Zenés-táncos

Zongoratorlasz ifj. Suki Andrással

2010. szeptember 23. | admin
Suki András

Suki András

„Elképesztő, miért zárják le már megint az Andrássy utat” – olvasom a neten az írás címét, és sebtében bele is merülök az olvasásba, gondolván, hogy valami szenzációt rejt az újságcikk. „Zongorákat helyeznek az utcára, és azokon neves művészek játszanak” – írja a portál. Ez nem is olyan elképesztő, hiszen egy héttel korábban Pécsett is ez történt, sőt, megfűszerezték azzal, hogy civilek is játszhattak. Na, ez nem nagy kunszt, láttunk már ilyet – olvastam tovább, szenzációéhesen, mígnem a „fészbukra” klikkelve egy értesítést találtam az üzenőfalamon, amelyben az ifjú, tehetséges zongoraművész, Suki András hív meg vasárnap estére, az Andrássy úti programra. Na, mindjárt érdekes lett a dolog, hiszen András kollégám a Rádió C-ben, a Muzsika hangjai című komolyzenei műsor szerkesztő-műsorvezetője. Bár régóta együtt dolgozunk, élőben még nem hallottam játszani, pláne nem az utcán.

lohintoA kellemes kora őszi zenés sétát semmi nem zavarta meg, még a forgalmat irányító rendőrök is otthon felejtették a zordabbik arcukat. Az Oktogonnál kislányom rögvest kiszúrta az út szélén álldogáló hintók elé fogott pacikat, tehát egyértelmű volt, hogy megálltunk lovakat csodálni és etetni. „Adhatok neki csipszet?” – kérdezte a kocsistól Brigi. „Igen, de csak óvatosan” – mondta a kocsis. Simogattunk, etettünk, boldogok voltunk, hogy megérinthettük Királyt. Közben a friss őszi szellő édes-bús bárzenét hozott egy nem túl távoli színpadról. Végre sikerült kiimádkoznom a lovat Brigi karmai közül, és elindulhattunk valódi célunk felé. A zongoraszó egyre hangosabbá vált, és ismerős dallamok szálltak Nyári Károly tolmácsolásában az Andrássy úton. „Oda vagyok magáért” – énekeltük a zenére. Kicsit megálltunk ennél a színpadnál, hiszen ki tudna tovább menni, amikor fiatalsága „örökzöld” dallamait hallhatja. A színpad körül rengetegen ültek, és hasonlóan hozzám, boldogan dudorásztak. A koncert végeztével a következő színpadon megpillantottuk Suki Andrist, szerencsére, csak a bemutatkozásról késtünk le, Andrist pedig nekem nem kell bemutatni.

Csodálatos volt a koncert, Beethoven, Chopin és Gershwin műveit szólaltatta meg mesterien. A nézők között láttam Andris családját is, szerettem volna találkozni velük az előadás végén.

„Gratulálok Andris, nagyszerű voltál” – lelkendeztem. „Nagyon köszönöm, és azt is, hogy eljöttetek” – válaszolta szerényen a művész. Aztán odament a családjához és fogadta a többi rajongóját. Ekkor léptem oda az édesapjához. „A családban már tradíciónak számít, hogy a gyerekeket zenésznek nevelik. Miért fontos, hogy ezt a pályát válasszák?” – kérdeztem tőle. „Ezt kaptuk mi is a szüleinktől. A zene egyfajta érzékenységet, intelligenciát fejleszt a gyerekben, és ha még tehetséges is, akkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy sikeres legyen” – mondta büszkén idősebb Suki András, aki mellesleg a 100 tagú Cigányzenekar koncertmestere, és a Rajkó Zenekar művészeti igazgatója.

„Hogyan lett Andrisból zongorista, hiszen te hegedűs vagy?” – kérdeztem. „Igen, próbálkoztunk hegedűvel is, kapott egy egészen kicsit, és tanult is rajta pár évet, de láttuk, hogy ez nem fog menni. Ezután gondoltuk, hogy megpróbáljuk a zongorát. A feleségem, Éva kitűnő zongorista, így ő vette kézbe a gyerek zenei nevelését. Így rólam lement a gond” – meséli nevetve. „De ahogy látod a feleségem jó munkát végzett, hiszem a fiam elvégezte a Zeneakadémiát, zongoraművész lett, és tanít is” –mondja büszkén a papa a fiára nézve.

Ekkor csaptam le Andrisra. „Hogy sikerült a koncert?” – kérdezem. „Az ember mindig talál hibákat, de ez szerintem jól sikerült, a kicsit hideg időjárás ellenére is” – mondja, miközben már várnak rá ismét, hogy gratuláljanak neki. Azért még néhány kérdés bele fér. „Nem lett volna egyszerűbb cigányzenésznek lenni, akár csak édesapád?” – kérdeztem tőle kíváncsian. „Az igaz, hogy sokat kellett dolgoznom, és nem csak nekem, hanem az egész családnak. Anyukám felügyelte a gyakorlásaimat, ő tartotta a kapcsolatot a zenetanáraimmal, ő készített fel lelkileg a megmérettetésekre. Apukámnak sem volt könnyű, hiszen ő kereste a pénzt minderre. Hogy miért nem lettem cigányzenész? Mert zongorista lettem, és a cigányzenében ez nem szokványos hangszer. Azt nem mondanám, hogy könnyebb cigány zenét játszani, de az biztos, hogy más. A cigányzenében erősek az improvizatív elemek, a klasszikus zenében pedig a pontosságra kell törekedni. Egyik sem könnyű” – mondja Andris. „Gondolom, azért szereted a cigányzenét, még ha nem is játszod” – vetem közbe. „Nagyon szeretem, hiszen muzsikus családban nőttem fel, tehát ismerem és szeretem ezt a műfajt. Sajnos, játszani csak ritkán, családi ünnepségek alkalmával van csak lehetőségem, de akkor aztán mindent bele!” – meséli nevetve Andris.

„Mit jelent az, hogy muzsikus család?” – kérdezem Évát, Andris édesanyját. „Azt, hogy a család a muzsikálásból él. Régen csak a cigányzenéből, de manapság, mint ahogyan nálunk is, a fiú már klasszikus zenész. Ez egy életforma, ami nem könnyű, pláne a nőknek. A családban mindkét oldalon cigányzenészek az őseink. A férjem még el tudta tartani a családot a cigány muzsikából, de a gyerekem már nem tudná, mert a cigányzenét mostanában nem nagyon kérik. Ezért döntöttünk úgy, hogy a gyerek inkább klasszikus zenét tanuljon. Abban bízom, hogy lassacskán csak rájönnek az emberek a cigány zene értékeire, és ismét divatba jön, hiszen ezt nem szabad kidobni” – mondja szomorkásan. „Hogyan zajlik az élet két művésszel egy családban?”- kíváncsiskodom. „Nagyon nehéz biztosítani nekik a nyugalmat a felkészülésre, a koncertekre, nehéz, amikor külföldön van a férjem, hiszen akkor nekem kell mindent megoldanom. Viszont ezt láttam az édesanyámtól és a nagyanyámtól is, tehát nem volt ebben semmi újdonság a számomra.” – mondja büszkén Éva, és közben a fiára néz, nagy-nagy áhítattal. De már elkezdődött a következő koncert, úgyhogy elbúcsúzunk egymástól. Szép volt ez az este, és nagyon szeretném, hogy máskor is legyen ilyen útlezárás Budapest Belvárosában.

You need to install or upgrade Flash Player to view this content, install or upgrade by clicking here.

Az összeállítást Baranyi Laura készítette.

További cikkek a rovatból
Karaván Família az Erzsébet téren Karaván Família az Erzsébet téren
A Karaván Família is színesítette a Budapesti Főutca Fesztivál és a Miénk a Belváros Főutcája nemrég megrendezett programsorozatát. Ellátogattunk az eseményre. Produkciójuk, mint látható, fergeteges hangulatú volt. Senki nem bírt megmaradni egy helyben, volt, aki énekelt vagy dúdolt, akadtak a közönségben olyanok is, akik táncra perdültek a Família zenéje hallatán. Több dal elhangzott a legutóbbi albumukról. A zenekar vezetőjével, Nagy Istvánnal erről is beszélgettünk.
Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja Zeneművészet magas fokon – A Kállai család három generációja
Kállai Kis Ernő sokkal nagyobb szenvedéllyel beszél fia és unokája eredményeiről, mint a sajátjáról. A világszerte klarinétkirályként ismert, Liszt-díjjal és Arany Érdemkereszttel kitüntetett Kállai Kis Ernővel visszamentünk egy kicsit az időben, kezdve az első közös játéktól a fiával, az unokája nemzetközi sikereinek érintésével egészen addig, mikor is teljesen véletlenül kapcsolatba került a klarinéttal.
Sikerre ítélt együttműködés Sikerre ítélt együttműködés
Frido Diepeveenel már sokszor beszélgettünk, elkísértük muzsikálni is. Megtapasztaltuk, mennyire elkötelezettje műfajnak, és megvan benne a kellő alázattal is, hogy folyamatosan tudjon fejlődni. Ennek érdekében vesz leckéket a cigányzene egy jeles képviselőjétől, ifj. Kállai Kis Ernőtől.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal Ilyen a zongora! Hangszerbemutató Balázs Jánossal
»A hangszerek világa« koncertsorozat keretében Balázs János zongoraművész tartott »hangszerismerkedőknek« szóló délutánt április 26-án szombaton. A Jakobi László hangversenyrendező által szervezett sorozat „tanévzárójára” stábunk is ellátogatott. Jó volt látni, hogy a fiatal művész mennyire ért a gyermekek nyelvén. Szórakoztatóan mesélt a hangszer történetéről, bevonta a gyerekeket a beszélgetésbe, sőt még a zongorajátékba is. A lurkók nagyon élvezték, gyorsan elrepült az egy óra, a folytatásra most néhány hónapot várniuk kell.
Zenével az emlékmű megépítése ellen Zenével az emlékmű megépítése ellen
A budapesti Szabadság téren, a tervezett német megszállási emlékmű ellen tiltakozó kordonbontókat egy alkalmi koncerttel ajándékozta meg Surányi Judit és csapata, egy flash mob keretében. A szomorú dalt fiatal roma muzsikusok adták elő. Nézze meg a helyszínen készült videónkat!
Komoly manőverek csellón – Duka Elemér csellista Komoly manőverek csellón – Duka Elemér csellista
Nagy élmény olyasvalakit élőben hallgatni, aki a hegedű jóval nagyobb méretű testvérén olyan virtuozitással játszik, mintha az egy félkezes, könnyen „bejárható” hangszer lenne. Duka Elemér nem véletlenül ismert és elismert zenésze napjaink pezsgő komolyzenei életének. Csellójátéka kristálytiszta, virtuóz és könnyed.
Türelmes srác Türelmes srác
Lassan már egy éve, hogy Farkas Zsolt megnyerte az Ének iskolája című tévés tehetségkutató versenyt. A fiatalember most 15 éves, és az utóbb egy esztendeje azzal telt, hogy fellépett jó néhány koncerten. Egy budapesti szórakozóhelyen találkoztunk vele, ahol az új lemezéről is énekelt.
Vérprofizmus több szólamban – Vörös Tamás cimbalmos Vérprofizmus több szólamban – Vörös Tamás cimbalmos
Vörös Tamás olyan könnyedséggel, és vérprofi pontossággal játszik a milliónyi húrból álló cimbalmon, ami nagyon nagy ritkaság. Bár a hegedű volt a legelső hangszere, mégsem az lett az igazi, de az első találkozás a cimbalommal egyértelmű és mindent eldöntő volt számára.
Somnakaj Somnakaj
Több ismert hazai művész előkészítő munkája nyomán megszületett az első roma sorsjáték, a Somnakaj. Mi az egyik nyilvános próbán jártunk. Az ősbemutató a Művészetek Palotájában lesz április 4-én, este héttől. Nézze meg videónkat!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink