Beszélgessünk

Roma szakkollégisták és az értelmiség felelőssége

2010. szeptember 15. | Nótár Ilona

Kamarás István

„Akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha elfogadjuk a gyökereinket” – mondja Kamarás István, a Roma Szakkollégium igazgatója. A cigánytelep zárt közösségéből kinőtt történész-politológus elhivatottságot érez, hogy segítse egy olyan roma értelmiségi réteg kialakulását, amely büszkén vállalja identitását.

Mi a Roma Szakkollégium célja?

- Olyan cigány értelmiségi fiatalokat tömörít az ország minden részéből, akik valamilyen felsőoktatási intézmény hallgatói. A szakkollégiumra azért van szükség, hogy olyan szakemberek kerülhessenek ki a felsőfokú szakintézményekből, akik nem csupán maguk profitálnak a tudásukból, hanem azt visszaforgatják cigányságnak is.

- Szerinted a roma fiataloknak felelősséget kell vállalniuk a társadalomban értelmiségiként?

- Ez nem kötelező felelősség. Ha te cigánynak születtél, nem kell, hogy ha törik, ha szakad, részese legyél ennek a munkának, de elvileg volna kötelezettség. Fontos, hogy a szakkollégisták átérezzék felelősségüket és segítsenek, mert ha ők nem, akkor ki segíthet? Éppen ezért a szakkollégium nem elsősorban a szakmaiságot hangsúlyozza, hanem az identitás megerősítésének és a társadalmi szerepvállalásnak a fontosságát.

- Nem túlzás ez a fajta nacionalista érzelem, identitáserősítés?

- Nem baj az, ha valaki szereti a népét. Az egészséges lelkivilághoz hozzátartozik, hogy szeressük gyerekeinket, családunkat, és népünket. Akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha elfogadjuk a gyökereinket.

- Ideológiailag melyik párthoz állsz a legközelebb?

A KDNP az egyetlen párt a jelenlegi politikai palettán, amely a választási négy évnél hosszabb távra tud gondolkodni. A párttól a jövővel kapcsolatban is pozitív ígéreteket kapott a Szakkollégium.

Én igyekszem elfogadni mások véleményét, de azt látom, hogy az elfogadás politikája húsz éve nem megy Magyarországon. Én ebbe a játszmába nem akarok belemenni. A mostani cigány politikai vezetőség egyszerűen undorral veszi körül a mostani fiatal cigány értelmiségieket, pedig kitárt karral kellene fogadni minket. Nem szívesen fogadnak, inkább próbálnak távol tartani, vagy csak akkor fogadnak be, ha teljesen szervilis viselkedést produkálunk, csak látszat-tevékenységet végezhetünk, illetve akkor kapunk „lehetőséget”, ha száz százalékos a bukás. Őszinte szavaim miatt sokan nem kedvelnek engem, de felnövekszik egy új generáció, aminek mi a közel ötvenfős értelmiségi cigány csapatunkkal is részesei vagyunk, akik tiszta szívből szeretnének tenni a népünkért.

- Milyennek képzeled el te a „tiszta” roma politikát?

- László Pista bácsi, aki egy beás cigány ember, egyszer röviden összefoglalta nekem, hol tartunk most, és mi lenne a feladat: „Pistikém, mi húsz éven keresztül kicsi kis ösvényt tapostunk ki nektek, most nektek kellene kiszélesíteni és leaszfaltozni, vagy legalább kavicsozni ezt az utat”. Ez a magyar társadalom érdeke is, mert ha ugyanazon az úton megyünk tovább, amin most járunk, nagyon rövid időn belül felütheti a fejét az etnikai villongás. Ez nem lenne jó senkinek, hiszen a cigánynak a legfontosabb a gyereke és a biztonsága és a magyarnak ugyanúgy. De a cigány politikát nem lehet csak cigányokkal megvalósítani, a magyarok nélkül lehetetlen. Erre kellene rájönni végre, hogy együtt kell felépítenünk a közös jövőnket.

- Úgy tudom, a szakkollégium havonta egy alkalommal tart szemináriumi hétvégét meghívott előadókkal, közös programokkal. Mire elég ez?

- Büszkék vagyunk arra, amit eddig elértünk, de tudjuk, hogy a határaink végesek. Ezért törekszünk egy hat helyszínből álló, országos bentlakásos kollégiumi rendszer kialakítására. Ezt a programtervezetet a jelenlegi kormány is támogatja. Továbbá fontosnak tartjuk egy tutori rendszer kiépítését, melyben a bentlakásos diákok a saját szakterületüknek megfelelően segítséget kapnának magasan kvalifikált szakemberektől, nemcsak a mindennapi életben, hanem a munkavállalásban is.

- Erre a programra hogyan lehet jelentkezni?

- Mindenki számára nyitott a szakkollégium, de anyagi gondok miatt, nem tudtuk bővíteni a létszámot. Felhívást fogunk tenni. Egy ilyen roma szakkollégium finanszírozása nem nagy összeg, de szerintem itt lehet a legnagyobb hasznot hajtani az államnak és a társadalomnak a jól képzett roma szakemberek kineveléséből. Biztos vagyok benne, hogy ennek nemzetközileg is pozitív visszhangja lenne, mert olyan egyedülálló teljesítmény ez, mely végre nem ellenérzést, hanem pozitív érzéseket váltana ki az emberekből.

- Egyik előadásodban említetted a cigánytelepi gyermekkorodat, melyre nagyon büszkén emlékszel vissza.

- Igen, Szatmárcsekén éltem sokáig. Azzal a szegénységgel együtt olyan nagy szeretet vett körül bennünket, hogy az ottani cigánygyerekeken kívül azt nem nagyon tudja senki elképzelni. A cigányember gyereknek a legboldogabb! Reggel elmegy a telepre, ahol mindenki ismeri, vigyáz rá, eteti, itatja és boldogan megy haza délután. Egyszer egy szociológus asszony azt mondta, látva az életünket vidéken: „Itt paradicsomi körülményekben élnek a gyerekek”. Na most ebből bekerülni a poroszos iskolarendszerbe, az nagyon kemény!

- Mikor találkoztál először az előítélettel a származásod miatt?

- Az általános iskolában még nem nagyon fogtam fel, mi is az. Utána meg nem tanultam tovább. Engem nagyszüleim neveltek, akik analfabéták voltak. Ebből nehéz lett volna kialakítani egy olyan világképet, hogy „gyerekem menj az orvosi egyetemre!” Nem is volt benne a mi családi kultúránkban, hogy tanulnom kellene. Dolgoztam, kétkezi munkát végeztem tíz éven át.

- Most mégis PhD hallgató vagy.

- Isten nagyon szeret engem, és ő vitt el idáig. Éppen ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy a megszerzett tudást saját magamnak eltegyem, ezért akarok minél több embernek segíteni. Tíz év munka után mentem el a középiskolába. Munka mellett esti tagozaton tanultam. Felvételiztem az ELTE történelem szakára, ahol majdnem maximum pontszámmal, elsőre felvételt nyertem. Akkor kezdtem először azt érezni, hogy talán van helyem a cigány közéleti szférában. Aztán elkezdtem a politológia szakot is. Mindkettőből diplomát szereztem. Most Pécsett vagyok harmadéves PhD hallgató, ennek elvégzéséhez pénz kellene. Remélem sikerül befejeznem.

- Itt ül melletted feleséged, karján kislányotokkal.

- Igen, őket is a szakkollégiumnak köszönhetem. Onnan raboltam el magamnak ezt az oláh cigánylányt. És habár én beás vagyok, nagyon jól megértjük egymást, ez nem jelent számunkra különösebb problémát. Nagyon büszke vagyok rá, ő történelem-magyar szakos végzős hallgató. Hosszú utat tett meg idáig.

- Elégedett vagy azzal, amit eddig elértél?

- Sokkal messzebb jutottam, mint, amit bárki gondolt rólam. Sok tervem van, remélem, továbbra is kapok segítséget, hogy azokat megvalósíthassam. Nagyon hálás vagyok, hogy idáig juthattam.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink