Fehérruhás isten leszek! /4.

Gerébestül felfordul a világ

Nili blogja

Nili a szülészeten

Egy kedves barátom, Geréb Ágnes (akiről már sokan hallhattak a szülésről és a születésről kialakult „elvetemült” véleménye okán), már másodízben kért meg, hogy halasszam el az egészségügyi blogomat: „Csupán két hónappal, amíg leállamvizsgázol szülészetből!” Ő már csak tudja mitől félt engem, hiszen őt aztán osztják akkor is, ha szólásra nyitja a száját, és akkor is, ha hallgat. Remélem nem kell a saját bőrömön megtapasztalnom, hogy hallgatni arany (vagy éppen munka, diploma). Nem szeretnék megvádolni senkit, csupán gondolkodom és együttgondolkodásra hívom az Olvasókat is. Bátor vagyok (vagy inkább vakmerő?) és tovább írok.

Most Ágiról írnék pár sort, hiszen a mi kapcsolatunkat is a tanuláshoz köthetem és az általa szerzett tapasztalataim sokat változtatottak a szülésről való gondolkodásmódomon.

Talán kevesen tudják róla, hogy az elmúlt évek viszontagságai ellenére újra iskolapadba ült, hogy ismét számot adjon tudásáról az orvostársadalom prominens tagjai előtt, bizonyítsa szakmai tudását és az egészségügyi rendszer protokolljának ismertét. (2007-ben szülésznői szakmájától három évre eltiltották.) Nem számolt a korával, azzal, hogy túl van négy gyermek megszülésén és felnevelésén, s habár elvégezte az orvosi egyetemet, négy évre újra diákká változott. Biztos forrásból tudom, hogy a vizsgáit sikeresen teljesítette. Gratulálok neki a kitartásért, és hitért, amely idáig vezette!

Már hallom is a kritikát: „Hogyan bátoríthatok egy szülésznőt, akinek a bíróság előtt kell felelnie a „gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja” miatt?”

Íme, néhány aktuális tény a jelenleg is folyó tárgyalásokról: A napokban újabb büntető per vette kezdetét a Fővárosi Főügyészségen, gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt. Mindezek mellett a rendőrség, egy májusi otthonszüléssel kapcsolatban is nyomozást indított ellene.

„Természetesen az nem hír a sajtónak, hogy egy normális, komplikációmentes otthonszülés utáni nehézlégzésben szenvedő kisbabánkhoz a bába azonnal szaksegítséget hívott, és addig is oxigénnel látta el. Vagyis helyesen járt el.” – mondta ezt az az anyuka, akinek a gyermekét a kórházba szállították.

Nézzünk az adathalmaz mögé! Engem érdekel, sőt főleg ennek az anyukának a véleménye és megélt tapasztalata érdekel! Sokan, akik Ágnes munkáját közelebbről ismerik, úgy vélik: a szülésznő a magyarországi alkotmányi szabályozás joghézagainak áldozata lehet. Mivel a kórházi rendszeren kívüli születésszabályozás törvényi meghatározása nem tisztázott, így minden „rendszeren” kívüli szülés gyakorlatilag bűncselekménynek minősülhet. Nem beszélve arról a tényről, hogy nem tisztázott egyértelműen: mik a bábai és mik az orvosi kompetenciák. Pedig az otthonszülés lehetősége nem ismeretlen Európa szerte és a romák számára sem! Olaszországban, Németországban, Ausztriában vagy Hollandiában nem csak, hogy törvény védi, és pontosan taglalja a bábák tevékenységét, de a Tb fizeti is a munkájukat, akár kórházi, vagy otthonszülést kísérnek végig. (Lásd: a Midwifery in Europe című EU-állásfoglalás összefoglalása: Europeanmidwives.eu). Sőt Hollandiában jobbára azok szülhetnek kórházi körülmények között, akiknek az anyai vagy a magzati anamnézise ezt kötelezővé teszi!

A múlt heti tárgyalás során kiderült, hogy a 2007-es Pesti Kerületi Bíróság ítéletének jegyzőkönyvében több elírás is történt, mely tény alapot adhat akár egy koncepciós perre is, ami Geréb szerint példa lehet arra, hogy mi vár azokra, akik otthonszülést „mernek” vezetni vagy választani…

Véleményem szerint minden anyának joga van eldönteni, hogy a gyermeke, és saját érdekében milyen szülési módszert tart a legmegfelelőbbnek. A bábák, dúlák és szülész-nőgyógyászok kompetenciáit tisztázni kell a jogalkotóknak, és kidolgozni azt a mindenki számára megnyugtató biztonságos egészségügyi hátteret, mellyel a megfelelő szakemberek nagy biztonsággal, megbecsülés mellett végezhetik a munkájukat.

Tekintve, hogy eme írásom miatt (is) valószínűleg bőven kapok majd hideget és meleget, nem leszek olyan vakmerő, hogy ítéletet mondjak, vagy éppen felmentsem a szülésznőt. A bíróság majd dönteni fog.

De vajon ma Magyarországon van e létjogosultsága az otthonszülés intézményének?

Otthon született

Az Egyetemen ezzel kapcsolatban eléggé megoszlanak a vélemények, de azt hiszem egyértelműen a kórház felé billen a mérleg nyelve. Tudomásom szerint terveznek egy “otthonszüléses kapcsolatos” speciális kollégiumot. Nem Geréb Ágnes, vagy egyik munkatársa fogja tartani az előadásokat…

A romák családjaiban szinte mindenki tudna mondani egy-egy személyes történetet, melyet a nagyszülőktől hallott, akik elmesélték, hogy náluk a szülés magától értetően otthon történt, néha éppen cigány bába segítségével, természetesen a férfiak teljes kizárásával. (Dallos Sándor Munkácsyról írt könyvében érzékletesen mesél egy olyan cigány szolgálóról, aki elsők között tanulta ki a bába mesterséget, személyesen Semmelweis Ignáctól.) Az apósom mesélte, hogy ő és négy testvére mindannyian egy cigány bábaasszony segítségével születtek meg, komplikáció-mentesen. A nagymamám pedig a kukoricaföldön szülte meg a legkisebb fiát, akit azóta is Kukorica Jánosnak becézünk időnként – merthogy Jánosnak keresztelték. Akkoriban ritka volt ugyanis, hogy az orvos “kitegye a lábát a cigánysorra”, vagy mérföldeket tegyen meg a veteményes földekre, egy-egy cigányasszony kedvéért. Tehát az otthonszülés nem is olyan régen a romáktól még nem is állt annyira távol.

Már hallom, ahogy kiabálnak az Olvasók: „Kislány! Már más világot élünk!” És mennyire igazuk van! Például, azt tudták, hogy a nők számára elsőként jelent meg tanulási alternatívaként a bábaképzés és szakképesítés megszerzése? Ez a feladat az első időkben kizárólag női kompetencia volt, de a bábák – a háziorvosok mellett – oltásokat is beadhattak, és részt vehettek a prevencióban, tanácsadásban is. Mára eljutottunk odáig, hogy sok bába több diplomával rendelkező, nagy szakmai gyakorlattal bíró női szakemberként dolgozik. A szülészeti osztályokon a férfi orvosok nagyrészt átvették ezt a feladatkört, a szülésznők segítőtársaik lettek ebben a munkában.

Mielőtt e bejegyzés végére mindenki meggyőződne arról, hogy én is otthonszülést végző bába lennék, megnyugtatom Önöket: nem vagyok az! De nem azért, mert elutasítom mindezt. Inkább azért, mert nem vagyok rá szakmailag felkészülve és a készülő törvény kritériumainak sem felelnék meg. És azért sem, mert én, személy szerint még nem látom a teljes egészségügyi háttér feltételeinek biztosítását.

S hogy szülnék e otthon? Én semmiképp. Veszélyeztetett terhesként ezt a lehetőséget nem is választhatnám, hiszen csak olyan esetekben választható ez a módszer, ha azt semmi orvosi javallat nem zárja ki.

Ja, és a legfontosabb! Biztos vagyok benne, hogy az otthon szülő anyukák is teljes szívükből szeretik a gyermeküket, és a legjobb döntést szeretnék meghozni, még abban az esetben is, amikor amellett döntenek, hogy például „kádban vajúdnak” a férjük, a bába és a dúla mellett. Hogy jövünk ahhoz, hogy ismeretlenül mocskoljuk és a legszentebb dologban, az anyaságukban becsméreljük őket? „De hát nem is tudják mit csinálnak! Tudatlanok.”- mondják sokan. Pedig ez tévedés. Ismerek jó néhány otthonszülő anyukát, és mondhatom, a tájékozottságuk sokkal magasabb szintű, mint az átlag kismamáké. Ők valóban tudatosan szeretnék megélni a gyermekük születését.

Egy kedves ismerősöm, akinek az ötödik gyermeke végül kórházban született meg, mesélte el nekem, hogy mivel otthonról érkezett az egyik pesti kórházba, minősíthetetlenül megalázóan, tiszteletlenül viselkedett vele az őt ellátó egészségügyi team. Sőt, kérése ellenére, olyan erőszakos beavatkozásokat végeztek, melyek miatt évekig pszichológiai kezelésekre volt szüksége, hogy rendezze magában a történteket. Az ehhez hasonló traumák lehetséges feldolgozásának módszeréről írta a szakdolgozatát.

Mit tanultam Ágitól ezzel a témával kapcsolatban? Hogy a dolgok nem mindig fehérek és feketék. Azért, mert valami (egyelőre) a többség által elutasított, még egyáltalán nem biztos, hogy „gonosz”. (Lásd: a Hollandiában működő szülészeti rendszer)

Hiszen a nagybátonyi ötgyerekes cigány dédi mama, diploma nélkül is megmondta nekem, hogy nyugodjak csak meg, mert a szülés egy olyan ősi ösztön, mely a természet által belénk ültetett képesség. „Lányom, a testünk tudja mit kell csinálnia! Hagyni kell, hogy tegye, amire tervezte a Jóisten!” – mondogatta nekem.

Kórházban vagy nem, nekünk „csupán” ebben kell segítenünk. Ennyi a dolgunk, nem több.

A blog előző részei:

• 1. rész

• 2. rész

• 3. rész