Nili blogja

Fehérruhás isten leszek!/15.

2010. október 19. | admin

Én is ehhez a közösséghez akarok tartozni

nili blogja

Muszáj még egy keveset beszélnem az oktatásban szerzett csekélyke tapasztalataimról. Nemrég egy továbbképzésen tartottam előadást. Őszintén bevallom, nyugtalan voltam. Ők végzett szakemberek, akik az egészségügy különböző területeiről érkeztek az egyetemre. Sok tapasztalattal, sok előítélettel, melyekkel vitatkozni nem könnyű – sokszor nem is érdemes.

„Jaj, Istenem, annyi mindent szeretnék mondani! Annyi ismeretet szeretnék megosztani, ami csökkentheti az előítéletet, és hidat építhet közöttünk. De vajon meg fogják-e érteni mindezt? Meggyőzi-e majd őket az én példám, és mernek-e majd másként gondolkodni?” – ezek a kérdések kavarogtak bennem, miközben a jegyzeteimet rendezgettem.

Első feladat: a csoport egyik fele érveljen amellett, hogy miért kellene többet tudni a romákról az egészségügyi dolgozóknak, a csoport másik fele pedig cáfolja ezt. Öt perc sem telik el, és záporoznak a pro és kontra érvek. Szünet nélkül megy az óra, megannyi kérdés merül fel, és végre beszélhetek a romák színes és ezer értéket magában hordozó kultúrájáról. A másfél órás foglalkozás – éppen úgy, ahogy sejtettem – kevésnek bizonyul, de nagyszerű kollégám, aki végig aktív hallgatója volt az előadásnak, megengedte, hogy az ő idejét felhasználva folytassam az órát.

Mire befejeztem a tanítást, berekedtem. De boldog voltam. Épp az asztalon szerteszét heverő jegyzeteimet pakoltam, amikor észrevettem, hogy néhányan várnak rám. Egyenként odajöttek hozzám, megköszönték az előadást, és megosztották velem személyes tapasztalataikat, és néhányan a vágyaikról is beszéltek. Nem halkan, hogy senki meg ne hallja, hanem felszabadultan és őszintén: „Én még soha nem hallottam a romákról ilyen nézőpontból. A roma közösséghez szeretnék tartozni. Olyan értékeket őriztek meg, amiket mi már rég elfelejtettünk.”

El akartam vinni magammal ezeket a mondatokat, mert meg akarom őrizni őket. Ez a csoport válogatott társaság, elkötelezetten és meggyőződésből végzik a munkájukat. Ugyanakkor sokan vannak közöttük, akik várják, hogy hiteles roma szakemberektől kérdezhessenek, és hogy közösen találják meg a megfelelő válaszokat. Az én dolgom ebben a csoportban csupán annyi volt, hogy elmondtam az igazat.

Szerintem van hajlandóság az emberekben arra, hogy változtassanak a beidegződéseiken, az előítéletességükön. A minap találkozóra hívtak a Corvinus Egyetem oktatói. Hosszasan beszélgettünk arról, hogy mi lenne a legfontosabb, amiről beszélni kellene a diákoknak az előadásomon. A végén feltették a kérdést: hogyan jutott eszembe, hogy ezen a területen keressem a helyemet? Hogyan jutottam el a katedráig?

Bátor döntés volt. Mondhatni vakmerő. Cigány vagyok. Nő. Elsőként anya. A motivációm a segíteni akarás. Lehet, hogy eddig ezt más még nem csinálta ebben a formában, de én láttam, hogy ez mennyire szükséges, ezért el kellett hinnem, hogy képes vagyok rá. Ott voltam, és tennem kellett a dolgomat. Miért? Mert így segíthetek. Ezért tanultam. Nem a papírért, hanem a tudásért.

Nem vagyok „különleges” ember, de ember vagyok. Ha nem adnak egyenlő esélyt számomra, akkor megszerzem. Így, ezzel, másoknak is. Hiszen ha nekem sikerült, másoknak is fog. Az út nehéz, sokszor fájdalmas, de kit érdekel, ha egyszer tudom, hogy végigjárható.

Van egy újabb feladatom, amelyre egyébként már régóta vágytam: mentor lettem. Egy kistérség hátrányos helyzetű fiataljait fogom tanítani, segíteni. Egész életemben azt akartam, hogy higgyenek bennem. Nagyon soká jöttek a biztató szavak. Alig várom, hogy hihessek bennük, bátorítsam őket. Én tudom, mennyit ér, ha valaki azt mondja: „Képes vagy rá! Meg tudod csinálni, hisz én is megcsináltam. Én, az átlagos „senki”, akiben nem hittek. Az esélytelen.”

Amíg tehetem, és lehetőséget kapok, szólni fogok. Visszaadok valamit mindabból, amit kaptam, amit megszereztem, amit elértem. Ez nem sok, de néhány embernek talán elég lehet. A többiek meg csak nevessenek rajtam. Így végül számukra is szolgálok valamivel.

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink