Nili blogja

Fehérruhás isten leszek! /5.

2010. június 21. | so si?

A csapat tagja vagyok, akit néven szólítanak!

Nili blogja

Fáradt reggel, kő-nehéz lábak, hőség járta délutánok. Legtöbbször ennyi a szülésznői gyakorlatom napi mérlege.

Nili babával

Nili babával

Egyik nap, munka után, a kollégámmal el kellett mennünk a VIII. kerületi Védőnői Szolgálathoz, hogy megbeszéljük az ottani gyakorlatunk részleteit. Hullafáradtan bóklásztunk az ismeretlen utcákon, amikor megkérdeztem egy szembejövő járókelőt, hogy merre van az Auróra utca. Ő kérdésemre kérdéssel válaszolt:

- Ne haragudj, de te nem szülésznőként dolgozol?

- De. Miért? – akkor láttam meg a hátán lévő kenguruban megbúvó, féléves forma gyermeket.

- Te voltál ott, amikor szültem az én kicsikémet! – mutatott hátulra.

Annyira jól esett, hogy elvitt engem az emlékezetében és hálával gondolt vissza a munkámra! Én nem tudom visszaidézni minden kismama arcát, akinek én is segítettem, de rájöttem: ők emlékezni fognak rám. Már nem csak a kő-nehéz lábak maradtak örökségül a fáradt munkanapokból, hanem a tudat, hogy aznap csináltam valami hasznosat, részese voltam valami nagy dolognak.

Másnap bemegyek a kórházba, és mi történik velem? Éppen a főnővérre vártam, aki telefonon beszélt, amikor az egyik orvos a nevemen szólított. Én bizony felé se fordítottam a fejem. Már annyira jól megszoktam, hogy itt a kérdések nem nekem szólnak és a beszélgetéseket is többnyire csak kívülről szemlélhetem, hogy eszem ágában sem volt arra vetemedni, hogy elhiggyem, a megszólítás nekem szól. És újra a nevemen hívtak! A harmadik alkalommal aztán zavartan odakaptam a fejem és visszakérdeztem:

- Elnézést doktor úr, nekem szólt?

- Neked, neked. A te nevedet mondtam, nem? Most lesz egy ikerszülésem, ha gondolod, gyere be te is, érdekesnek ígérkezik!

Nagyon jól esett. Sok idő telt el, amióta ott vagyok, de akkor éreztem először, hogy kezdenek befogadni engem.

Aztán néhány nappal később a Gyermekágyas osztályra küldtek (ahol a szülés után a kismamák együtt lehetnek az újszülöttjeikkel), mert ott nagyon kevés volt a szakember. Néhány napig ott kellett maradnom, mert pótolni kellett az emberhiányt. Nekem az olyan volt, mint egy másik ország.

A Gyermekágyas osztályon

A Gyermekágyas osztályon

Itt is láttam a nővérek embert próbáló erőfeszítését, hogy megfeleljenek a betegek igényeinek, közben az orvosok kéréseit is teljesítsék, és vezessék a milliónyi dokumentációt, felelősségteljesen, közben nem elfelejtve mosolyogni, a semmi fizetésükért… Megtanítottak a dokumentációk vezetésére, a kórházi számítógépes rendszer bizonyos funkcióinak használatára, és nem mordultak rám akkor sem, ha alapvető dolgokat kérdeztem tőlük. Még az utolsó ott töltött napomon sem tudtam megszokni, hogy nekem is rendelnek ebédet a konyhától. A szülőszobáknál ugyan minden alkalommal megkérdezték, hogy hány ebéd kell, és ők mindig megszámolták hányan vannak, de engem soha, egyetlen alkalommal sem számítottak közéjük. A Gyermekágy-on meg a legtermészetesebb dologként kezelték, hogy velük eszem, ugyanazt az „áldott” menzás kaját.

Hogy van az – gondoltam magamban – hogy egy emelettel feljebb leszidnak akkor is, ha kérdezek, itt meg megdicsérnek, még ha ügyetlenkedem is? Amikor a kollégám egyik nap azzal bocsátott haza: „Téged az isten küldött, annyit segítettél nekünk!” – komolyan elgondolkodtam, mi lehet a különböző viselkedések oka? Talán a felelősség hatalmas súlya, hogy az lüktet bennük, hogy mivel közvetlenül emberi életekkel foglalkozunk, minden kicsi tévedésért fizetni kell? Láttam, hogy mennyire sokat dolgoznak, és tudják, hogy egyetlen szülés sem lehet rutin feladat. De én tanulni mentem oda, a végére meg már kérdezni sem volt bátorságom, a munkámért soha nem várhattam a legkisebb elismerést sem, és legtöbbször titokban tanultam el a szakmai tudásukat. És amikor már szinte feladtam a kórházi gyakorlatot a folytonos visszautasítások miatt, akkor lettem igazán részese a kórházi team-nek. Éppen jókor jött az emberhiány! Kérdeztem, válaszoltak. Dolgoztam, elismertek. Végre!

A Gyermekágyas osztályon

A Gyermekágyas osztályon

A legjobb az osztályos munkában az volt, hogy mindennap be kellett mennem az anyukákhoz, így mindenkivel beszélhettem. Amikor megmértem a vérnyomásukat, (azzal a régi típusú fonendoszkópos vérnyomásmérővel), vagy lázat mértem (a legújabb, fülben vagy homlokon mérő lázmérővel), mindig akadt néhány pillanat, hogy tájékozódjak felőlük. Megdicsértem az anyukát és a babáját is, bátorítottam őket, vagy csak egyszerűen rájuk mosolyogtam. Ez egy sokkal felszabadultabb és könnyedebb kapcsolat, mint a szülőszobában, hiszen ott beszűkült tudatállapotban vannak, ők is, mi is csak egy dologgal foglalkozunk: a sikeres szüléssel. Mindent ennek rendelünk alá és ennek tükrében vizsgálunk, kommunikálunk, cselekszünk. Itt végre újra fontos lesz az anyuka, a nő szerepe, és a megszületett új családé, a papáké, akik végre apai szerepükben tetszeleghetnek. Olyan jó ennek részesévé válni, látni őket, betekinteni az életükbe, és emberként, nővérként segítség lenni számukra!

A blog előző részei:

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink