Nili blogja

Fehérruhás isten leszek!/18.

2010. december 9. | admin

Mi a szülésznő feladata?

nili blogja

NiliA szülésznői munka nem a szülőszobában kezdődik, és nem is ott ér véget. Legalábbis nem kellene, hogy így legyen. A legtöbb esetben a szakemberek csupán akkor találkoznak a kismamával, amikor az megérkezik hozzájuk a vajúdóba. Nem csoda, ha az a néhány órás ismerkedés a leghivatalosabb keretek között marad, személyes beszélgetésnek helye és ideje nincsen, hiszen ebben a koncentrált időben a kórház feladata a kismama szakmai felügyelete, illetve a születendő gyermek fokozott megfigyelése. Így válik az édesanya és édesapa életének legfontosabb pillanata egy erősen kotrollált egészségügyi beavatkozássá. Pedig szakmailag felkészültek a szülésznők a terhesgondozás folyamatára, hiszen ennek szakaszaiból az egyetemen többször is vizsgázniuk kellett.

A XIX. század elején a cigányoknál a szülés során a rokonság asszonyai teljesen elkülönültek a férfiaktól. Jött a bába, aki ismerte és felügyelte a terhességet, és a nők közös élményként élték meg a szülést. Ma viszont mindez intézményesített rendszerben történik. Korábban a család teljesen kizárták, ma viszont már az apa vagy más kiválasztott támogató is részese lehet az eseménynek. Némelyik kórházban még azt is megengedik, hogy a császármetszéssel világra hozott gyermek mellett is jelen legyen az apa, a műtő egy elszeparált sarkában állva. Az orvostársadalomnak be kellett látnia, hogy az apai jelenlét jótékonyan hat a szülés menetére, és nagy segítséget jelent az anyának.

Megszokott, sőt kifejezetten népszerű, hogy a kismamák szülész orvost „fogadnak” a terhességük elején, és minden (havi) talákozáskor fix összeget fizetnek a szolgáltatásért, vagy „önszántukból” adnak annyit, amennyit megfelelőnek tartanak (vagy amennyit a többi kismama adni szokott). Az is számít, hogy a doktor magán praxisban vagy szakrendelőben folytatja-e a vizsgálatot, illetve normál terhességről vagy veszélyeztetettről van-e szó. Ezeken a vizsgálatokon a szülésznők nem vesznek részt, a kismamával csupán a szülés alkalmával találkoznak, szerencsésebb esetben egy kicsit előbb, a 36. héttől, az NST (non stress, más néven CTG-vizsgálat) során. Pedig később, a vajúdáskor és a szülésvezetésnél is nagy szerepük van.

Amikor megérkezik a kismama, a szülésznő elkéri az addigi vizsgálatok eredményeit, (elsősorban a vércsoport meghatározásról és a Hepatitis B szűrésről szóló papírt). Kikérdezi a kismamát a terhességéről, kitöltenek sok oldalnyi dokumentumot, amelyet aztán a számítógépes rendszerben is rögzíteni kell. Ellenőrzik a méhszáj tágasságát, a magzatburok állását, a víz szivárgását, a magzat fekvését. Felteszik a kismamát a CTG monitorra, vérnyomást, lázat mérnek. Majdnem minden beavatkozást a szülésznők végeznek, orvosi utasításra vagy saját hatáskörben. A kitolási szak előtt előkészítik a kismamát, behozzák a szülésvezetés tálcát, vigyáznak a sterilitásra, szólnak a szülész orvosnak, és többnyire vezetik a szülés négy szakaszát. A vágást, vagyis a gátmetszést (nálunk) a szülész orvos végzi, és ezt követően a suturát, vagyis az öltést is. Ez idő alatt a szülésznő (másutt a csecsemős nővér) ellátja a gyermeket, megfürdeti, felöltözteti és visszaviszi az anyához.

Eközben vajon mennyi idő jut a személyes kapcsolat kialakítására? Nem sok. A szülésznő – jó esetben – bemutatkozik, leülteti a kismamát, gyorsan kikérdezi. Elmondja a soron következő lépést, de legtöbbször csak megmutatja, merre menjen, hol várjon a legtöbb esetben már fájással érkező kismama. A vizsgálat után hangosan megbeszéli a szülészorvossal a fő kérdést: mennyi a méhszájtágasság, szivárog-e a magzatvíz. Ezen múlik, hogy szülnek-e, és ha nem, akkor mennyit kell várni. Ha figyel a kismama, mindent hallhat.
Látható, hogy eddig még nem jutott idő a személyes beszélgetésre, öt perc sem maradt arra, hogy elmondja, mi várható az következő órákban, mitől ne ijedjen meg, és hogy kérdéseivel forduljon hozzá bizalommal. A rutintalan kismama persze nem jegyzi meg a szülésznője bilétáján szereplő nevet, talán az arcát sem, így tanácstalanul kering a harmadik ott töltött óra után, hogy segítséget kérjen a sűrűsödő és erősödő fájásai miatt. Miután az egyik szülésznő elirányítja őt a másikhoz (akihez tartozik szobaszám szerint), a kismama már kétségbeesett, az apuka meg dühös, hogy miért nincs ott az orvosuk, akit legalább ismernek, mert ő biztosan segítene.

Mire megindul a szülés, többnyire már megtörtént a műszakváltás is, tehát egy új, eddig nem látott szülésznő veszi át az irányítást. Ez a szakember egyáltalán nem ismerheti az anyát. Azt tudhatja róla például, hogy volt már abortusza, de azt már nem, hogy erre erőszaktétel miatt volt szükség. Így azt sem sejti, hogy az erőszak miatt van tele az asszony gátlásokkal és félelmekkel. A szülésznőnek nincs ideje beszélgetni és tájékozódni, csak azt hajtogatja, hogy „így nem fogunk megszülni, anyuka”, meg, hogy „nyissa szét a lábát, és engedje el magát jobban, le a popsit, ne kiabáljon, most ne a férjére figyeljen, hanem rám.” Az asszony meg, aki már kimerült és fáradt, csak sír, és azt ismételgeti, hogy nem bírja tovább, és ő ezt nem akarja soha többet.

A szülésznő egyre kevésbé boldogul, hiába növeli a gyógyszeradagot, és hiába tágítja, keni a hüvelyt olajjal. Az orvos másik orvost hív, hogy segítsen, a szülő nő pedig mindezt látva még inkább stresszel. Hiszen ő korábban világosan megmondta az orvosnak, hogy senki mást nem akar látni a közelben, erre most két idegen is vizsgálja. Figyelik a baba szívhangját, kérik, hogy szóljon, ha nyomni kell. A kismama szól, erre az egyik orvos, aki a vállánál áll, tájékoztatás nélkül a mama hasára támaszkodik, és teljes erejével nyomni kezdi.
Az asszony nagyon sír, és senki sem tudja, hogy ő most úgy érzi: vadidegen emberek ismét erőszakoskodnak vele. Ezt pedig muszáj eltűrnie, mert a gyermeke egészsége megkívánja. Úgy érzi, hiába várt az őt ért erőszak után négy évet, még mindig alkalmatlan az anyaságra.
A baba végre megszületik, és egy kis oxigénes rásegítés meg a bebugyolálás után megkapja a mamája. De nem örül neki. Elfordítja a fejét, sírdogál, pedig most éli – élhetné – át legboldogabb pillanatát. Közben a sebeit elvarrják, a gátsebet is összeöltik, az anya nem szól, hogy fájna, néha megrándul a lába, mégsem panaszkodik.

Az előbbi történetet egy ismerősömtől hallottam. Nem mondom, hogy ez az általános, hiszen a szülés a legtöbb anya számára a jelenlegi rendszerben is a legcsodálatosabb élmény. Mégis azt gondolom, hogy néhány mondatos beszélgetés elég lett volna, hogy a kismama gondját és félelmeit megértve, megfelelő módon segítsünk neki. Valóban sok a szülés, de arra a néhány percre lassítani kellene, amelyet kizárólag a kismamával folytatott beszélgetésre fordítunk, és ezzel egyébként a saját szülésznői munkánkat is könnyebbé tesszük. Ebben az esetben kifejezetten fontos lett volna tudni az első terhesség előzményeit, és felmérni a hölgy pszichés állapotát. Ha az előzményeket ismeri a szakember, talán sikerül kiépíteni a bizalmi kapcsolatot. Rájött volna, hogy negatív, szigorú utasításokkal nem tudja előmozdítani a szülést, de ha elmondja a szükséges lépések okát és célját, megszünteti a ki-bejárkálást a kórteremben – talán fölösleges lett volna a második orvos segítsége. Könnyebb lett volna az utolsó néhány perc, és ami még fontosabb: örömteli élménnyé válhatott volna a szülés.

Én is kórházban dolgozom, tudom, hogy nem jut elég idő a páciensekre. De sosem szabad elfelejtenünk, hogy míg nekünk aznap a harmadik szülő nővel van dolgunk, annak a harmadiknak (is) élete legfélelmetesebb és legnagyobb pillanatai ezek. Neki sokat számítana néhány percnyi beszélgetés, megnyugtatás, tájékoztatás.

Mostanában egyébként egyre jellemzőbb, hogy nem csupán a szülész orvosokat kérik fel a kismamák a terhességük kezdetekor, hanem tudatosan választanak szülésznőt is. Engem is sokszor kerestek már meg, hogy kövessem végig a kilenc hónapjukat. Nagyon örülök ennek az új szokásnak. Elmondhatatlanul könnyebb együtt szülni azzal a kismamával, akinek az anamnézisét (vagyis előtörténetét, hiszen nem kórelőzmény ez) nem csak két órával korábban olvastam. Akinek a terhességét végigkísértem, ismerem a félelmeit, elvárásait, kérdéseit. Sokkal felkészültebbek, nyugodtabbak és magabiztosabbak ezek a kismamák.
Nem értek egyet azzal, hogy ilyesmit csak a tehetősebb asszonyok engedhetnek meg maguknak, ezért sem fogadtam el hálapénzt a közreműködésemért. Jó lenne, ha ez nálunk is a szülésznői munka része lenne, ahogy például Belgiumban. Ott a terhesgondozás is a szülésznői kompetencia része, éppen ezért nagy a szülésznők társadalmi elismertsége.

Ezt a feladatkört Magyarországon jelenleg leginkább a védőnők látják el. De mivel közöttük és a szülésznők között semmilyen kommunikáció nincsen, az ellátás nem is lehet hatékony. Már csak azért sem, mert a védőnő nincs felvértezve a kismama ellátásához szükséges ismeretekkel, ezért aztán minden problémával szakrendelőbe küldi, vagyis mindig egy újabb idegen orvoshoz.

A gyermek születése különlegesen fontos élmény, ezért kell kiemelt figyelmet kapniuk a kismamáknak.

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink