Bogdán Péter blogja

Gyökerek

2010. október 30. | Bogdán Péter

Nicolas Cage jelenleg Romániában forgat. Ebben a hírben nincsen semmi különös, abban viszont igen, hogy díszvendége volt egy olyan jótékonysági bálnak, amelyet a hátrányos helyzetű romániai roma gyerekek oktatásának támogatására szerveztek.

Ha az emberben felvetődik a kérdés, hogy mi köze lehet egy amerikai világsztárnak az erdélyi vagy a bukaresti cigány diákokhoz, akkor az a gyors válasz, hogy semmi. Semmi, mert Románia és az USA között hatalmas a földrajzi távolság, és azért sem, mert Nicolas Cage és a román roma gyerekek finoman szólva sem ugyanabban a közegben mozognak. De ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor kiderül, hogy Nicolas Cage-nek sokkal több köze van akármelyik bukaresti vagy erdélyi cigány kisgyerekhez, mint a román állampolgároknak.

Az Oscar-díjas színész nagyszülei olasz bevándorlók voltak az Amerikai Egyesült Államokban, ráadásul akkor, amikor a többségi társadalom tagjai erős előítélettel viseltettek az olaszokkal szemben. Ez akár azt is jelentheti, hogy Nicolas Cage családi háttere, vagy családi hátterének a története majdnem ugyanaz, mint a romániai roma gyermekeké. A szomszédos országban élő cigány tanulók is ugyanúgy bevándorlók, mint ahogyan Nicolas Cage felmenői, azzal a különbséggel, hogy az ő őseik több mint ötszáz évig, egészen a tizenkilencedik század közepéig kényszerültek arra, hogy rabszolgaságban sínylődjenek.

Mindez pedig az egyszerű párhuzamon túl felveti azt a kérdést is, hogy mi a különbség a román és az amerikai gondolkodásmód között, sőt akár azon is eltöprenghetünk, hogy mi a különbség Európa és az USA mentalitása között.

Mi, európaiak, hajlamosak vagyunk mindenféle módon megbélyegezni az amerikaiakat. Felszínesnek, erőszakosnak, romantikusnak gondoljuk őket. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a demokrácia ott mégis jobban működik, mint kontinensünk sok helyén, és valószínűleg azért, mert Európa és az USA között hatalmas lényegi különbség van.

Európában a különböző államok többségi társadalma évszázadok óta őshonos, míg az Amerikai Egyesült Államokra ez az állítás nem igaz. Ott az indiánokon kívül mindenki be tud számolni arról, hogy Európa melyik országából származott el. Vagyis az amerikaiaknak nincsenek olyan történeti gyökereik az USA területén, ami nacionalizmust, kirekesztést szülne, míg az európaiaknak van a saját államukban. A tengerentúli országban büszkék arra, hogy bi-kulturálisak, vagyis valamilyen kisebbséghez tartoznak, mégis amerikaiak, Európában viszont nem pozitívum, ha valaki kettős kultúrájú. Európában az emberek igyekeznek letagadni a származásukat, és hangsúlyozzák monokulturális adottságaikat.

Nicolas Cage és a romániai roma gyermekek sorsának ilyen módon való összekapcsolódása szomorúan megrendítő, ugyanakkor kérdés, hogy mennyire lesz hatásos ez a nemes gesztus, még akkor is, ha egy Oscar-díjas színészről van szó. A szintén bevándorló Madonnáról is tudjuk, hogy a közelmúltban egy bukaresti koncertje alkalmával arról szónokolt, be kell fejezni a romák Romániában történő hátrányos megkülönböztetését. Ahelyett azonban, hogy pozitív válasz született volna rá, a közönség reakciója inkább kiábrándító volt.

Az európai romáknak nyilván örülniük kellene annak, hogy az amerikaiak egyre többet tudnak róluk. De kétlem, hogy a bennük élő nacionalizmust, „egyszínűségét” rövid időn belül le tudja gyűrni a bevándorlók gyökértelensége, „sokszínűsége”.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink