Jegyzetfüzet

Állítólag nem vagyok magyar

2010. július 27. | Black Joe

Mit ér az ember, ha cigánynak születik? Ma Magyarországon százezrek teszik fel ezt a kérdést nap mint nap. A választ alig-alig mondjuk ki, mert félünk, elcsépelt szavak jönnének ki szánkon. Elcsépelt szavak, ám mindig más jelentéssel bírnak, hiszen mindig más mondja ki őket.

Tudjuk mindannyian, mi cigányok, hogy többször ér bennünket igazságtalanság, mint a szomszédunkat,  a sarki zöldségest, vagy a buszsofőrt. Olyanok szidnak és átkoznak engem, akik még soha nem láttak és soha nem fognak megismerni. Miért?

A múlt héten volt szerencsém beletekinteni egy magyar bajnoki meccsbe, amelyet az egyik ismert sportcsatorna közvetített. Igaz, ez egy tavaszi mérkőzésnek az ismétlése volt, de én ugyanolyan hévvel készültem rá, mintha élőben menne. Szóval másodjára tekintettem meg a játékot. De most már bánom, ugyanis szeretett csapatom szurkolói ismét bebizonyítottak valamit: cigány nem szoríthat a zöld-fehér gárdának. A vérbeli drukkerek a transzparenseken keresztül üzentek a romáknak és így nekem is: “Cigányok menjetek haza!” Vagyis én nem vagyok itthon, sem a több százezer sorstársam. Szerintük valahol máshol van a hazám.

Ha focimeccset nézek, akkor a magyar válogatottnak szurkolok. Magyar nyelven buzdítom, ösztönzöm őket és magyar nyelven szidom őket, ha egy nagy ziccert elhibáznak. Örülök a magyarok sikereinek és bánkódom a magyarok sikertelenségén. Ha vesztésre állunk, az utolsó másodpercig reménykedem és bízom a csodában, hogy végre betalálunk az ellenfél kapujába. De ez is kevés, hogy magyarnak mondhassam magam. Miért?

Állítólag nem vagyok magyar, pedig e hazában születtem. Nem kívánkoztam mások földjére, itt tanultam meg írni és olvasni, értékelni az életet. Magyar nyelven szólítottam meg édesanyámat, magyar nyelven mondtam igent a házasságkötő-teremben és magyar nyelven szólítom meg Istenemet imában. Mégsem lehetek magyar. Miért?

Hivatalos okirataimban az állampolgárság rovatban ez áll: „magyar”. Ha elmegyek vásárolni, magyar nyelven szólít meg az eladó, magyar nyelven kérdezi panaszomat az orvosom, és magyar nyelven kérek információt a vasútállomáson. Ha megállít egy koldus, magyar nyelven kér tőlem pénzt és én magyar forintot adok neki. Mégsem lehetek magyar. Miért?

Tanulmányaim során büszke voltam Hunyadi Jánosra és fiára, Mátyás királyra. Büszke voltam Széchenyire és Kossuthra, kívülről megtanultam nem egy Arany János, Petőfi, Ady, József Attila verset. Első helyezett voltam egy versmondó-versenyen Tóth Árpád művével. Magyarul írok és magyarul gondolkodom. Nehezen tanultam meg angolul, bajlódtam a kiejtéssel, sokszor fogalmam sincs mit kérdez tőlem egy angol anyanyelvű. Mert nem értem. Nem érthetem, mert magyar vagyok. De sokan azt gondolják mégsem lehetek az. Miért?

Eltöltöttem négy hetet Amerikában és már a második napon honvágyam volt. Már a második napon hiányzott a magyar levegő, a magyar föld és magyarul beszélő kedvesem becézgetése. Idegennek éreztem magam távol Magyarországtól, tehetetlennek és önbizalomhiánytól szenvedőnek. Örültem amikor végre a hazaúton a légikísérő magyar nyelven kérdezte tőlem: „Mit parancsol uram?” De ezek az érzések, élmények kevésnek bizonyulnak sokak számára. Szerintük nem vagyok magyar. Miért?

Hogyan bizonyíthatom, hogy magyar vagyok? Kinek és mikor kell számot adni magyarságomról?

Ki fog felettem pálcát törni, és megmondani ki vagyok?

Tudom én, hogy mi zavarja a „magyart”. A barna bőröm és a fekete hajam az, ami alapján megítélnek – ezek alapján mondják, hogy én nem vagyok magyar. Egyszerűen csak büdös cigány lehetek ilyen rassz-jegyekkel. Elvetemült és beteges gondolkodás ez, amely százezrek életét bénítja meg nap mint nap ebben az országban. Szenvedünk a meg nem fogható dologtól, gúnyolódásra használják népünk elnevezését, szitokszóként alkalmazzák a „cigány” kifejezést.

Elferdült hajlamú magyar emberek mondhatják el véleményüket nagy nyilvánosság előtt, hogy megfertőzhessenek ártatlanokat. A halálos kór tombol, és már-már megfékezhetetlennek tűnik. Emberek gondolkodásmódja torzul el – akik eddig barátok voltak, mostanra ellenségek lettek. Divatból válnak “dicső” jobboldalivá emberek és fogalmuk sincs arról, hogy ezzel kinek a malmára hajtják a vizet. Barátok barátokat rántanak a mélybe, mert az jó álca a sötét gondolatokhoz. Egyik napról a másikra változnak az elvek, az értékrendek egy barát, egy gyermek, vagy szerető kedvéért. Nem hiszem el, hogy valaki pusztán magára hallgatva képes lenne másokat gyűlölni, vagy szélsőséges nézeteket vallani olyanokról, akiknek más a bőrszíne.

Képtelen vagyok felülkerekedni mások ostobaságán, sokszor az ellenük fellépő harcot támogatnám. De aztán elgondolkodom.

Nem érdemes olyan emberekkel harcba szállni, akiket nem az elme és szív irányít, hanem az állatias ösztön.

Kitartás barátaim!

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink