennek nem volt különösebb oka, semmi túlfűtött nacionalista érzelem, semmi belém nevelt rendíthetetlen én-meghatározás, egyszerűen csak a tény elfogadása: roma vagyok. De amikor arra az esetre gondolok, még ma is összeszorul a gyomrom: inamba szállt a bátorság.

Nili tanul

Nili tanul

Bekiabálásokkal tarkított hangzavar keletkezett néhány pillanat alatt:
- Meg kellene tanulniuk viselkedni! – mondta az egyik vidékről jött mentőtiszt-hallgató.
- Én vállalom, gyerekek! Ki kéne irtani mind! Tele vannak velük a börtönök! – mondta a mellette ülő, kezét felemelve, és várta a többiektől a dicsőségkoszorút.
Az első padsorban ülő szülésznő hárítani próbált:
- Ezt nem mondhatod mindenkire!
- Mért, tán van közöttünk is cigány? – nézett körül a fiú dühödt tekintettel.

Ezen a ponton kellett volna felállnom, és azt mondanom: “Igen, én itt vagyok. Nem voltam még börtönben, és még nem akarok meghalni senki keze által, ha lehetséges.” De nem szóltam egy szót sem, mereven a padot bámulva némán kiabáltam…

Érdekes, gondoltam, ezzel a két sráccal olyan jóban voltunk ez idáig. Rá kellett jönnöm, hogy ennek az az egyetlen lehetséges oka, hogy soha nem gondolták rólam, hogy én is “azok” közé tarozom. Néhány nappal az eset előtt mondtam az egyiküknek, hogy ha bármi bajom lenne, teljes biztonságban tudnám magam, ha ők jönnének ki hozzám. Most meg már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán kijönnének-e értem.

Megijedtem. Ha a mentős kollégák között (országos szinten!) tetten érhető az előítélet, hovatovább gyűlölködés, akkor mi lesz velünk, cigány betegekkel? Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy tanítani kellene. Lehetőséget adni a hallgatóknak, hogy megismerjék a romák kultúráját és ne féligazságokra építve, masszívan féljünk vagy éppen utáljuk egymást. Hiszen engem is kedveltek, amíg azt hitték, ugyanolyan vagyok, mint ők.

Tanítani. Lehetőséget adni arra, hogy megismerjük egymást. Persze ez még csak egy rejtett gondolat volt bennem.

A blog 1. része és 2. része.

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink