Bogdán Péter blogja

Szendrőládtól Hencidáig

2010. október 11. | admin

Bogdán Péter

Bogdán Péter

Hencidán csaknem ezernégyszáz ember lakik, akik közül nagyjából hétszáz vallja magát romának. Mégis attól zeng a sajtó, hogy a település jobbikos polgármestert választott, és a képviselőtestületben is többséget szerzett a cigányellenességéről elhíresült párt. Természetesen a szélsőségesek örülnek az eredménynek, mert hatalmas győzelemnek minősítik, de az igazság az, hogy a hencidai polgármesteri szék elnyerésében nem sok szerepük volt.

Hencidának 1990 óta független volt az első embere, a mostani új, jobbikos polgármester is nyolc éven át független önkormányzati képviselő volt, és csak idén tavasszal állt be a szélsőséges párt tagjai közé.

Hencidán nyolcéves huzavona zárult most le. A két évtizede a várost irányító, független Fónyad László politikai kakasviadala fejeződött be a kezdetben szintén független önkormányzati képviselővel.

A jobbikos polgármester nyilatkozta is, hogy sok cigánnyal jó kapcsolatot ápol, és ők tudják róla, hogy nem fajgyűlölő, ráadásul azt beszélik, hogy üzleti kapcsolatban is áll romákkal – már amennyiben a hitelezés annak számít.

A Jobbikhoz való csatlakozása azért jelez valamit. Már hónapokkal az önkormányzati választás előtt lehetett látni, hogy elsöprő lesz a Fidesz győzelme, ezért akár oda is beállhatott volna. De neki rokonszenvesebb volt a szélsőjobb. Egy olyan településen, ahol majdnem minden második ember roma.

A hírek szerint a jobbikos polgármesternek becsületes szakmája van, géplakatos, az viszont biztos, hogy nem rendelkezik elegendő szociológiai és történeti ismerettel. A romáknak valószínűleg Hencidán is vannak problémái, de ő így sem látott tovább az orránál. Csak a felszínt érzékelte, azt hitte – és valószínűleg hiszi most is -, hogy a felszínes, tudománytalan, cigánygyűlölő politika tudja majd kezelni a romák gondjait.

Nem szabad a hencidai jobbikos győzelmet azzal elintézni, hogy két független jelölt több éves harca zárult le. A voksok száma ugyanis árulkodó: 285 szavazatot kapott a jobbikos jelölt, ellenfele 132-t, azaz csak 57 százalékos volt a választási részvétel. A szavazásra jogosultak 43 százaléka nem mondott véleményt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Jobbik bázisa mindig is stabilabb, mint másoké – ők ugyanis tudják, hogy kevesen vannak, és muszáj menniük –, a 43 százalékos politikai közömbösség mellett már nem is tűnik csodának, hogy a szélsőjobb nyert egy olyan településen, ahol a demográfiai adatok szerint akár roma polgármestert is választhattak volna.

2006-ban Szendrőládon egyértelmű volt: ha minden cigány elmegy szavazni, akkor roma polgármestere lesz a településnek, mivel ők vannak többségben. De a cigányság otthon maradt, mert évtizedek óta azt tapasztalta, bárki is ült a székbe, rajtuk nem segítettek. A nem roma lakosság viszont annyira megijedt a cigány polgármester lehetőségétől, hogy még a hetven-nyolcvan éven felüliek is elmentek voksolni. Így aztán persze nem a cigányok adták Szendrőlád polgármesterét.

Valószínűleg nem volt ez másképp most Hencidán sem. A romák nem bíztak abban, hogy bárki is enyhít a nyomorukon, ezért nem nagyon mentek el szavazni. A szélsőjobbosok viszont tudták, hogy nagy lehetőség van a kezükben. Ki is használták a lehetőséget. Ennek az az üzenete a roma értelmiség számára, hogy hatalmas a felelősség rajtunk. Négyévente igenis meg kell mozgatnunk a cigányságot. Különben a bizalmatlanság és a reménytelenség akkor is otthon tartja a romákat, amikor majd olyanok akarnak bekerülni az állami gépezetbe, akik éppen a mi kirekesztésünkre szakosodtak.

Bogdán Péter írása

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink