Nili blogja

Fehérruhás isten leszek!/12.

2010. augusztus 21. | so si?

Cigánylány a katedrán

nili blogja

Nili bizakodó

Nili bizakodó

Ön fontosnak tartja, hogy többet tudjon meg a cigányságról? – áll a szakdolgozatom kutatásához szükséges kérdéssorban. A megkérdezett roma származású kismamák válaszaiból az derült ki, hogy ők fontosnak tartották, hogy az orvosok ismerjék meg a kultúrájuk alapvető sajátosságait. Szerintük erre azért van szükség, hogy ne kelljen szabadkozniuk azért, ha nem akarnak levetkőzni idegen orvosok előtt, vagy mert igényük van arra, hogy a születés örömében a szélesebb család is osztozhasson. Vagy éppenséggel azért, mert nem akarják, hogy ufóknak nézzék őket, ha piros szalagot kötnek az újszülöttjük karjára, illetve amikor pénzt adnak nekik, vagy „megköpdösik” őket. A kutatásban megkérdezett orvosok már nem voltak ennyire nyitottak az újfajta ismeret befogadásával kapcsolatban. Legtöbben még mindig úgy gondolták, hogy az orvosláshoz nem tartozik hozzá a beteg személyiségének megismerése, mert ennél sokkal fontosabb a betegség, illetve az állapot diagnosztizálása és az esetleges probléma megoldása.

A családomtól megkaptam az évszázados örökséget: a küzdeni akarás és küzdeni tudás képességét – minden áron és mindennel szemben. Bennem, bennünk romákban többnyire nem hitt senki, mi mégis éltünk, és megéltünk, és igyekeztünk boldogulni.  Éppen ezért ügyet sem vetve az én megvetett mivoltomra, a hosszú évek negatív tapasztalataira, elhatároztam, hogy oktatni fogok.

Tudtam, hogyha valóságos segítséget akarok nyújtani, akkor a fejnél kell megpróbálnom változtatást létrehozni. Ha abban tudok segíteni, hogy olyan szakemberek kerüljenek ki a felsőfokú egészségügyi intézményekből, akiknek hallaniuk kell (többek között) a cigányság kultúrájáról, akkor máris nagyobb eséllyel bizakodhatunk majd egy jobb ellátó rendszer létrejöttében. S ha ezek a leendő gyógyítók olyan oktatásban részesülnének, mely lehetőséget ad esetenként interakcióra, olyan hiteles, jól felkészült, nemzetiségi oktatókkal, akik kifejezett szakmai gyakorlattal rendelkeznek, akkor akár akaratuk ellenére is, de formálhatjuk az egészségügyi dolgozókat, rombolhatjuk a bennük felépített előítéletek magas falait.

Első körben levélben kerestem fel az egyetem összes lehetséges szakirányú felelősét és vezetőjét. Elmondtam a tervem, miszerint új megközelítéssel és szemlélettel szeretném tanítani ezt a tantárgyat, melynek célja a megfelelő tudás átadása egy olyan kommunikációs tréning keretében, mely teret biztosít a közösségi interakcióra, az esetleges nézetkülönbségek felszínre hozatalára, az előítéletek miértjeinek kutatására, sok és színes gyakorlati lehetőséggel. Meglepetésemre többen érdeklődéssel fogadták a javaslatomat!

Nagyon is jól emlékszem az első meghallgatásra, amikor személyesen kellett bemutatnom a terveimet. Remegő lábakkal mentem be a tekintélyt parancsoló, húsz emeletes épület tizenkilencedik szintjére. Majdnem összeomlottam a tudattól, hogy ez alkalommal én ide úgy jövök, mint leendő oktató és nem siheder diák – bár még nem végeztem az egyetemen. A felelősség súlya kimondhatatlan volt, a tettvágy, az elszántság és a tudat, hogy képes vagyok a feladat elvégzésére, azonban megerősített.

A bizalmas kézfogást követően, a tanszék vezetői elmondták, hogy olvasták a levelemet, mely nagyon felkeltette az érdeklődésüket és nagy örömmel adnak lehetőséget, hogy személyesen mondjam el a szándékaimat. Akkor magamhoz ragadtam a szót és elmondtam röviden a saját, talán nem mindennapi történetemet. „Egy szegény cigány család gyermeke vagyok. Kis koromban eldöntöttem, hogy mindent, amit addig előlem elrejtettek, csupán azért, mert szegénynek és cigánynak születettem, majd egyszer látni szeretnék. Elmondtam, hogy egész életemben tanultam, és pedig nem a diplomáimért, hanem azért, hogy megfelelő tudással szolgáljam majd az embereket, mert én tényleg segíteni szeretnék. A Semmelweis Egyetemre is ezért mentem tanulni felnőtt fejjel, hogy belülről megismerjem az egészségügyi rendszert, hogy roma páciensként, és szakemberként egyaránt, tisztán lássam az érem mindkét oldalát.

Nili pihen

Nili pihen

„Sokan azt mondják, a romák nem akarnak tenni  a sorsukért, hogy az jobbra forduljon. Én itt vagyok!” – mondtam. „Tudom, hogy alkalmas vagyok arra a feladatra, hogy ismereteket osszak meg a népemről, kommunikációs stratégiákra tanítsam a hallgatókat, hogy előítéleteket rombolva, jól képzett, sztereotípiáktól mentes szakembereket képezzünk. Én tenni akarok. Hasznos tagja akarok lenni a társadalomnak. Azért jöttem, hogy használjanak és kérem, hogy tegyenek próbára!” Tudom, hogy ez nem egy tipikus, munkafelvételi meghallgatáskor elvárt szöveg, de teljesen egyedül, cigányasszonyként, csak az őszinte kommunikáció sikerében bízhattam!

A beszélgetés végére kiderült számomra, hogy a megfelelő emberektől kértem meghallgatást, az optimális helyen és jó időpontban. Azonnal felkértek, hogy tartsak egy előadást, mely egyben bemutatkozás is, az oktatótestület számára. Hogy szédültem-e, amikor kimentem az épületből? Hát persze! „A szegény és megvetett kis cigánylány, akit az ő vidékén mindenki jó ismert, lám, csak nem adja fel, csak küzd, és előre tör!” –  nevettem hangosan hazafelé a metrón, saját magamon.

Az előadás témája adott volt (bár már nem emlékszem pontosan mi), megszerkesztettem, csináltam színes előadásvázlatot, a szövegemet többször elpróbáltam és jöhetett az éles előadás. Nagyon féltem, olyan jó lett volna, ha valaki az „enyéim” közül velem tarthatott volna! De egyedül kellett a nagy orvostársadalom prominens tagjai elé járulnom, merthogy a „vizsgaelőadásom” nem ám diákoknak szólt, hanem képzett, tanult és sokat tapasztalat oktatóknak. Előszedtem minden tudásom, és kommunikációs készségem és beszéltem folyamatosan. Nem csupán ésszel, hanem egyszerűen, szívből, őszintén, megjátszás nélkül. A terv ezúttal sikert hozott számomra. A doktorok felől záporoztak rám a kérdések és én úgy örültem, hogy válaszolhatok, hogy végre beszélhetünk a számomra fontos és lényeges dolgokról. A népemről.

Ezt követően kaptam lehetőséget, hogy részletesen bemutassam a tantervemet, amelyet nekem kellett összeállítanom. Jó néhány éve tanítanak romológiát, mint tantárgyat az egyetemen, és habár ez igen színvonalas és hiteles oktató vezetésével történik, (aki nekem is sokat segített és támogatásáról biztosított), de azt hiszem, ezen a területen egyfelől sok még a munka, másfelől érdemes erről a témáról több nézőpontból is beszélni.

Végül készítenem kellett egy féléves szakmai munkatervet, tantárgyi bemutatóval. Könnyű ez annak, aki már csinált valaha ilyet! Én akkor tanítottam utoljára, amikor az akadémián szükséges volt (sok évvel ezelőtt), de félévre szóló tantervet nem kellett készítenem eleddig soha, főleg nem orvos és egészségügyi hallgatóknak. Tudtam, hogy mit akarok, volt a fejemben koncepció, elkezdtem hát dolgozni rajta. Nem restelltem segítséget, szakmai véleményt kérni nálam jártasabb és jóval okosabb roma szakértőktől, barátaimtól és lassan elkészült az eddig nem létező tantárgy féléves terve. Az én tárgyamé.  A tantervet a szakmai vezetők megfelelőnek találták, így már tavaly volt lehetőségem az egyetem egyes szakain, illetve néhány konferencián előadást tartani, mégpedig interaktív módon.

Szeptembertől talán találkozunk néhánnyal az olvasók közül valamelyik előadóteremben, ahol nem lehetetlen, hogy én állok majd a katedrán.

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink