Beszélgessünk

Tállyáról az Amerikai Nagykövetségre

2010. augusztus 9. | so si?

Cigányok, akikre felnézhettek: Angyal József

Angyal József

Angyal József

Nagyon kevés ember képzeli el azt, hogy egy fiatal cigánygyerek elindul Borsodból, megvalósítani az álmait. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan juthat el egy 23 éves fiú a Tállya nevű kistelepülésről az Amerikai Nagykövetség gyakornokságáig? Fiatal, jóképű, jól öltözött. Ami megkülönbözteti a magyar átlagtól, az a bőre színe, és az, hogy bizony mégis csak ő az „egyszerű” cigány gyerek, akinek valóra válhatnak az álmai.

- Milyen családból származol?

- Nagyon egyszerű családom van. Ahogyan az a cigányoknál lenni szokott, szegény körülmények között nőttem fel, egy másfél szobás lakásban. Öten vagyunk testvérek, édesapám rokkantnyugdíjas, édesanyám pedig közmunkás a községünkben. Viszont, ami nagyon fontos a családunkban, az a szeretet, ami nagyon erős kötelék köztünk.

- Ki, vagy mi indított téged arra, hogy tanulj?

- Úgy emlékszem, ez hetedik környékén történt. Akkor kezdte emlegetni az osztályfőnök a továbbtanulást, meg hogy most kell belehúzni. Hát én megtettem. Addig sem voltam túl rossz tanuló, de akkor kezdtem tudatosabban készülni a továbbtanulásra. A matek mindig is jól ment, ezért elég könnyen vettem az akadályt, így kerültem Szerencsre, szakközépiskolába. Ezek azok a dolgok, amik szavakkal nem nagyon magyarázhatók, amikor csak úgy érzed a neked való helyes irányt. Hiszen egy tizennégy éves gyerek még nem igazán tudatosan cselekszik.

- A szüleid mit szóltak hozzá?

- Támogattak. Persze, volt olyan a középiskolai évek vége felé, amikor az édesanyám azt mondta, maradj itthon fiam, keresünk itt neked munkát. Akkoriban már szó volt arról, hogy felköltözöm Budapestre és beiratkozom az egyetemre. Nagyon féltett a fővárostól.

- Az iskolai éveid alatt soha nem volt gond a származásod?

- Nem mondhatnám, hogy különösebben gond lett volna a cigányságom. Persze az is igaz, hogy már az általános iskola nyolcadik osztályában is egyedüliként voltam roma, mert sajnos a többiek időközben lebuktak. Viszont időközben, ahogy egyre biztosabb lettem abban, mit is szeretnék csinálni, megtanultam bánni a negatív kritikákkal, amik a cigányságomból adódtak. Én tényleg nagyon sokat tanultam, és tanulok a mai napig is.

Angyal József - kép: S. Balázs Ica

Angyal József - kép: S. Balázs Ica

- És mi leszel, ha végzel az egyetemen?

- Tavaly már elvégeztem az alapszakot a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karán, most a mesterszakot végzem. Ezzel egyidejűleg ugyanitt a Gazdálkodástudományi Kar Pénzügy és Számvitel alapszakán is tanulok, szeptembertől másodéves leszek. Úgyhogy két szakot viszek egyszerre. Elsősorban pénzügyi területen szeretnék elhelyezkedni. Már most is van lehetőségem ezen a területen dolgozni.

- Honnan van ennyi energiád?

- Tudod, nekem tényleg nagyon fontos a családom, nagyon szeretem őket, és ők is nagyon szeretnek engem. Segítem őket, ahogy tudom. Azt szoktam mondani magamban, hogy ha egész nap kapálnék, akkor mennyire tudnék magamon, vagy a családomon segíteni? Így viszont, lehetőség van rá, és remélem lesz a jövőben is, hogy mindezt megtegyem. Hát innen merítem az energiát.

- Hogyan lettél az Amerikai Nagykövetség gyakornoka?

- A Romaversitas szabadegyetem felhívását olvasva azt gondoltam magamban, miért ne próbálnám meg? Felvettek.

– Mit takar ez a gyakornoki képzés?

- Egyrészt egy két hónapos, nagyon intenzív nyelvtanfolyamot biztosít a követség. Ez egy nagyon jó lehetőség már ebből a szempontból is. Másrészt, a gyakornok társammal együtt, beleláthatunk a követség munkájába is. Nagy volumenű eseményeken vehetünk részt, mint amilyen, például, a Július 4.-i ünnepség is volt, ezáltal a szervezőkészségünket is fejleszthetjük. Megpróbálunk jól dolgozni, és, persze, azért kapcsolatokat is építünk. Én a POLEC, vagyis a Politikai és Gazdasági részen vagyok, valamint a Kereskedelmi Osztály munkájába is besegítek, ott két projekt kidolgozásában is részt vettem.

- Hogy érzed, sokat kell bizonyítanod?

- Minden nap kell, de én maximalista vagyok. Nekem fontos, hogy minden területen kihozzam magamból a lehető legtöbbet, itt is erre törekszem. A gyakornoki ösztöndíj végén, remélem, elégedettek lesznek velem. Annyi azonban bizonyos, hogy nem kellett nagyon erőlködnöm, hiszen már a fogadtatás is nagyszerű volt, mindenki kedves és figyelmes volt velünk.

- Szerinted miért olyan kevés a roma egyetemista?

- Az a baj, hogy sok gyerek számára már az „első lépcső” vagyis, az általános iskola elvégezése gondot okoz. A „második lépcső” meg már szinte lehetetlen, hiszen nincsenek alapok. Egyébként egy ilyen projekten is dolgozunk a Romaversitasnál, avval kapcsolatban, hogy miképpen tudnánk több tehetséges fiatalt a felsőoktatásba juttatni? Egyelőre viszont sajnos az a kérdés, hogyan tudunk az általános iskolákban tartani egyre több gyereket, hiszen minden más csak azután következhet.

- Mit jelent számodra az a fogalom: pihenés?

- Elsősorban nagyon sok alvást. Ezt szó szerint értsd, nagyon sok alvást! – mondja nevetve.

- Különlegesnek érzed magad? Hiszen nem mindenki juthat el odáig, ahová te eljutottál?

- Nem, határozottan azt gondolom, nincs bennem semmi különleges. Átlagos cigánygyerek vagyok, a származásom nem fogom megtagadni soha, ha lehetséges lenne, akkor sem tenném. Lehet, hogy szorgalmasabb vagyok, mint az átlag, de tényleg nem érzem magam különlegesnek. Ugyanolyan vagyok, mint a legtöbb fiatal. Szeretek bulizni, szeretek ismerkedni, élem a fiatalok mindennapi életét.

Szöveg: S. Balázs Ica

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink