Nili blogja

Fehérruhás isten leszek! /7.

2010. július 7. | so si?

„Ti itt ültök, én meg kaparom a nyóckert?”

Nili blogja

Már több, mint egy évet dolgoztam gyakornokként ugyanabban a kórházban, amikor kezdtem úgy érezni, hogy van kialakult helyem, státuszom, feladatom. Többen a nevemet is ismerték, néhány dologban egészen kiváló lettem, így például a gyógyszerfeltöltésben, raktárazásban, ágyhúzásban, sterilezésben, Ctg-monitorizálásban, infúziócserében.

Nili munkában

Nili munkában

Minden nap, amikor bemegyek a gyakorlati helyemre, azzal kezdem, hogy sorra benézek minden vajúdó szobába, hátha van valami rám váró feladat. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy bemutatkozzak a kismamáknak, és tudassam velük, ott leszek, ha szükség van a segítségemre. Ezzel „feltérképezem”, hogy aznap milyen szülések várhatóak, mit tanulhatok, mire kell figyelnem, hogy le ne maradjak valami fontosról.

A műszakom vége felé járt az idő, amikor megindult az egyik kismamánál a szülés. Az a doktornő volt beosztva, akit az előző alkalommal már említettem. Hívott, hogy tartsak vele. Tudtam, hogy ezúttal sokat tanulhatok, és pedig gyakorlatban. Más esetben, ahogy belépek a szülőszobába, azonnal felveszem a steril kesztyűt, de most ott volt a főnővér is, így inkább a háttérbe vonultam. A doktornő hamarosan kiparancsolt a biztonságos sarokból:

- Vegye fel a kesztyűt, és jöjjön ide! Vezesse a lepényi szakot!

Már nyúltam is a kesztyű után, amikor megszólalt a főnővér:

- Ki? Minek? Ő?  - mutatott rám becsmérlően.

- Igen. Nem tudom hol tart a kolléga, de hadd tanuljon!

- Hol tart? Hát sehol. Ő egy sehol, senki! – mondta és szinte tajtékzott a dühtől.

Ott volt az anyuka, az apuka, a doktornő, a főnővér, még egy szülésznő, és én.  Na meg a közben megszületett méhlepény. Dermedtem álltam a szoba közepén. Nem tudom elmondani mit éreztem akkor. Egy pillanat választott el a sírástól. A doktornő a legjobb érzékkel oldotta fel a helyzetet:

- Nem baj, jöjjön csak ide, és csináljuk együtt!

A főnővér kénytelen-kelletlen utat engedett nekem, és hagyta, hogy együtt nézzük a lepényt, nincs e cotiledo retentio (amikor visszamarad a lepény anyai részének egy darabja, ami súlyos vérzést okozhat). Megvizsgáltuk a lepény érettségét és a rajta futó érhálózatot. A cselekvés mentett meg, hogy ne sírjam el magam. Később segítettem a sutura-nál (gátseb, és minden egy cm-nél nagyobb vérző seb, ellátása, öltéssel) is.

„Nagyszájú” – mondják rám sokan. Ez a munkahely viszont olyan szépen megtanított hallgatni, hogy magamra sem ismertem. Felháborodhattam volna a bánásmód miatt, elmondhattam volna, hogy én ilyet már nem egyszer csináltam, (a fogadott orvos nélküli betegeknél)… De nem mondtam semmit. „Az anya mindenekelőtt” – gondoltam. Ő nem érdemelné ezt, hiszen ez az Ő nagy pillanata. De amikor kimentem a szobából, szörnyen lesújtva éreztem magam. Folyton azon morfondíroztam, hogy miért viselkedett így velem a kolléga? Azt hiszi talán hogy teljesen idióta vagyok? Vagy azért teszi ezt, mert nem illek bele cigány nőként az ő közegükbe? Nem tudtam eldönteni teljes bizonyossággal a választ, hiszen én szinte mindig egyedül voltam gyakornok a munkahelyemen, mivel már a nyáron (mindenkinél előbb) megkezdtem a gyakorlatomat, külön engedéllyel, hogy minél többet tanulhassak. Már nagyon vártam az októbert, amikor végre friss gyakornokok érkeznek. „Meglátjuk – gondoltam –  velük hogyan bánnak majd.”

"A szülésznő-gyakornok soha ne pihenjen!”

"A szülésznő-gyakornok soha ne pihenjen!”

Másnap egy kifejezetten unalmas és csendes nap következett a szülészeten. Ritka az ilyen nap, de olykor előfordul. Nekem persze mindig akad munka. Emlékeznek az első szabályra? „A szülésznő-gyakornok soha ne pihenjen!” Délutánra aztán tényleg kifogytam az időt kitöltő munkákból. A pihenőszobában egyedül nem akartam maradni, így kiültem a vajúdók információs pultjához. Csendesen leültem a sarokban egy kényelmes fotelba. De csak a szélére huppantam, alig érintettem a széket, nehogy azt lássák, túl kényelmesen üldögélek, inkább ugrásra készen helyezkedtem el. A kollégák könnyed beszélgetésbe kezdtek, én természetesen egyetlen szót sem szóltam.

A folyosó végéről lépteket hallottam. A fiatal doktornő – szőkére festett haját hanyagul összefogta, világos volt a szeme, hófehér a bőre, amelyet a lengén magára terített fehér köpeny csak még inkább sápított – ezekkel a szavakkal köszöntötte a társaságot:

„Ti itt ültök én meg kaparom a nyóckert?”

Ezt a mondatot soha nem felejtem el. A többiek (orvosok és szülésznők) jót nevettek ezen. Én nem kacagtam velük. „Hát ki vagyok én, mi vagyok én itt? Legalább rám lett volna tekintettel, mielőtt kinyitja a száját”  – gondoltam. Vélhetően nem érdekelte őt a jelenlétem.

A munkából hazafelé az úton már kezdett körvonalazódni, hogy mit kellene tennem. Érdekes, de akkor kezdett derengeni előttem, hogy mit is keresek én ott: egy teljesen idegen közegben, ahol nem igazán szeretnek,és fogadnak el. Eldöntöttem, hogy lecserélem a klasszikus irodalmamat szociológiára, egészségügyi folyóiratokra, kutatási eredményekre, publikációkra, mindenre, ami a romák szülési, illetve születési szokásaival kapcsolatos, beleértve a romák egészségmagatartását vizsgáló, és értékelő tudományos közléseket is. Meg akartam érteni a kérdést, és megpróbálni kezelni a problémát, észérvékkel, megfelelő szaktudással. Aznap megszületett a szakdolgozatom témája is: Kommunikáció az egészségügyben (Roma páciensek és egészségügyi dolgozók relációjában).

Meg akartam tudni, hogy mi az igazság abból, amit a doktornő mondott.

A szociológiai adatokból bizonyságot nyert az az elképzelésem, hogy a  cigány nők korábban vállalják első gyermeküket, mint a nem roma társaik. (Jánki Béla: Gyermekvállalás időzítése a roma nők körében). Én huszonegy évesen szültem az első gyermekemet, majd huszonnégy évesen a másodikat. Ez egybe vág a 2003-as roma kutatások adataival, mely szerint a romák a húsz évesen szülik első gyermeküket. A beások ezt az időpontot sok esetben későbbre tolják, az oláh cigányok ugyanakkor előbbre (Fleck Gábor és Virág Tünde kutatásai alapján). A többségi társadalomban ez az időpont a 27. életévet jelenti.

A reprezentatív 1993-as  roma kutatatás szerint a cigány családok mérhetően több gyermeket vállalnak, mint a többségi társaik. Jánky Béla szociológus azt állítja, hogy a roma nők szülési és családalapítási szokásainak – az előítéletekkel ellentétben – nem a felelőtlenség és tájékozatlanság az oka, hanem a család jelentősége, a nő státuszának a másfajta megítélése a roma családok körében. Az én életemben biztosan mondhatom, hogy tudatosan terveztük a gyermekeinket, és mindennél jobban vártuk őket, hiszen számunkra ők a család legfontosabb alkotórészei és egyben az alapjai is. Az elmúlt húsz évben ugyan csökkent a romák gyermekvállalási kedve, de még mindig nagyobb a roma születésszám, mint a nem romáké. A kórházakban természetesen nem vezethetnek felmérést arról, hogy hány roma végeztet abortuszt, de a fenti felmérések alapján a romák inkább szülnek, mint elvetetnek…

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink