Komolyan

Cigányozás a magyar médiában /2.

2010. augusztus 10. | Fekete Pierre

És a zenekar tovább játszik…

A média nemcsak tájékoztat, hanem hordozója és befolyásolója is annak a képnek, amelyet a társadalom saját magáról saját magának kialakít. Ezek szerint a cigányok koszosak, nem szeretnek dolgozni, agresszívek és félelemben tartják környezetüket. Ezek a legelterjedtebb sztereotípiák a többségi társadalomban a romákról. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy a cigány lakosság 40%-a valóban nagyon rossz körülmények között, szegénységben, a települések perifériáján, úgynevezett cigánysoron él.

Még nem sikerült kinőni a már jól bevált sztereotip képi látásmódot, amikor a romákról szóló riportok többségében a fotós, vagy az operatőr tudatosan a nyomorjelentésekre – a munka, a lakás, az iskola, és az egészségügy terén elszenvedett halmozott hátrányokra – fókuszál. A házak portája elé kifeszített kötélen száradó ruhák szinte minden egyes cigányokról szóló riportban megjelennek.   A  képi repertoárt a falu vagy város perifériájára száműzött cigánysoron faágakat cipelő emberek és az úttesten gazdátlanul kóborló kutyák teszik még izgalmasabbá. Miközben egy olyan  összeállításban, melyben arról beszélnek a szereplők, hogy a cigánytelepek lakói kifelé igyekeznek a gettóból, szemétdombokon játszadozó koszos gyerekeket látunk. Ezzel a képi ábrázolással sikerül a szerkesztőnek még nagyobb ellenérzést kiváltani – esetleg abból a nézőből is, aki eddig nem gyűlölte a romákat.

Csakhogy ezt nagyon nehéz elmagyarázni annak az újságírónak, aki pont egy csóró gyerekkel”,vagy egy lepukkant kutyával akar még több empátiát kicsalogatni a nézőből. “Hiszen ez pszichológia!” – gondolják a médiamunkások. Ami az esetek többségében igaz is lehet. Ezeknek a képeknek üzente van: egy gyereket lehet szeretni és sajnálni, de semmiképpen nem lehet rá haragudni. Legfeljebb a szüleire, akik „nem szeretnek dolgozni”, „nem törődnek a gyerekükkel” és „nem járatják iskolába őt. Itt a baj – de ki az aki ebbe belegondol? A telepeken élő emberek életének minden pillanata nyilvános. A szerkesztők ízlésére van bízva, hogy a romákat bemutató képi sémák mellé milyen zenét választanak.  A nyomorjelentések alatt megjelenő autentikus cigányzenének garantáltan sikerül magasabb szintre emelni a többségi társadalomba belekódolt cigányokkal szembeni negatív megkülönböztetés falait, ahelyett, hogy lebontanák.

A kilencvenes években a legtöbb riportban a romák csak bekiabálva, egyetlen tömegként  mondhatták el véleményüket – hozzáteszem, ma sem jobb a helyzet. Egy ilyen interjúbeállítás azonban erősen megkérdőjelezi a riport objektivitását. Mert gondoljunk csak bele! Amikor azt látjuk, hogy egy hivatalos álláspontot képviselő személynek jog van teljes terjedelemben kifejteni az álláspontját, addig a vele szemben álló felek – ez esetben a romák – csak arctalan tömegként nyilatkozhatnak. A stáb belógatja a mikrofont – mondjuk egy a cigánysoron összegyűlt csoport fölé és hagyja, hogy mindenki össze-vissza beszéljen.

Kérdem én, ez a tisztességes riporteri munka? Egyáltalán megkérdezte valaki tőlük, hogy akarnak- e szerepelni a televízióban, hozzájárulnak-e az arcuk bemutatásához?

Bátran kijelenthetjük, hogy a két egymással szemben álló fél nem egyenrangú partnerként jelenik meg az összeállításban. Ha pedig lehetőség nyílik rá, hogy a romák közül valaki személyesen kinyilvánítsa a véleményét, akkor az esetek többségében nem az érintett, hanem a közösség vezetői kapnak szót.

A romákat bemutató képi megjelenítés is tele van szterotípiákkal. A közösség vezetőinek – az esetek többségében – keresztapa-karaktert kölcsönöz a kamera túloldalán álló „szakember”. A riporter – rájuk nézve nem előnyös helyzetben-, más cigány emberekkel együtt szólítja meg őket. Persze, a szerkesztő gondosan ügyel arra, hogy a nyilatkozó mögött felsorakozó férfiak ne bekiabálásukkal, hanem zord külsejükkel “emeljék” a riport színvonalát.

Az olaszliszkai lincselést bemutató hírek hatása a társadalomra

A 2006-os olaszliszkai halálos tanárverés óta egyre többet hangoztatja, különösen a jobboldali média a „cigánybűnözés” kifejezést, amit tovább erősített a veszprémi gyilkosság médiában való tálalása. A Magyarországon lévő cigánygyűlöletet – a politikai nyomás, a gazdasági válság és a társadalomban erősen jelenlévő sztereotípiák miatt-, még a romák ellen irányuló merényletekben meggyilkolt emberek iránt érzett szánalom sem tudta mérsékelni. A szélsőjobboldali pártok egyre gyakrabban hangoztatják a beléjük kódolt beidegződéseiket, miszerint a romák „kisstílű bűnözők” és a „szociális jóléti rendszer élősködői.” Ezt a problémát a jobboldali média megjelenése, illetve az újságíróknak a roma közösségektől való távolságtartása okozza. A sajtó figyelmének kulcsfontosságú szerepe volt a közvélemény alakításában. Jól megfigyelhető, hogy az ügyben – a szélsőjobboldali politikai sztereotip véleményeknek a megjelenése miatt-, a legjobb akarat ellenére sem lehet mérsékelni a többségi társadalomban már mélyen lerakódott előítéleteket.

2006. október 15-én elszabadult a pokol Olaszliszkán, amikor gyermekei szem láttára agyonvertek egy tanárt, mert az előzőleg elsodort egy kislányt autójával. Nyolc cigányembert ítéltek el a gyilkosság elkövetéséért. Három évvel ezelőtt az egész ország felháborodott az eset kapcsán. Az addig még csak felszín alatti cigánygyűlölet egyszerre kibukott a többségi társadalomból. A média uralta trendek gyors változásának eredménye, hogy egyre nagyobb teret nyer az idegengyűlölet Magyarországon.

A gyilkosságsorozat nemcsak bűnügyi, hanem etnikai, politikai, jogi, emberi jogi és szociális jellegű konfliktusa is óriási visszhangot kapott a hazai és a nemzetközi médiában egyaránt. Az eset médiavisszhangjával azért lényeges foglalkozni, mert egyes médiumok, politikai-ideológiai pártállásuknak megfelelően, különböző módon szenteltek figyelmet az ügynek. A jobboldali média kihasználva a gyilkosság miatt kialakult közfelháborodást, intenzíven kezdte el használni a „cigánybűnözés” kifejezést. Ezzel egy időben a baloldali média nemhogy mérsékelte volna a jobboldali sajtó tevékenysége miatt kialakult óriási előítéletességet, hanem ők is elkezdték közvetíteni,  sokszor a sztereotip érzelmektől nem mentes híradásaikat. A gyilkosság másnapján a média nem bűnügyként, hanem cigányügyként kezdett el foglakozni a történettel. A társadalomban kialakult cigánygyűlölet felszínre törését elsősorban nem a híradások rövid, kizárólag csak tényeket közlő riportjai, mint inkább történet hátterét boncolgató, késő esti magazin műsorok segítették elő, megszegve ezzel a sajtó előítéletmentes tájékoztatási kötelezettségét.

Általánosan megállapítható, hogy az olaszliszkai események médiabeli tematizálása még a kérdéssel foglalkozó szakpolitikusokat is elsodorta. Az olaszliszkai gyilkosságot követően a különböző televíziók híradóit vizsgálva azt észleltem, hogy megnőtt az olyan bűnügyi riportok száma a hírműsorokban, amikben egyértelműen cigányok voltak, vagy lehettek az elkövetők – azzal a mondanivalóval, hogy képtelenek a többségi társadalom által előírt normarendszernek megfelelően élni. Egy a romákról szóló negatív hangvételű riport nemcsak a többségi társadalomban kialakult sztereotítipiákat, hanem a szélsőséges nézeteket valló politikai jobboldal befolyását is tovább erősítette. Az olaszliszkai gyilkosság a romák ellen elkövetett merényletek egyfajta igazolási alapjául szolgálhat.  A történtekről készült tudósításokat a közönség valószínűleg nagyobb figyelemmel kísérte végig, mint a hírműsorokban megjelent más rövid híreet. A sajtó kiemelten követte a merénylet sorozatot, 2008 és 2009 között szinte heti rendszerességgel jelentek meg a romák elleni merényletekről szóló hírek a médiában.

A romák elleni támadások

Példa nélküli, a rendszerváltás óta kétség kívül a legsúlyosabb inter-etnikus konfliktusát éli meg az ország. A romák ellen elkövetett kilenc támadásnak 55 sértettje, öt súlyos sérültje és hat halálos áldozata van. A merényletekben tizenhat lakóházat támadtak meg. Tizenegy Molotov-koktélt dobtak és 63 lövést adtak le romák házaira. A hat halálos áldozatot követelő támadás-sorozat története, a családokra váratlanul lecsapó rasszista halálbrigád tette, a vidéki településeken kialakult, romák és nem romák közötti olykor erőszakkal végződő konfliktusai miatt is fontos esemény.

Az ügy szempontjából lényeges, hogy élesen a társadalmi közbeszéd része lett a faji és etnikai kérdés. A média figyelmének és az azt kiváltó különböző civil és jogvédő szervezeteknek fontos szerepe volt a gyilkossági ügy tematizálásában, eszkalálódásában és nem utolsó sorban a közvélemény alakításában. A nyilvánosságban megfigyelhető hiányosságok és torzítások a legjobb akarat ellenére is alkalmasak voltak arra, hogy megerősítsék a többségi társadalomban régen lerakódott sztereotípiákat és előítéleteket. Ezeket a hiányosságokat a napi rutin, a politikai hozzáállás (jobboldali média) és a cigánykultúra nem ismerete okozhatta. A romák elleni támadásokkal egy időben kőkemény ellenkampányba kezdett a jobboldali média. Kényesen ügyeltek arra, hogy a szavazópolgárok véletlenül se érezhessenek együtt az áldozatok hozzátartozóival. A választásokat megelőző  időszakban a szélsőséges nézeteket valló jobboldali  pártok egyre keményebb romaellenes kampányba kezdtek.Mind gyakrabban hangoztatták a „cigánybűnözés” kifejezést a médiában. Egyes televíziók híradásaiban naponta jelentek meg a cigányokról szóló negatív hírek a híradók élén. A tudósítások mögött – véleményem szerint –  cigányellenes politikai üzenetek voltak érzékelhetők, amelyekben azt sugallták a választópolgároknak, hogy  határozottan fel kell lépni a romákkal szemben. A cigányokat a magyar társadalmat fenyegető veszélyes kórként aposztrofálták. Így próbálták egységesíteni a jobboldali szavazók táborát.

Hova lettek a cigánybűnözők?

Ahogy pirkadatkor a sötétség, úgy tűntek el a médiából a romákat pocskondiázó hírek a választások után. A honatyák stratégiai jelentőséget tulajdonítanak az ország legsúlyosabb társadalmi krízisének, a cigányügynek, amit eddig még nem látott erőbedobással kívánnak megreformálni. Na végre!  – gondolhatnánk, hiszen mégiscsak nyolcszázezer ember életéről van szó. Elsősorban a  Fidesz  a munkaerő-piaci, szociálpolitikai, egészségpolitikai és oktatáspolitikai döntésekkel, illetve a közbiztonság javításával orvosolná a már nemzeti üggyé avanzsálódott cigányproblémát. De meddig tart még ez a fellángolás? Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy korábban voltak már ötletek, de azok csírájában elpusztultak. Ráadásul mos, hogy közelednek az önkormányzati választások, cseppet sem csodálkoznék azon, ha újabb és újabb cigánybűnözésről szóló hírek jelennének politikai üzenetközvetítőként a médiában.

A sorozatot folytatjuk

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink