Nili blogja

Fehérruhás isten leszek!/16.

2010. október 29. | admin

Gerébestül felfordult a világ 2

nili blogja

nili

Egyik este jött egy telefon: „Geréb Ágit letartóztatták. Meg tudod kérdezni mi történt a kórházban?”

Persze. De nem kérdeztem meg, mert válaszok nélkül is tudtam jól a kollégák véleményét. Várták már, hogy elégtételt vehessenek Ágnesen, a renitens, otthonszülést vezető asszonyon, akire az igazságszolgáltatás teljes szigorral lesújtott, és akit – meghosszabbítva előzetes letartóztatását – a mai napig sem engedtek szabadon.

Hogyan írjak erről a témáról? Mert beszélni kell róla, az bizonyos. Tegyek egymás mellé érveket pró és kontra, hogy világosabban lásson az olvasó? Vagy ezzel csak nagyobb zavart keltek? Hiszen ha ezt a logikát követem, könnyedén levezethetném azt is, hogy a romák génjeiben nincs is benne a bűnözés. Elmondanám, hogy ezt tudományosan, genetikailag nem lehet bebizonyítani, a statisztikák nem támasztják alá ezt az állítást, hogy a szegénységi mutatókat tekintve ez a megállapítás nem helytálló… De ha mindezt elmondanám, sajnos akkor sem szűnne meg az előítélet, és nem lenne tisztára mosva e nép méltatlanul bemocskolt neve. Inkább úgy képzelem, hogy a cikket olvasva sorban érkeznének a levelek, melyben elmondanák személyes sérelmeiket, és ez által akarnának meggyőzni saját tapasztalataikon alapuló igazságaikról.

gereb_agi

Geréb Ágnes

Nem akarok szakmai kérdésekbe bocsátkozni. Megteszik ezt helyettem (túl) sokan is, illetve előző írásaimban már bővebben ejtettem szót a tényekről. Azonban az ügy emberi oldalára érdemes visszatérni. Geréb Ágnes négygyermekes családanya. Maga is szült, számtalan szülést vezetett le. Képesítése szerint szülész-nőgyógyász, majd újra szülész. Odaadó anya, aki egészséges lelkületű, ambiciózus gyermekeket nevel(ne). Három gyermek születése körüli komplikációk miatt vádolták meg, több per vádlottja. – Én ennyit tudok róla részint személyes tapasztalatom, részint a média révén.

Bűnös? Ölt? Vagy a rendszer áldozata? Mitől válhat valaki bűnössé ma, Magyarországon? Talán ha elég sokan, jó hangosan kiabálják a „vétkeit”? Most nem gyilkosokról, és bankrablókról beszélek. Vagy mégis? Hiszen itt pillanatok alatt gyermekgyilkost kiáltott a média. Az bizonyos, hogy olyan a személyisége, hogy képes ellenállni a konvencióknak, élni a társadalmilag el nem fogadott normák szerint (jelen esetben egy új szülési módszer alkalmazásával, a rendszer falain kívül történő szülés elfogadásával és vezetésével). Olyan, aki nem kollektívában gondolkodik, hanem merészel másként dönteni és cselekedni.

A közismert történet jut eszembe: ellopják valakinek a kabátját. Mikor az áldozat elmesélné, mi történt vele, már csak arra emlékeznek, hogy ő is benne volt a kabátlopási ügyben. Az emberekben nem tudatosul, hogy a mesélő nem tettes, hanem áldozat, csupán az, hogy ő is részese volt a lopásnak. Gyakran elmosódnak a határok, és már nem tudhatjuk ki a bűnelkövető és ki a bűnt elszenvedő.

De ahogy azt már mondtam: hagyjuk a pró és kontra érveket. Nem akarok mártírt faragni senkiből. Aki mártír, az vagy már vesztett, vagy veszteni fog.

Azzal vádolják Geréb Ágnest, hogy szakszerűtlenül végezte a munkáját. Ugyanakkor a bírósági tárgyalások jegyzőkönyvezésében számos hibára derült fény. (A vádlott perceken át sorolta érveit a vádirat legfontosabb pontja ellen, ám a jegyzőkönyvben mindebből egy szó sem szerepel. A történtek megítélése szempontjából kulcsfontosságú mondatok lejegyzése is teljesen kimaradt a jegyzőkönyvből.) Megalapozatlan állításokkal helyezték vád alá a szülésznőt.

Tizenhét évnyi klinikai szülészeti osztályos tapasztalat után felállt az anyagi biztonságot jelentő kórházi állásából, és azt merte mondani, hogy nem!, állj!, változtatásra van szükség! Meglepő bátorsággal hirdette, hogy a változtatáshoz elsősorban nem anyagi javakra van szükség. Szembement az orvostársadalommal, és levezette az első apás szüléseket, amiért akkoriban nem kapott sok dicséretet… És lám, mára mindenki számára elfogadott és támogatott forma az együttszülés. Felemelte a szavát a hálapénz ellen, és ő maga sem élt a fizetéskiegészítésekkel. Kiállt a kismamák méltóságának jogáért, utat engedve a szülő nőknek, hogy szabadon élhessék meg a szülés élményét. Maga köré gyűjtötte a hasonlóan gondolkodókat, fórumot és helyet teremtett mindazoknak, akik ebben a szellemben és szabadságban szeretnék megszülni a gyermeküket.

Az orvostársadalom többségében elítéli őt. Néhány kollégám már a neve említésére is a fejéhez kap, így fejezik ki, mennyire elutasítják a kórházon kívüli szülést, mondván, hogy mennyivel veszélyesebb a falakon kívül, harsányan szónokolnak a bábákról, akik szerintük felkészületlenül vállalkoznak erre a feladatra, míg ők biztos kézzel végzik a munkájukat. Ilyenkor én visszavonulok, és hálát adok az égnek, hogy olyan erős és masszív cigányasszonyok szülnek, akik szinte segítséget sem igényel(het)nek.

Nem mostanában történt, de élénken él bennem a történet a fiatal cigány anyáról, aki a kórházba érkezve a harmadik gyermekével vajúdott éppen. Én végeztem el a neki szükséges vizsgálatokat, és megfelelő értékekkel, jó fájásokkal vártuk a kitolási szak megindulását. A kolléganő szerint még legalább „fél műszak” kellett a szülésig. A kismamához én mentem be legtöbbször, mert mindkét kolléga „saját” szüléssel volt elfoglalva. Ráadásul az egyik kismama ikerterhes volt. Sajnáltam a cigány asszonyt, mert szerettem volna neki ugyanazt a minőségű szolgáltatást nyújtani, mint amit a többi kismama megkap, de világos volt, hogy az én szakértelmem nem érhet fel olyasvalakiével, akinek tizenöt éves tapasztalata van, illetve jogköröm, kompetenciám sem volt, amivel mindenben segítségére lehettem volna. Mindenesetre elmondtam, mire számíthat a következő órákban, és kértem, szóljon, ha a felsoroltak egyikét érzi. Ő többedszer szülő lévén, jól tudta, mit kell éreznie, és jelezte, hogy nem lesz az néhány óra, mert nemsokára szülni fog. Annyit azért tudtam, hogy amit a kismama érez, azt érdemes komolyan venni. Ezért gyakran benéztem hozzá, és kértem, ha székelési ingere van, szóljon.
Nem sokkal később kétségbeesetten szólt is. Nem kevés félelemmel továbbítottam ezt a szülésznőnek, mivel tudtam, megzavarom őt. Rám se hederített, mondta, ha befejezte a dolgát, jönni fog. Nem jött. Tíz percig sikerült útmutatásom szerint „ellihegtetni a kismamával a tolófájásokat”, de egyértelmű volt, hogy a baba jönni fog.
Ismét kimentem szólni, de magamban már eldöntöttem, ha nem jön, megteszem, amit meg kell tennem. Most rám se nézett, a telefonhoz ment, és hívta az orvos kollégát, mondván, hogy szülnénk. De az orvos még egy másik emeleten volt, lenn a Gyermekágyon.
Dühös lettem a tehetetlenségtől. A vajúdás alatt végig egyedül voltam a kismama mellett, néztem a szívhangot, nyugtatgattam, tanácsokat adtam, de nem tudom, gyakornokként mit tettem volna, ha vészhelyzeti protokollt kellett volna alkalmaznom. Amikor végre az orvos és a szülésznő bejött, a baba feje már jól látható volt a szülőcsatornában. Néhány perc múlva meg is született, és nyákszívást követően felsírt – nem kis megkönnyebbülésemre.

A kismama és a családja nagyon hálás volt nekem, de én tudtam, hogy énnálam többet, jobbat érdemeltek volna… Következmény nem lett, mindenki elégedett volt. (Megjegyzem viszont, ha bármit is tettem volna, dicséret helyett be is fejezhettem volna gyakorlati pályafutásomat – de ez már másik történet.)

A kórházban nincsenek műhibák? Nulla a tévedés, a gondatlan ellátás miatti csecsemőhalálozás vagy sérülés lehetősége? Nem. Sajnos nagyon is előfordulnak. De visszhangtalan maradnak a történetek. Az orvosi, szakmai összetartás nem engedi, hogy kiadják egymás „gyengeségeit”. Olyan erős az érdekérvényesítő képesség, a műhiba elkövetőjét szinte mindig tisztára mossa a bírósági ítélet. A hibázó szülésznőt nem rúgják ki, nem zárják börtönbe, nem tiltják el, legfeljebb máshol praktizál tovább. Eddig rombolt Keleten, most ugyanezt teheti Északon.

Ágnes perétől, az otthonszülés ügyétől hangos a média. De az igazság kibogozása sokkal komplexebb feladat. A média tálalása mögé nézni, túllátni az eddig elfogadott és bejáratott „igazságokon”, kaput nyitni, és rálépni egy járatlan és eddig ismeretlen útra, igazságot tenni a múlt gyakorlata és egy esetleges új rendszer között – nem egyszerű feladatok ezek.

A származásom miatti sztereotípiákat tapasztalva tanultam meg: azért, mert sokan kiabálnak valamit, még nem biztos, hogy igaz…

A blog előző részei: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész

12. rész, 13.rész

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink