Komolyan

Soha többé erőszak

2010. december 5. | Baranyi Laura

eroszakA családon belüli erőszak következtében elhunyt nőkre emlékeztek a „16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” elnevezésű kampányban Budapesten. Az esemény kapcsán ismét felvetődik a kérdés, hogy vajon a távoltartási törvény beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?

Éles gyereksikoly hasít bele hirtelen a nyári éjszaka csendjébe. Ijedtemben pizsamában szaladok a folyosóra. Szemben az ajtó tárva-nyitva, a gyerek bömböl.

– Anyu! – kiabálja. – Itt van apu meg a csöves!

Megdöbbentem a szavak hallatán, hiszen egy kicsi gyerek általában örül, amikor az apukája haza érkezik. Nem úgy Brigi, aki ijedtében ki sem jön a szobából. Édesanyja nyugtatja, majd átmegy a konyhába, ahol a volt férjét találja, éppen most érkezett haza egy hajléktalan nővel.

– Megmondtam már, hogy ne hozd ide ezt a nőt, nem látod, hogy a gyerek megijedt? – üvölti.

– Az én lakásom is, azt hozok ide, akit akarok – ordítja vissza a férj borízű hangon. Az idegen asszony támolyog, az asztalba kapaszkodik, hogy egyensúlyát megtartsa. Az az érzésem, mintha egyáltalán nem érdekelné, milyen bonyodalmat okoz a családnak. Az anya kapja a telefont, hívja a rendőröket. Folyékonyan ecseteli az ügyeletes tisztnek, hogy mi történt a lakásban. Az apa és az idegen asszony még mindig a konyhában van, semmi jele annak, hogy el akarnának menni. A rendőr hosszasan kérdezgeti a nőt, aki részletesen válaszol.

– Már két éve elváltunk – mondja feldúltan. – Megosztották a lakást, a nagyszoba a kislányé meg az enyém, övé a kisszoba. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem részegen járna haza, nem zaklatna minket, és ha nem hozna föl mindenféle nőket, akiket a kocsmában szed össze.

Az asszony lassan megunja a rengeteg kérdést, élesen rákérdez.

– Kijönnek vagy sem, hogy ezt a nőt kitegyék innen?

A kislány hangosan sír a szobában.  Az apa és az idegen nő közben nyugodtan rágyújt, kijön a folyosóra, mintha nem érdekelné őket az anya és a gyerek gondja. Közben bemegyek a lakásomba, hiszen senki sem szereti, ha családi perpatvarát premier plánban nézi egy hívatlan szomszéd. A rendőrök végül kijönnek, de ahogy jönnek, úgy mennek is. Az apa és az idegen nő diadalittasan betámolygott a kisszobába. Még sokáig hallottam az apa és alkalmi partnere ittas gajdolását, ami időnként átment veszekedésbe, szitkozódásba is. Majdnem pirkadt mire, végre elaludtam. Vajon hogy aludhatott Brigi és az anyukája?

Másnap a lépcsőn lefelé menet a kislány szaladt felém, dicsérte a ruhámat, kedveskedett. Jött utána az anyja, köszönt.

– Láttam, tegnap este kint voltál a folyosón.

– Igen – felelem rekedten. Féltem, hogy nem veszi jó néven a kíváncsiskodásomat.

– Akkor már te is láttad – mondja szomorúan. Közben utolér minket a szomszéd, Brigi ijedten az anyja mögé bújik, eltakarja az arcát.

– Ne félj tőle, Brigi! – bátorítja az anyja, – Köszönj Pista bácsinak!

A kislány továbbra is bújik, nem jön ki hang a torkán. Fél, nem veszi el kis kezét az arca elől. Ha lehetne, elbújna a föld alá.

– Fél a férfiaktól az apja miatt. Amióta balhézunk, nagyon félénk lett. Az iskolába sem mehet, pedig a kora engedné. Azt mondta a fejlesztő pedagógus, hogy szociálisan éretlen. Tegnap félelmében bepisilt, amikor meglátta a részeg apját, meg azt a nőt. Még a vécére sem mer elmenni, mikor otthon vannak.

– A rendőrök miért nem tették ki őket? – kérdeztem felbátorodva.

– Nem csinálnak azok semmit. Hányszor kihívtam már őket és azt mondták, tűrni kell, mert ő is itt lakik – ömlik a szó Orsiból. – Hiába mondom nekik, hogy a volt férjem, persze, itt lakik, de akiket felhoz, azoknak nem lenne szabad itt lenniük. Hiába közös tulajdonú a lakás, az én beleegyezésem nélkül nem hozhat fel senkit, pláne, ha az a gyerek fejlődését gátolja. Így kell élnünk hónapok óta. Pokollá vált az életünk. Egyszer késsel támadt rám – meséli. – Naponta járt nálunk a rendőrség. De gyakran a volt férjem pártjára álltak, semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy egy olyan nőt fogadott be, akit még a hajléktalanszállóról is kitiltottak lopás miatt. Azt kérdezték, hogy miért nem megyek el én. Életveszélyes fenyegetés, könnyű testi sértés miatt beadtam a kérelmemet a bíróságra. Két éve hever az asztalukon, még mindig nem tűzték ki a tárgyalást, egyszer az összes ezzel kapcsolatos papír elveszett, a látleletekről szóló dokumentumok is. Gyakran megkérdezem, miért nem lép senki semmit. Egyszer azzal fenyegetett az intézkedő rendőr, hogy ha továbbra is ilyen gyakran hívom ki őket kiskorú veszélyeztetése miatt, elveszik a kislányt tőlem. Gondolhatod, hogy megijedtem. Nem tesznek semmit a rendőrök, már azt sem tudom, hogy kihez forduljak. Sokszor inkább a játszótéren vagyunk késő estig, hogy ne kelljen az apját látni – kesereg Orsi, szeméből kicsordul a könny. A kislány hozzábújik, mintha vigasztalni akarná tanácstalan édesanyját.

– A távoltartást kérted már? – bújik ki belőlem a szociális munkás.

– Nem, miért, mi az? – kérdezi kíváncsian.

– Pontosan én sem tudom, de ígérem, megnézem mit lehet tenni. Arról van szó, hogy ha kiderül valamelyik családtagról, hogy nem viselkedik megfelelően, akkor lehet kérni a távoltartást.

Mit is tudok én erről a témáról, kiket ismerek, akik segíthetnek? Korábbi hasonló eseteimnél a családon belüli erőszak szabályozásával foglalkozó szakemberek a távoltartási törvény hiányát emlegették. Nemrégiben viszont azt olvastam valahol, hogy megszületett a szabályozás. Sebtében rákerestem az interneten. Megvan, itt az ideiglenes és megelőző távoltartás. Tehát létezik, most már csak egy ügyvéd kell, aki segíthet Orsinak és Briginek.

Szerencsére még „szocmunkás” koromból megmaradt a jó kapcsolatom a NANE (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen) Alapítvány munkatársaival. Sebtében felhívtam dr. Spronz Júliát, az szervezet ügyvédjét, aki elmondta, hogy ne számítsunk gyors és végleges megoldásra, hiszen még maguk a rendőrök sem ismerik az új szabályozást. Meg ha ismerik is, csak rövid időre tiltják ki a bántalmazót. Kérte, hogy menjünk be az irodájába, és mondjunk el mindent. Az ügyvédnő tanácsokkal látta el Orsit.

– Ki kell hívni a rendőrséget ismét, és kérni kell az ideiglenes megelőző távoltartást – mondja határozottan. – Ha a rendőrök nem teszik meg, akkor hívj fel, majd én beszélek velük – mondta az ügyvéd.

A következő este minden megismétlődött. Ismét támolyogva, egymást szidva tért haza az apa és a barátnője. Orsi ismét kihívta a rendőröket, akikre több mint két órát várni kellett, és akik újra az apa jogairól beszéltek neki. Orsi, ahogy az ügyvédnő tanácsolta, kérte az ideiglenes megelőző távoltartást. A rendőr nem értette, hogy mit mond. Szerencsére kollégája a központban, ismerte a szabályozást, így a részeg párnak azonnali el kellett hagynia a lakást. Három nap ideiglenes távoltartást rendelt el az intézkedő rendőr, majd a megelőző távoltartásként még 10 napot.

A törvényt Magyarországon először Orsi és Brigi védelmében alkalmazták. Az első tíznapos távoltartást még többször meghosszabbították, végül az apa megelégelte, és végleg elköltözött. Az anya és lánya szerencsés volt, mert az apa megértette, hogy nem teheti tönkre a volt családját, sok helyen azonban nem elég harminc nap arra, hogy megoldódjanak a dolgok.

A családon belüli erőszak még a mai társadalomban is tabunak számít. A külső környezet nem segíti a családon belüli erőszak feltárását, a társadalom nagy része úgy tekint a jelenségre, mint családi magánügyre, amely senkire sem tartozik. Magyarországon becslések szerint csaknem félmillió nő él állandó fizikai fenyegetettségben, de az egymilliót is meghaladja a lelki erőszakot elszenvedő asszonyok száma. Folyamatosan nő a hozzátartozók sérelmére elkövetett bűnesetek száma. Házastársi vagy élettársi kapcsolatban a nők 20 százaléka szenvedett már el fizikai erőszakot, ezer nő közül 130 „ismerte be”, hogy nagyon megverte már a gyermekét.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink