Cigány anya roma gyermeke, magyar földön

Nótár Ilona

Roma, cigány vagy magyar? Magyarország legnagyobb kisebbségét nem könnyű néven nevezni. A „cigány” lehet bántó, hiszen a magyar nyelvben sokszor kapcsolódik hozzá pejoratív jelző, viszont a „roma” szó néha túl homályos és elidegenítő. A köznyelvet figyelve néha az az érzése az embernek, hogy „jó” cigány magyarul a roma, a „rossz” roma pedig a cigány.

Emlékszem, amikor tizenévesen először vettem fel mindennél többre becsült matrózblúzomat, és mentem a gimnáziumba. Az első órán felszólított az osztályfőnök: „Álljon fel, aki cigány!” – nem értettem a kérdés okát, de gondolkodás nélkül elléptem a székem mellől, és színt vallottam. Piros tollal, szép, gömbölyű betűvel vésték a nevem mellé a C-t. C, mint cigány. Néhány hónappal később rájöttem, hogy ez a megjelölés azt jelenti számomra: kitaszított, megalázott, olyan ember, aki rosszabb másoknál.

Mára néhányan úgy emlegetnek: a cigány írónő. Gondolom, ez tiszteletteljes megszólítás lehet.

„Anya, mi most mik vagyunk?” – kérdezte minap nyolcéves lányom. „Ó, ez könnyű kérdés! – de azért a fejemhez kaptam zavaromban. – „Magyarok. Nagyon is! Ide születtünk, ez a hazánk. Épp csak egy ecsetvonásnyi különbség van közöttünk, hogy színes legyen a világ, mint a szivárvány. Mestermunka” – mondtam mosolyogva.

Belevághattam volna szómagyarázatba is, mert én már régóta tudom, mit jelent valójában a cigány szó, hasonlóan a román, a cseh, a német, a francia, elnevezésekhez. Jelentése: kitaszított, különálló, vándor. Vagy elmesélhettem volna, hogy a roma kifejezés embereket jelent, és magában foglal számtalan cigány népcsoportot (kalderás, churari, beás, romungro)… És ha nagyon okos anyukának akartam volna tűnni, hivatkozhattam volna a kutatásokra, melyek szerint a többségi társadalom a roma és a cigány kifejezéseket közel azonos mértékben használja. A romák között végzett felmérésből viszont az derül ki, hogy többnyire ők maguk a cigány szó használatát szorgalmazzák.

De inkább a nehezebb utat választottam: őszintén és egyszerűen válaszoltam neki.

„A nagyszüleim még cigányok voltak. – gondoltam végig. – Mi már csak finoman szólva: romák.” Pillanatnyi töprengés után eldöntöttem: nem szeretném, hogy az én gyermekeim már csupán magyarok legyenek. Mert a származásuk ajándék. Nem egy „ostoba” véletlen. Mindegy, hogy romának vagy cigánynak nevezik majd őket, tudniuk kell, hogy ők egy „Művész” alkotásai. Aki tudta, mit csinál. Nem az a lényeg melyik megnevezést használjuk, hanem az, hogyan. A cigány jelentheti ugyanazt, mint a roma: egy sajátos kultúrájú, színes hagyományú népcsoportot, amelyik többé teheti a magyar nemzetet, ahová született.

Minden embernek vállalnia kellene a származását, szégyenkezés nélkül. Én büszke vagyok, hogy a cigány anyám roma gyermeke lehetek, és majdan a magyar föld lehet a végső nyughelyem.