„Beszélj hangosabban” az Emberi Jogok Napján

2010-12-09 csütörtök – Az Emberi Jogok Napja alkalmából idén az ENSZ a „Beszélj hangosabban – Vess véget a diszkriminációnak” szlogenekkel kampányol. Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára üzenetében kiemelte: az idén, az Emberi Jogok Napja azok előtt a „bátor nők és férfiak előtt tiszteleg, akik saját, és mások jogaiért küzdenek, sokszor óriási veszélyt hozva magukra, barátaikra és családjukra.” A főtitkár valamennyi tagországot felszólította, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságát, mely lehetővé teszi a diszkrimináció ellen küzdő jogvédők munkáját.

Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama a washingtoni Fehér Ház hivatalos honlapján közzétett kiáltványában „világítótoronynak” nevezte a harmincöt évvel ezelőtt elfogadott Helsinki Záróokmányt és annak alapelveit. Az Emberi Jogok Napja alkalmából kijelentette: Amerika „szilárd meggyőződése, hogy a világ biztonsága oszthatatlan, és gyökerei a bizalomból, az együttműködésből, az átláthatóságból és az emberi-, valamint az alapvető szabadságjogokból kell, hogy táplálkozzanak.” A jogvédők új generációját olyan „bátor nőknek és férfiaknak” nevezte, akik sokszor saját életüket kockára téve fáradhatatlanul dolgoznak.

Budapesten a pénteki ünnepen mintegy negyven civil szervezet összefogva Emberséggel – Méltósággal Emberi Jogi Fesztivált rendez, melynek célja: ízelítőt adni az emberi jogokkal foglalkozó, szegénység és társadalmi kirekesztés ellen tevékenykedő civil szervezetek munkájából. Emellett felhívni a figyelmet az emberi jogokra, a társadalmi szolidaritásra és arra, hogy saját környezetében mindenki tehet az emberi jogok érvényesüléséért. Az ingyenes rendezvényen lesz többek között Romani Design divatbemutató, indiai tánc, fogyatékkal élő fiatalok koncertje, beszélgetések például a gyermekjogokról, a romák kultúrájáról, vagy a nemek közti egyenlőségről. A fesztiválon „emberi jogi társasjátékokban” is részt vehetnek, kiállításokat és filmeket is nézhetnek az érdeklődők a Budapesti Európai Ifjúsági Központban.

Pénteken az Erzsébet téri Gödörben azokat várják, akik az Amnesty International Magyarország 20. születésnapját ünnepelnék együtt a szervezettel. Itt is számos program, filmvetítés, koncert, beszélgetés, kiállítás várja a látogatókat, többek közt a Független Médiaközpont Színesen és Elfogulatlanul elnevezésű rendezvénye.

S. Kállai Szilvia- Vadász Dániel, Roma Sajtóközpont

HÁTTÉR: BESZÉLNI

Beszéd középről: Mi az Emberi Jogok Napja?

Ha ezt a kérdést kapták volna történetesen roma ismerősőseink a pénznyerős tévéműsorban, valószínűleg nem esnek ki olyan hamar. Minden bizonnyal rávágták volna a december tizedikét. A naptár szerint azonban decemberben pontosan tizenhat jeles napunk van. Mikulás és Karácsony  közismert, de vajon hányan tudják, hogy december 9.-e például a Labdarúgás Világnapja, 14.-e pedig a Megvilágosodás Világnapja.

A közéjük ékelődött Emberi Jogok Napja története szikáran összefoglalható: 1948. december 10.-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ezután ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10.-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. Azóta ezen a napon ünneplik szerte a világon. A történelem ad magyarázatot arra, hogy miért volt szükség 1948 után más formában is “frissíteni” az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melynek eredetéről csak annyit tudni: három évvel a második világháború után – amelyben csaknem húszmillió ember meghalt – az ENSZ harminc cikkelyben hitet tett az emberi élet, annak méltósága, biztonsága, szabadsága védelme mellett. A nyilatkozat egyébként sem akkor, sem most nem törvényerejű egyetemlegesen, nem kötelez semmire – mondhatni irányadó. Akár a Tízparancsolat.

Ignácz József, Roma Sajtóközpont

Beszéd felülről: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának utolsó cikkelye

„ A jelen nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az bármely államot, csoportot vagy személyt feljogosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekmény elkövetésére, amely az itt megfogalmazott jogok és szabadságok bármelyikének megsemmisítésére irányul. „

(30. cikkely)

Beszéd alulról: Magyarországi romák mondták

Balogh Gyula – Sz. település

„Nagyon félek attól, hogy nehogy megint koncentrációs táborba kerüljek. Huszonharmadikán láttam fiatal gyerekeket német sapkában, meg nyilas ruhában. Sokszor felébredek és elspekulálgatok: megint ugyanez a gazember világ jön?”

Kanalas Blanka — B.

„Itt, a faluban cigány nem vehet lakást. A cigánytelep környékén még csak — csak eladják nekik a lakást a magyarok, de benn, a falu központjában már nem. Azt mondják, hogy nincs eladó ház.”

Balogh Gusztáv—H.

„Öt éve lehetett. Két H.-i cigány gyerek lopott valamit a boltban. Észrevette őket a boltos, és szólt a rendőröknek. Kijöttek, bevitték őket a rendőrségre. A fogdába tették őket, rájuk ment vagy öt rendőr, ütötték, vágták őket. Eltelt pár óra, hazaengedték őket, de hogy! Az egyiket úgy megverték, hogy rög lett a fejében, a másiknak csupa kék, zöld volt a háta, úgy megadagolták a rendőrök. Följelentették a gyerekek a rendőröket, amiért megverték őket. Benne volt a tévében. „

Lakatos Mária — Gy.

„Halottak napján meghalt az anyósom a gyöngyösi kórházban. Bementünk hozzá vagy ötvenen, a tíz gyereke, a vők, a menyek, az unokák. Túlságosan váratlanul ért bennünket az anyósom halála, ezért is borult ki annyira a család. Sírtunk, ríttunk ott, volt, aki a haját szaggatta, volt, aki elájult. Valaki közben értesítette a rendőrséget, hogy a cigányok, sírnak, rínak, és zavarják a többi beteg nyugalmát. Az egyik családtagnak mondta az orvos, hogy kísérje ki a hozzátartozókat a kórteremből, mert túl hangosak, és menjenek le az udvarra a lifttel. (…) Főleg az idősebbek szálltak be a liftbe, a fiatalok elindultak lefelé a lépcsőn. Egyszer csak látom, hogy szaladnak fölfelé a rendőrök egymás után gumibottal a kezükbe. „Rohadt büdös cigányok, mit kiabáltok itt, azonnal takarodjatok lefelé, széttörlek benneteket” – ilyeneket mondtak. (…) Ütni, verni kezdtek bennünket. Gyerekek is voltak köztünk, a legkisebb hatéves lehetett, a legnagyobb tizenhat. Sírtak, kiabáltak, szaladtak lefelé a lépcsőn, ahogy tudtak.”

Kolompár Sándor – K.

„Az Árpa utcától, párszáz méterre van egy szeméttelep. Régebben hizlaldák is voltak itt, de megszűnt. Itt csak a halottak vannak, a hullaház.  Pont szemben van a szemétteleppel,  nagyon közel van hozzánk. Nem kellett volna iderakni, mert a cigányok félnek a halottaktól. Itt az Árpa utcában két közkút van, de az egyik rossz, ott is volt az egyik, a Búza utcában. Azt mondták, hogy csinálják a kutat, oszt felvették, elvitték, de máig nem hozták vissza. Itt mindenki a saját pénzén vezette be a vizet magához. A gázcsövet  az utcába már nem kötötték be, azt mondták, hogy olyan buták vagyunk, felrobbantjuk magunkat.”

( Lakni valahol – történetek Roma Sajtóközpont Könyvek, 2005 ;

Roma Sajtóközpont Digitális Archívum )