Nili blogja

Fehérruhás isten leszek! /6.

2010. július 1. | so si?

Adél, 2910gr, 52 cm

Nili blogja

Szombat reggel hét óra

„Na, elkezdődött! Itt vagyunk a kórházban, úgyhogy várunk.” – jött a telefon szombaton reggel. Annyira meglepődtem a híváson, hogy eleinte azt hittem, még ez is az álmom része. Merthogy álmomban éppen őket láttam a szülőszobában. Emlékszem, még meg is lepődtem, hogy az apuka is ott van, hiszen ő kijelentette, hogy kivonul a vajúdásból, mondván ez asszonysors, így tehát neki semmi keresnivalója ott.

- Magzatburok áll még?  – tájékozódom.

- Most fogják megrepeszteni, vagy mi! – jött a válasz.

- Hány percesek a fájások?

- Most ezt komolyan tőlem kérded? – feleli.

- Rendben, összeszedem magam, és indulok! – zárom le a beszélgetést.

Délelőtt tizenegy óra

Katika arca még egész „szép” volt, amikor megérkeztem. „Sok van még hátra…” – gondoltam magamban, az eddig megélt tapasztalatok alapján.

Megkértem, üljön át a gumilabdára

Megkértem, üljön át a gumilabdára

- Amióta megkaptam azt az injekciót, azóta nagyon rossz – mondja a kismama.

- Á, kaptál izomlazítót?!- kérdem.

- Az lehetett? – feleli.

- Popsiba kaptad?

- Igen, igen.

- Az volt – mondom.

- Ez nagyon rossz! – szorítja össze a fogát, mivel jön a fájás.

Megkérem, hogyha véget ér, üljön át a gumilabdára, ott talán gyorsabb lesz a tágulás, a függőleges testhelyzet miatt. Addig masszírozom a hátát, derekát.

Pisti, a baba apukája, a fejéhez kap.

- Kati, nem hoztuk a piros szalagot a gyerek kezére!

- Látod, megbolondítasz!  – csap Kati a saját fejére.

- Most mi legyen? Nálad nincs? – kérdezi tőlem.

- Hát… Nálam, most nincs, de holnapra hozok, ha gondolod.

Átérzem a piros szalag jelentőségét: a selyemszalag elűzi a gonosz szellemeket a védtelen és törékeny gyermektől, megőrzi őt egészségben és békességben, hogy továbbra is kapcsolatban lehessen a mennyei lényekkel, angyalokkal, míg a gonoszok távol maradnak.

Pistiéket már régóta ismerem. Elsők között tudtam meg, hogy babát várnak, engem kértek meg, hogy legyek a segítségükre a szülés során. A doktornő, akit én ajánlottam, éppen ügyeletben volt. A szülés négy héttel előbb indult meg, így Nyíregyházáról szinte azonnal a budapesti kórházba kellett jönniük.

Délután egy óra

- Ez nagyon fáj. Meddig tart még? – kérdezi tőlem Kati, aki már semmilyen testhelyzetben nem érzi jól magát.

- Tudom. És megértelek. De Katika, ezek jó fájások. „Hasznos” fájások. Hat centi a méhszájtágasság. Kilenc-tíznél szülünk!

Adél az apja kezében

Adél az apja kezében

A szülés szépen halad előre. A folyosón kellemes csend van, a legtöbb vajúdó üres. Mintha a kismamák is tudnák: ma szombat van, a pihenés napja, majd hétfőn kell szülniük. A „mi” szobánkban kellemes zene szól, belengi a nyugalom és a biztos tudat: ma gyermek fog születni.

- Aztán majd gyere a keresztelőre is! – mondják nekem két fájás között. A szülők életében ez talán a legfontosabb dolog, amit mindenképpen meg kell tenniük a gyermekükért. Ezzel kifejezik a család elkötelezettségét a hit és a vallásuk felé. De mivel a családjukban haláleset történt, egy kis idővel el kell tolniuk az ünneplést. Addig is gyakori szertartás, hogy a gyermek párnája alá fésűt és tükröt raknak, illetve naponta keresztet vetnek a kis gyermek szemére. Ruháit éjjelre nem hagyják odakint kiteregetve, illetve a fürdővizet másnap öntik csak ki a kádból, de olyan helyre, ahol nem lehet megtapodni azt.

Életadó hagyományok

Ez az újszülött eszenciája a roma közösségnek. Az apuka beás cigány, az anyuka oláh és muzsikus szülők gyermeke. Mindkettőjük számára fontos a hagyományaik megőrzése.

Pisti minden alkalommal kiment, ha vizsgálatra vagy bármiféle „meztelenkedésre” került sor, és természetesen távol maradt a szülés teljes idejére is. Kérte tőlem, hogy a babát majd akkor foghassa meg, ha már szépen be van pólyázva, hogy távol maradjon minden „tisztátalantól” és őt is és a kedvesét is „tisztán”, boldogan láthassa, tiszteletben tartva a női mivoltát, és távol maradva a felesége kiszolgáltatott helyzetétől. Ugyanakkor az én személyemmel igyekezett biztosítani gyermeke anyja számára a megfelelő támogatást és segítséget. Kati hasonlóképpen gondolkozik minderről. Végtelenül szemérmes volt az egész vajúdás során. A legnagyobb fájdalmak mellett sem felejtette el eltakarni magát, nemcsak a férje elől, de amennyire lehetett, még előlem is.

Sokan a kollégák közül azt mondják, a cigányasszonyok hangosabbak a nem roma társaiknál. Kati a legnagyobb önfegyelemben, csendesen vajúdott.

A terhesség során, a roma családoknak sok dologra kell odafigyelniük. Ha az anyuka terhes lesz, nagyon vigyáznak, hogy be ne üsse magát, nehogy a gyermek is „ütődött” legyen. A villanyvezetékeken átmenni tilos, mert bánthatja a gyermeket. A gyomorégés pedig  minden bizonnyal hosszú hajat ígér a babának. Az öreg cigányasszonyok a has formájáról megmondják, hogy a baba milyen nemű lesz: ha hegyes a pocak, akkor ember, vagyis fiú születik majd, ha inkább széles, akkor „csak” lánygyerek. A kismama nem mutogathatja a hasát fedetlenül, és legtöbben nem vásárolnak előre babaholmikat, mert az nem jó előjel  a meg nem született jövevényre nézve. (A Gitanos.org magyar nyelvű összefoglalója erről: Háttér-információk a roma kultúráról.) A kismama  a terhessége során nem nézegethet hosszan csúnya embereket, nehogy az övé is hasonló legyen azokhoz. A cigányasszonyokra jellemző, hogy a gyermekük születésétől kezdve együtt alszanak, és akkor szoptatják meg őket, amikor igény mutatkozik arra.

A cigányok nagy tömegekben látogatják a még vajúdó nőt, és aztán az újszülöttet is – írja Kalányos Erika a lovári szokásokat elemezve.

Tényleg az enyém? - Egy életre!

Tényleg az enyém? - Egy életre!

Pistiék azonban igyekeztek, nyugodt körülményeket teremtve, távol tartani a nagyobb családot és megvárni, míg megszületik a baba. A látogatók folyamatosan, de kisebb csoportokban érkeztek. Az apa történeteket mesélt nekem arról, hogy mennyit jelentett neki, hogy az idegen környezetben (kórház) mellette lehetett a szélesebb családja. A romák számára a család, nem csupán egy vérségi köteléket jelent, hanem magát az országot, a hazát. Egy gyermek érkezése, megerősítése a cigányságnak, pecsétje az összetartásnak, a tradícióik továbbélésének.

Délután két óra

- Soha többé nem akarok gyereket szülni! – tör fel a sóhaj a vajúdó kismamából.

- Erre majd visszatérünk, ha a kezedben fogod a gyermekedet! – biztatom.

- De mennyi idő van még hátra?

- Már nem sok. A célegyenesben vagyunk. Papírvékony méhszáj, még két centi, és jöhet a szülés!

- De mégis mennyi?

- Négyre babád lesz!

Délután három óra

- Kérlek, fordulj oldalra, hogy a baba jobban be tudjon illeszkedni!

- Most fordultam. Már nagyon nyomnom kell!

Hívom a doktornőt, jön a másik szülésznő és megkezdődik a kitolási szak. Húsz perc múlva, gátvédelmet alkalmazva (a gáton nem történik vágás), néhány irányított nyomást követően, kigördült az újszülött kicsi Adél.

A kismama felém fordult és sírva azt kérdezte tőlem:

- Ez tényleg az enyém?

- Egy életre!

A blog előző részei:

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink