Bogdán Péter blogja

Belgaságok

2010. november 12. | Bogdán Péter
Bogdán Péter

Bogdán Péter

Csörög a mobil. Ismeretlen a szám. Felveszem. Rövid bemutatkozás után egy kedves női hang kérdezi tőlem, hogy emlékszem-e rá? Igen. Emlékszem. Azért keres, mert miután szétváltunk az egyetem után, az Európai Bizottsághoz került Brüsszelbe, s most éppen azzal bízták meg, hogy magyarországi roma politikusoknak, szószólóknak olyan körutat szervezzen az EU székvárosába, amelynek keretében megismerkedhetnek az Európai Unió intézményrendszerével, s az aktuális roma politikákkal, melyekben az EU bürokratáinak és néhány európai parlamenti képviselőnek az előadásai igazítanak el.

És én miben segíthetek? Hát abban, hogy az interneten rólam keringő anyagok szerint elég mélyen „beástam” magam a roma közéletbe, s biztosan lennének információim arról, hogy kik lehetnének a körút jelöltjei.

Az egyetemi évek emlékére tekintettel igent mondok és segítek. Szűk egy hónapig egyeztetek a kolléganőjével arról, hogy kik jöhetnek szóba fővárosból, vidékről, keletről és nyugatról, s milyen pártokból, ügyelve arra is, hogy a kiutazók között képviseltetve legyen a három legnagyobb (magyar, oláh, beás) cigány közösség is.

Aztán az egyeztetések során kiderül, én is megyek Brüsszelbe. Nem mondok nemet. Strasbourg-ban már láttam az EU intézményeit, kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan néz ki a történet Brüsszelben. Nagyon szépen.

A kiutazó kilenc roma szakember csoportosan sem keltett feltűnést. Szó szerint méterenként ütközött az ember marokkói vagy algériai arabba, kongóiba, törökbe, görögbe, olaszba, még magyarokba is, németekről nem is beszélve. Mindenütt dallamosan cseng a francia nyelv, és az ember leélhet egy életet boldogan itt, ha tud angolul, mert még az idős emberek is beszélik a világnyelvet, s nem foglalkoznak azzal, hogy kicsit barnább, mint a szokásos. Sőt az éttermekből kikiabálnak az emberre, hogy fáradjon be, mert ilyen meg olyan kiszolgálásban lesz része. Ingyen jegyekkel hívogatnak az esti diszkóba, s Brüsszel utcáin sétálgatva közben azon jár az ember esze, hogy mindössze két órát utazott repülőn nyugatra, s már nem mondja azt a biztonsági őr a szórakozóhely ajtajában, hogy ’zártkörű rendezvény van’, vagy nem közlik mindenféle gátlás nélkül a vendéglátóegységben azt, hogy ’romákat nem szolgálunk ki’. Brüsszelben belehasít az emberbe, hogy hol is élünk mi, huszonegyedik századi magyar romák?

Ilyen belépő után az ember azt gondolná, hogy az EU intézményeiben fenékig tejfel minden, kolbászból fonják a kerítést. De a roma gyakornokokon kívül főállásban cigány értelmiségit nem lehet találni, mert bár elismerik, hogy miért is ne dolgozhatnának Brüsszelben cigányok is, de valahogy úgy tűnik, mégsem akaródzik ezt kiharcolni senkinek.

Az egyik magyar munkatárs, aki Budapest EU-képviseletén dolgozik, konkrétan közli is, hogy ők akartak roma gyakornokot, csakhogy nem lehet diplomás, angolul tudó cigányt találni. Kiszalad erre a számon, hogy diplomás vagyok, több nyelvet beszélek, ebből kettőt felsőfokon, az egyik az angol, s mellesleg doktorálok is, mire elhallgat. Amikor pedig a Romaversitas Láthatatlan Kollégiumról beszélek, ami már a 2000-es évek elején is angol nyelvi képzést adott a diplomájukat szerző roma fiataloknak, illetve a Romano Kherről – azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Pedig bizony mind a kettő Budapesten van. És ő Budapest EU-képviseletén dolgozik, s az a feladata, hogy Brüsszelben Budapest füle legyen, illetve Budapestnek is szószólója Brüsszelben. Amikor azt magyarázom neki, hogy legalább tízezer diplomás cigány van csak Magyarországon – s arról nem is beszélek, hogy a Soros György által alapított, budapesti székhelyű, Central European University évek óta angol nyelvi képzést tart diplomás romáknak, tehát lehetne honnan meríteni –, akkor távozóban még felteszi a kérdést: Önnek van munkája? Igen, felelem, konkrétan hét különböző munkám van folyamatosan.

Azóta sem tudom, vajon munkát akart-e ajánlani, és azt hitte, dühös vagyok, mert ott nincs helyem, vagy csak szimplán kíváncsi volt. A választ valószínűleg sosem fogom megtudni, mert nem hazudtam, hogy munkanélküli vagyok. Még akkor sem, ha – ellentétben az EU bürokratáival – Brüsszel elvarázsolt.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink