Kilakoltatás előtt

Három gyermekével kerülhet az utcára heteken belül a VIII. kerületben élő Setét Mária. Az egy millió forintot meghaladó tartozást képtelen kiegyenlíteni a gyermekeit egyedül nevelő asszony. Úgy látszik, hogy nincs kiút.

Verőfényes vasárnap délután volt, amikor elmentem Setét Máriához a VIII. kerületi Nap utcába. A lépcsőház tele volt gyerek zsivajjal, nevetéssel, de amikor beléptem a második emeleti lakásba, hirtelen csend lett. A 6 éves Peti és a 10 éves Vivien gyorsan leült és elkezdett suttogva beszélni, legidősebb lány, a 20 éves Klaudia csak fejbólintással üdvözölt, majd mutatta, merre van a szoba. A család egy 45 négyzetméteres lakást bérel.

Ahogy leültem a kanapéra, Mária a könnyeivel küszködve rögtön mesélni kezdett.

-        Úgy tűnik, hogy az utcára kerülünk, méghozzá hamarosan. Képtelen vagyok kifizetni a tartozásomat, amely napról napra csak növekszik.

-        Mennyivel tartozik, és kinek?

-        A gázórámat már le is szerelték. Fogalmam sincs, hogy fogunk fűteni. A gyerekek már most fáznak, nagyon hidegek már az esték. A gáz- és a villanytartozásom eléri a 300 ezer forintot, de van egy sokkal nagyobb bajom is: több mint egy millió forint lakbérrel tartozom. Mindent megteszek annak érdekében, hogy élni tudjunk, hogy legyen kenyér az asztalon, de a számlákra már nem marad egy fillér sem.

-        Mennyi pénz jön össze egy hónapban?

-        A két kisgyermek után kapom a családi pótlékot, az nagyjából 22 ezer forint, és a legidősebb lányom miatt ápolási díjat is küldenek, ami 30 ezer. Klaudia a születése után agyvérzést kapott, súlyos gyomor és vesebeteg, valamint nagyothalló. Kommunikálni szinte csak mi tudunk vele. Állandó felügyeletre szorul, ezért még egy 4 órás munkát sem tudok elvállalni. Szóval ez egy ördögi kör, amelyből képtelen vagyok kilépni.

-        Hol van a gyermekek apja, ő nem segít?

-        Róla inkább ne beszéljünk. Ritkán jár haza, jó, ha havonta egyszer. Nem dolgozik, és súlyos szenvedélybeteg. Úgy döntöttem, inkább éljünk külön, de a gyermekek ne lássák, hogy az apjuk megint elkábította magát valamivel. Olykor egyébként agresszív, de nem tudom kitiltatni a lakásból, mert hivatalosan a bérlőtársam. Tehetetlen vagyok, és ez nagyon rossz érzés.

-        Szóval alig több mint 50 ezer forintból élnek négyen?

-        Ugye, még kimondani is szörnyű? A csodával határos már az is, hogy egyáltalán élünk. De ha naponta csak egy 1 kiló kenyeret veszek, és van itthon vaj, akkor nagy gond nem lehet. Szóval, ebből az alig több mint 50 ezer forintból lehetetlenség élni, és rezsit is fizetni. Amikor tegnap este összeszámoltam a tartozásomat, azon csodálkoztam, hogy csak „ennyi”. Azt hittem, már milliókra rúg az adósságom, viszont képtelen vagyok bármennyit is fizetni.

-        Gondolom, már kérte az önkormányzat segítségét.

-        Természetesen, még a tavasszal. Azt mondták, hogy elintézik, hogy kaphassak részletfizetést. De azt senki nem akarja megérteni, hogy a törlesztő összeg és az aktuális havi lakbér együtt annyi, mint az én teljes jövedelmem. Miből éljünk akkor? Egyszerűen nem tudok mit tenni, én már akkor is boldog vagyok, ha a gyermekeim nem éhesen fekszenek le. Megérti ezt valaki?

-       Az önkormányzatnál nem ajánlották fel, hogy csak később kezdjen el törleszteni?

-        Nem. De nem lehet egy rossz szavam sem rájuk. A tartozás halmozódik, és csak a múlt héten kaptam meg az ügyvéd felszólítást, hogy fizessek. Ha nem fizetek, akkor sor kerülhet a kilakoltatásunkra. Amikor elolvastam a levelet, sírva fakadtam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy hova mehetnénk, ha innen elűznek bennünket. Persze, elismerem, igazuk van, rengeteg pénzzel tartozom, de hova mehetnék két kiskorú és egy értelmileg akadályozott gyerekkel? Nekem nincsenek családtagjaim, akik befogadnának. Én annyit küzdöttem, és dolgoztam ezért a lakásért, de a férjem szenvedélybetegsége miatt minden elveszett. Egyedül maradtam, és már a lakásból is kitehetnek.

-        A családsegítőben mit mondtak?

-        Végtelenül kedvesen és megértően bánnak ott velem. Egy-két lehetőségről tájékoztattak, de tartós megoldást nem tudnak javasolni nekem. Én már csak abban látnám a megoldást, ha valaki egy otthon végezhető munkát ajánlana nekem, és a fizetést mind a törlesztésre fordítanám. Keresem folyamatosan a lehetőségeket, nézem az álláshirdetéseket, de szinte mindenhol be kell fizetni valamennyit csak azért, hogy tájékoztassanak. Nekem ezek annyira valótlan hirdetéseknek tűnnek. Nagyon kimozdulni sem tudok a beteg lányom miatt, szóval úgy tűnik, hogy várom a csodát, hogy rám találjon.

Mária ekkor hirtelen felállt a kanapéról, a konyhába siettet, és egy átlátszó nejlonzsákkal tért vissza. A leszerelt gázóra volt benne.

A gyermekek az édesanyjukkal készített interjú ideje alatt egy kifestő könyvbe rajzoltak. Azt is az iskolában kapta a 6 éves Peti. A szobában egy szekrénysor áll, amelyben a három gyerek és a felnőtt ruhái vannak. Ez minden, így hát nem csoda, hogy annyira üresnek tűnik a szoba. Hol vannak a gyerekjátékok – akartam kérdezni, de aztán inkább nem tettem.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.