Beszélgessünk

Hogyan küzdenek a romák elfogadásáért Kassán

2010. december 4. | GGy

kristina_joKristína Magdolenová a kassai Roma Médiaközpont igazgatója. 1996 óta újságíró, előbb a SME napilapnál volt riporter, ahol roma ügyekkel foglalkozott. Amikor először küldték ki tudósítani egy cigánytelepre, ez kulturális sokkot okozott neki. Azon töprengett álmatlan éjszakáin, hogyan lehetséges az, hogy ő addig nem is tudott ezekről a telepekről. Később az East Slovakia News főszerkesztője lett. 2001-ben ő készítette elő a Roma Hírügynökség projektjét, azzal a céllal, hogy információkat közöljön a roma közösségről, és roma újságírókat képezzen.

Milyen volt az indulás?

1999-ben indítottunk egy honlapot, amellyel az volt az elsődleges célunk, hogy roma fiatalokat képezzünk újságíróvá. 2006-ban az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalának (USAID) közép-európai programja támogatásával el tudtuk kezdeni a televíziós műsorkészítést is, amit azóta is csinálunk. Ettől kezdve azonban másként működött a központ, mert korábban évente hatszor volt 26 perces műsor a romákról, amit egyébként nem romák készítettek a szlovák televízióban. Most viszont kéthetente, roma nyelven készülnek a romák által gyártott magazinok. A hatása abban mérhető le, hogy ma már sokkal inkább elfogadja a többség a kisebbséget. Egyébként még ma is ez az egyetlen olyan hírügynökség Szlovákiában, amely roma nyelven dolgozik. A szlovák rádió tavaly megkért minket, hogy készítsünk nekik műsorokat, azóta hetente készül a kétórás cigány nyelvű adás. Hat újságíró dolgozik a szerkesztőségben, ők csinálják ezeket a programokat, és vannak még vagy tizen, akik televíziós feladatokat látnak el.

Hogyan közelítik meg a problémákat, mire összpontosítanak?

Nem arról akarunk beszélni elsősorban, hogy a romáknak szociális problémái vannak, hanem be akarjuk mutatni ennek a kisebbségnek a kultúráját, a nyelvét, és a lehetőségeit. Olyan sikeres roma emberekkel, például polgármesterekkel készítünk interjúkat, akikről a többség nem is tud Szlovákiában. Ezeket a pozitív példákat bemutatva igyekszünk küzdeni az előítéletek ellen.

Van valami hatásuk a többségi médiára?

A többségi média is figyeli a műsorainkat és sokszor vesznek át pozitív példákat. A műsorok nézői, vagyis a többségi társadalom tagjai pedig a pozitív példák láttán új kapcsolatokat keresnek. Az a tapasztalatom, hogy az emberek általában szeretik a pozitív példákat. Az adott faluban bemutatott sikeres embereket megkeresik, megismerkednek velük, és ez által még többen megismerik őket.

A többségi szerkesztőségek munkatársai gyakran olvassák a honlapunkat, ahol természetesen naponta frissülnek a hírek. A célközönségünknek két nagy csoportja van: a honlap elsősorban a nem roma újságíróknak szól, akik a híreinket vagy a pozitív példákat szeretnék feldolgozni, televíziós anyagok pedig a roma közösséghez szólnak, roma nyelven.

Változott a roma témák megközelítése a többségi médiában a 15-20 évvel korábbihoz képest?

Gyakran változnak maguk az újságírók is, jönnek-mennek, cserélődnek a szerkesztőségekben. Korábban szorgalmazták, hogy foglalkozni kellene külön a kisebbségi témákkal is, és jó lenne, ha már az egyetemen kapnának ilyen képzést az újságírók, mert nekik nemcsak a többségi társadalmat kell ismerniük, hanem a kisebbségek közösségeit is. Sok barátunk van, köztük nem roma újságírók, akiknek sokszor adunk tanácsot egy-egy téma feldolgozásában. Ilyen volt például az a nehéz helyzet, amikor Michalovce-ban (Nagymihály) körülzárták a romákat. Ilyenkor általában az újságírók nem kezdenek maguk nyomozni, nem járnak a dolgok végére, hanem elhamarkodva ítélkeznek, és gyakran rasszista gondolatokat is megfogalmaznak, miközben máskor ugyanezek az újságírók kiállnak a romák jogaiért.

Vannak olyan témáik, amelyekkel a többségi sajtó nem foglalkozik?

Az a célunk, hogy ne ugyanazokat a témákat dolgozzuk fel, amiket a többségi média. Új ügyeket keresünk. Ilyen volt például a roma holocaust, amelyről egy évvel ezelőtt még nem is hallottak a telepeken élők, de a műsorainkból sokat tanultak, és ma már tudják, hogy mi a holocaust, és beszélnek is róla. Az embercsempészet pedig tabutéma volt, de kampányunk hatására a roma közösségben elkezdtek erről gondolkodni, együttműködnek a rendőrséggel és a megoldásokat is együtt keresik.

Fontos, hogy olyan ismereteket közvetítsünk, amelyek elengedhetetlenek a roma közösség önismerete szempontjából. A pártokkal nem működünk együtt, és bíráljuk azokat a politikusokat, akik a választási időszakban gyűlölettel beszélnek a romákról. Ezen kívül csak az érdekel bennünket, hogyan viszonyulnak a romákhoz. Fontos számunkra, hogy a romák egyre többet tudjanak meg magukról, a kultúrájukról. Alapvetően az számít, hogy a romákhoz szóljunk, és hogy a romák hogyan vélekednek a műsoraikról.

Ennyi helyen járt már a kassai Roma Médiaközpont

Ennyi helyen járt már a kassai Roma Médiaközpont

Mennyire ismerik a hírügynökséget a döntéshozók?

Ismernek minket széles körben, akár állami, akár regionális képviselőkről van szó, pontosan tudják, hogy mivel foglalkozik a hírügynökség. De teljesen függetlenek vagyunk, semmilyen lobbival, politikai erővel, szervezettel nem működünk együtt, nincs olyan partnerünk, amely befolyásolná tevékenységünket. Nem könnyű így dolgozni, de ez a függetlenség ára.

Jászón (Jasov) jártunk délelőtt. Ismerik az ott élők problémáit is?

Igen. Jászó tipikus településnek mondható ebből a szempontból. A szlovák kormánynak van egy programja, amely alapján új iskolákat, lakásokat építenek romáknak. Ennek azonban szegregáció lett az eredménye. Olyan iskolák épültek, amelyekbe csak roma gyerekek járnak, olyan telepek állnak, ahol szegregáltan élnek a roma családok, és olyan lakások készültek, ahol nincs kész az infrastruktúra.  Ugyanez van Jászón, ahol a családok egy része új házakba költözhetett, a falu határán túlra, de az épületek csak félig készültek el, és a családoknak kellett befejezniük. A közelben van a régi telep, ahol nagyon sok ember él, közút nélkül, víztől, villanytól megfosztva, másodrendű állampolgárként.

Egy másik gyakori probléma a faluban, és más helyen is, amikor uniós támogatással épül a vízvezeték- vagy a csatornarendszer, de a lakóknak is kell fizetniük, ha csatlakozni akarnak. Tehát ott a vezeték a földben, a kapu előtt, de sok esetben az érintettek nem tudják befizetni a csekélyke önrészt. Ezért nincs vezetékes víz sok roma házban. Így aztán a sok pénzt a földbe temették, az emberek életkörülményei pedig nem javultak.

Miből élnek ott az emberek?

Jászón a romák körülbelül kilencven százaléka munkanélküli, és a két-harmaduk feketemunkát végez. A többiek külföldre járnak dolgozni, a Cseh Köztársaságba, Belgiumba, Szlovéniába, de leginkább Írországba, és onnak küldik haza a pénzt az itthon maradtaknak. Többen a családjukkal mennek, néhány évig maradnak, és ha elég pénzt sikerült összegyűjteniük, akkor haza térnek.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink