Lázár János hisz a harmincas roma generációban

Mi a hódmezővásárhelyi integrációs program sikerének titka? Mi a különbség a probléma és a kihívás között, és milyen terve volna a Fidesz frakcióvezetőjének a harmincas roma értelmiségi generációval? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ Lázár Jánostól, Hódmezővásárhely polgármesterétől, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjétől.

-  A közelmúltban arról lehetett olvasni, hogy Ön sikeresnek tekinti a városában lezajló integrációs folyamatokat.

- Mindenkivel ellentétben nem problémáról, hanem kihívásról beszélek. A magyar társadalom és Magyarország előtt álló egyik legnagyobb kihívás most az, hogy az elmúlt tíz-húsz évben mélyszegénységbe zuhant társadalmi csoportokat hogyan tudjuk felzárkóztatni, és számukra esélyt teremteni. Nem pesszimista, inkább realista vagyok a tekintetben, hogy vannak olyan generációk, akik mélyszegénységben élnek, de őket nagyon nehéz lesz ebből kimozdítani, viszont nem szabad róluk lemondani. Mi Hódmezővásárhelyen elismerjük, hogy vannak olyan mélyszegénységben élő generációk, akiket nem tudunk integrálni mentalitásuk, gondolkodásmódjuk miatt. Ezt nem lemondásnak tekintjük, hanem valóságnak. Ami az integrációt illeti, saját utat járunk, amit csak javasolni tudok kollégáimnak, és a kormánynak. Erőteljesen képviselni fogom, hogy az integráció kérdését ne problémának, hanem kihívásnak tekintse a kormány. Beláthatatlan következménye lehet annak pár éven belül, ha most nem lépünk. A társadalmi feszültséget már látni, érezni lehet az ország egyes pontjain. Mi itt Hódmezővásárhelyen nem faji alapú megközelítést alkalmaztunk, azt néztük, hogy hány szegény gyermek él a városban, és nekik szociális alapon jár a közösség gondoskodása. Sajnos azt is tudomásul kell vennünk, hogy a magyar társadalom még mindig nem képes megérteni, hogy a mélyszegénység nem egyenlő a cigánykérdéssel. Például iskolákat kell meggyőznöm arról, hogy adják fel azt, hogy csak a középosztályból merítik a gyermekeket, és meg kellett győznöm szülőket, pedagógusokat arról, hogy egy 25-30 fős osztályban, ha van öt-hat halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, akkor az nem hátrány, hanem éppenséggel előny is lehet. Mert a pedagógus és a szülő nagyon rosszul méri fel a magyar valóságot, ha elzárják a gyermekeket olyanoktól, akik esetleg szegénységben, vagy a létminimum alatt élnek. Az a helyes, ha a szülők engedik szembesülni a gyermeküket a magyar valósággal.

- Voltak roma fiatalok, vagy roma értelmiséghez tartozók, akik részt vettek az integrációs program kidolgozásában, illetve végrehajtásában?

- Polgármesterként azt tapasztalom, hogy a roma érdekképviseletek, mint például a Cigány Kisebbségi Önkormányzat, nem alkalmasak a feladatok betöltésére. Nagyon hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan roma értelmiségi réteg, amely felismeri a dolgok mélységét, és hajlandó az együttműködésre, nem személyes érdekeket vesz figyelembe. A hódmezővásárhelyi önkormányzat számos alkalommal megpróbált segíteni a helyi romáknak, de a képviseletük nem volt alkalmas a tárgyalásra. Az utóbbi években megfigyelhető az is, hogy egyre több roma fiatal jut el az érettségi megszerzéséig, és bennük látom a reményt, hiszen nekünk nagyon fontos, hogy belső partnereink legyenek.

- A Sosi?-n a közelmúltban azt feszegettük, hogy a roma vezetők többsége miért tart a Fidesz kormánytól. Kell-e tartaniuk valamitől?

- Nem kell tartania senkinek, semmitől. Azt világosan látni kell, hogy el kell választani a különböző érdekképviseletek vezetőit, és a problémát valósan megélő személyeket. A roma közösség legnagyobb problémájának azt látom, hogy nincsenek hiteles, tárgyalóképes vezetői.

- De erről nem csak a romák tehetnek…

- Természetesen, ez így van. Hosszú éveken keresztül a politika játékszere volt ez a társadalmi réteg. Egyértelműen szavazatszerzés céljából történt az egész csoport manipulációja. Az integrációt akkor lehet megvalósítani, ha partnerség van. A partnerségre a politikában is szükség van. Igazából nem látok partnereket, és ez a legsúlyosabb probléma. Nagy lehetőséget látok a harmincas generációban, azokban a fiatalokban – függetlenül a politikai meggyőződésüktől -, akik egyedül értek el valamit és egyedül küzdötték fel magukat oda, ahol vannak.

- Ön azt állítja, hogy nincsenek roma partnerek. Én viszont azt mondom, hogy a jelenlegi politika olyan romákat tekint partnernek, akik nem biztos, hogy megfelelő mércét ütnek meg. A politika nem hajlandó megkeresni azokat az értelmiségi romákat, akik hajlandóak lennének az együttműködésre. A romák többsége szerint a partnerségre sem az Országos Cigány Önkormányzat, sem a Lungo Drom nem alkalmas.

- Egyetértek. Én is azt gondolom, hogy ezeknek a szervezeteknek a munkásságával kapcsolatban komoly kérdéseket lehet feltenni.

- Mégis van együttműködés…

- Igen, van. Megpróbáltunk együttműködésre törekedni és partnerekre lelni. Azt gondolom, hogy most már vannak olyan romák a harmincas generáción belül, akiknek nincsenek egzisztenciális kényszerei. Ők lehetnek a szövetségeseink.

- Egy dolgot régóta nem értek. Mindegyik pártnak vannak roma partnerei, akik közül sokuknak nem túl feddhetetlen a múltja, mégis partnerek. Miért?

- Az elmúlt húsz évben a magyarországi roma közösséghez a pártok többsége – függetlenül attól, hogy milyen színű a politikai mező – pártérdekek alapján közeledett. Ami azt jelentette, hogy a cigányság szavazataira szükség volt, vagyis a politika azokat a roma szervezeteket, akik a legtöbb szavazatokat hozták be, kiemelten támogatta. Megvolt a szocialisták favoritja, és megvolt a Fidesz favoritja. Itt félretettek erkölcsi és morális fenntartásokat a hatékonyság, és az eredményesség érdekében.