Bogdán Péter blogja

Tizenöt év

2010. december 20. | Bogdán Péter
Bogdán Péter

Bogdán Péter

A roma témákban való járatlanság miatt is szükség van roma újságírókra. A toborzásuk, a képzésük nem maradhat el az állítólagos pénzhiány miatt. A társadalmi feszültségek csökkentésére áldozni kell, és ha annak az „eszköze” egy cigány újságíró, akkor őrá kell költeni.

Idén tizenöt éves a Független Médiaközpont. A civil szervezet fennállása óta állásfoglalásokkal, vita- és munkaanyagokkal, speciális képzésekkel és konferenciákkal emeli a hazai média szakmai színvonalát, és külön is segíti a magyarországi újságírást azzal, hogy tizenegy éve foglalkozik romák tanításával. Illetve most már az „utógondozásukkal” is, hiszen ez a portál, a www.sosinet.hu jelentős részben azokat a cigány pályakezdőket foglalkoztatja, akik részt vettek a Központ valamelyik korábbi gyakornoki képzésén.

A civil szervezet cigánysággal kapcsolatos programja egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem elég csak szavakkal, hanem tettekkel is támogatni kell a romák integrációját. Úttörőnek mondható az, hogy az intézmény nem roma működtetői felismerték: a hazai médiában a romákról – a cigány újságírók által képviselt – roma szemszögből is írni kell, mert a tudósítások, hírek, riportok, publicisztikák ettől objektívebbekké, kiegyensúlyozottabbakká válnak, elősegítve ezzel a cigányok és nem cigányok egymáshoz való közeledését.

Követendő az a modell, amelyet a Független Médiaközpont kínál a hazai médiának, és az ország legrangosabb televíziói, rádiói, napilapjai, magazinjai, hírműsorai együtt is működnek a tizenötödik születésnapját ünneplő civil szervezettel. Mindegy milyen a szerkesztőség világnézete, gyakorlatra hívják a Független Médiaközpont leendő újságíróit, mert valószínűleg érzik, hogy fontos dologról van szó. Mégis sok még az ellentmondás abban, ahogy a többség a kisebbségi szakemberekkel bánik.

Az eddig végzett száztíz roma újságíró nyilván nagy szellemi és szakmai erőt képvisel, ezt bizonyítja, hogy sokan kaptak nívós díjat és elismerést, ennek ellenére még ők sem mindig kapnak állást.

Persze, gyakorló „médiamunkásként” tisztában vagyok azzal, hogy milyen a hazai szerkesztőségek anyagi helyzete, és hogy idén is hány újságírót bocsátottak el. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy miközben a napi hírek, tudósítások jelentős része a cigányság problémáiról szól, ne alkalmazzanak roma szakembereket. A pedagógia mellett a média az a terület, amelyen nagyon sok múlik azon, hogy épülnek-e hidak cigányok és a nem cigányok között, vagy éppenséggel újabb falak emelkednek.

Sok napi- és hetilap felvállalja a roma témák taglalását, és többnyire empatikusan kezelik a cigányság problémáit, de ami az elektronikus médiában zajlik, az szerintem felháborító.

A rendszerváltás után húsz évvel még előfordulhat, hogy a romák a híradásokban nem szólalnak meg, csak “vágóképek”, a riporterek és az operatőrök az együttérzés szikrája nélkül mutatják be a cigányok nyomorát. A tájékozatlanság miatt a szegénységet gyakran megbélyegzésre használják, ezzel erősítve az emberek többségében amúgy is meglévő előítéletet, és így – akaratlanul is – generálják a romák és nem romák közötti konfliktusokat, a feszültséget.

Nyilvánvaló, hogy a roma témákban való járatlanság miatt is szükség van roma újságírókra. A toborzásuk, a képzésük nem maradhat el az állítólagos pénzhiány miatt. A társadalmi feszültségek csökkentésére áldozni kell, és ha annak az „eszköze” egy cigány újságíró, akkor őrá kell költeni.

2010-ben már jó lenne arról beszélni, hogy a Független Médiaközpont roma programja feleslegessé vált, mert a haladó szellemű hazai média felismerte, követte a jó példát, és roma, valamint nem roma újságírók közösen dolgoznak azon, hogy minél objektívebb képet sugározzanak a hazai cigányságról. De, sajnos, ez még nincs így. Tévét nézve, újságot olvasva biztosan állítható, hogy még sokáig szükség lesz a Független Médiaközpontra. Isten éltesse hát – amíg még szükség van rá!

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink