Bogdán Péter blogja

Szíj-szorító

2010. október 8. | admin
Bogdán Péter

Bogdán Péter

Szíj Melinda kirobbanó jelenség. Középkorú, szürke adminisztrátornak tűnő, többgyermekes anya, akinek a torkában világkarrier égne, ha nem Magyarországra születik, de még így is felkavarja az egész hazai közvéleményt.

Az énekes olyan, mint egy romantikus mesebeli figura, akiről sokan tudják, hogy az év hangjának kellene lennie. Közben mégis a poklok poklát járja, pedig a rajongói minden szombaton ott ülnek a televízió előtt, és drukkolnak neki, hogy legyen elég kitartása.

Ha valakinek olyan hangja van, mint Szíj Melindának, és tudható, hogy nem csak a saját, hanem a hozzátartozói életét is megválthatja vele, akkor elvárható, hogy a családjától támogatást kapjon a céljai eléréséhez. De mégsem.

Szíj Melindát először egyik gyermeke kezdte ki, de neki ez megbocsátható. Nemcsak azért, mert megváltoztatta a véleményét. Hanem azért is, mert fiatal, és nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a szűkebb iskolai környezetében kikezdték, mert az édesanyja őstehetség. Ugyanakkor amellett már nem lehet elmenni, hogy a szerelme is le akarta nyomni a víz alá ezt a nagyszerű asszonyt. A szóban forgó úr ugyanis bejelentette, nincs ínyére, hogy gondoskodnia kell a gyerekekről meg a háztartásról, amíg Szíj Melinda a fővárosban tartózkodik. Ezért Melinda válasszon közte és a Megasztár között.

Micsoda érvelés ez a hazai és nemzetközi karrier kapujában? Ez az asszony is csak a fakanalat, a főzést, a vasalást kapja az élettől? Nem valósíthatja meg önmagát a környezete szűklátókörűsége miatt? Lehet szerelemnek nevezni az önös érdekből való fojtogatást – a közös ünneplés támogató öröme helyett?

A semmiből felbukkant énekesnő többször is zokogásban tört ki, amin nem is lehet csodálkozni,. Nyilván már régen érzi, mekkora tehetség lakozik benne, amit végre szeretne megmutatni, még akkor is, ha állítja, hogy nem akar sztár lenni.

Szíj Melinda olyan ponthoz jutott az életében, amire biztosan nem volt felkészülve az első válogatások idején. Hiszen akkor még nem tudhatta, hogy mindenképpen veszíteni fog.

Először úgy volt, hogy egyik gyermekét veszti el, de szerencsére ő beállt a támogatók közé. Utána, az  országos hírnévvel a háta mögött azzal kellett szembesülnie, hogy vagy feladja élete álmát, az éneklést, vagy – túl egy váláson – a második szerelméről is le kell mondania.

A meggyötört Szíj Melinda a szakítást választotta. Önmagát választotta, az álmait, minket. Mondhatnánk, hogy itt a happy end, mert az elnyomott nő megszabadult az egoista érzelmi zsarolótól. Felszabadult, a gyermekei jobb jövője mellett tesz hitet, amikor hétről hétre a színpadot választja – de azért ez még sincs teljesen így.

A zsűri a múlt héten, szombaton arra biztatta, hogy válassza az önmegvalósítást, a karriert, az országot, a közönséget, de ezért semmit nem adtak neki cserébe. Szíj Melindának ismét romokban a magánélete. És mivel láthatóan érző lélek, a hírnév és a csillogás aligha kárpótolja a szomorúságért, ami most sújtja őt.

A győri asszony sorsa szívszorító, vagy inkább Szíj-szorító. Bármi is történik a Megasztár döntői során, mindenképpen veszít, hiszen a magánélete már oda van. Bár szeretném, ha ő lenne az év hangja, de azért nem biztos, hogy ez így lesz. Vajon mi, akik élvezzük a hangját, akiknek örömet szerez hétről hétre, jelenthetünk-e mi annyit, hogy érdemes lenne lemondani értünk a lelki békéjéről, a családi harmóniáról?

Bogdán Péter írása

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink