Jegyzetfüzet

Gyertyagyújtás

2010. december 23. | Nótár Ilona
notar

Nótár Ilona

– Meggyújtsam ezt a gyertyát is, anyu?

– Meg, drágám, ezt mind meggyújtjuk még mámma – mutat a cérnavékony, kendős asszony a többi felé.

A picinyke ház szűkös folyosóján egy alacsony, színes szalagokkal díszített fenyőfa áll. Körötte megannyi fehér gyertya ég. A pislákoló lángok betöltik a sötét előteret, sárgás fénnyel festenek árnyakat a füstszürke falakra. A görnyedt hátú cigány asszony egy újabb gyertyagyújtáshoz hajol, egészen a földig.

– Ezt a dédinek csinálod? – kérdezi a fiatal, kissé soványka, nyurga lányka.

– Nem, fiam. Nem. Nem. Ezt a szögek miatt – az égre tekint, behunyja a szemét, mormol néhány értelmetlen szót, majd lángra lobbantja a gyufát.

– Szögek? Azok meg minek?

– Hát, hogy keresztre feszítsék a drága sunto Kristot, a gógyis cigányok meg fogták, és ellopták a negyedik szöget. Az utolsót. Nem bírtak a vérükkel. Ezér vannak így a cigányok, ahogy vannak még ma is.

– Minek kellett elcsórelni a szöget?

– Kellett kenyérre valónak, fiam. Kenyérre.

– De nem azt mondom. Minek szögelték ki az árvát?

– Kiszögelték vele a bűneinket is, lányom. Keresztre tették a drágámat, megfeszítették, halálra kínozták a Szentet. Oszt mire? – mondja az asszony indulattal a hangjában. – A semmire halisztották meg őt. És még a szeget is ellopták tőlle.

– Szerintem meg nem azért lopták el azt, anyu. Nem lehet, hogy azé potyinázták el a csori cigányok, mert nem akarták, hogy annyit szenvedjen bűntelenül a drága Jézus? Azért csórelták el a szöget. Szerintem. Így eggyel kevesebbet vertek bele a testibe. Szerintem inkább így lehetett – gondolkodik hangosan a lány, és közben a gyertyák lángja fölé tartja a vékony kis ujjacskáit, annyira, hogy szinte megérinti a fényes csóvákat. – De jó meleg a kezemnek, anyu. Rendesen átmelegít.

– Jaj, azért vigyázz, te gyerek, meg ne égesd mán a kezed! Má csak az kellene, hogy ügyeletre vigyelek éjnek évadján! – az anya szelíden meglegyinti a lánya fejét. A mozdulattól a szögegyenes, kócos haj egészen a szemébe szalad.

– Anyu, kérdezhetek valamit?

– Na, mondjad.

– De őszintén?

– Dik ez a gyerek. Mondod, hát?

– Minek küldte el az apja a kis Jézust, ha rajtunk nem segített semmit? Vagy rajtunk már ő sem segíthet?

– Jaj, lányom. Hát segített. Annyit segített, egyem meg a lelkedet.

– Segített? Mikor? Mibe? Nézd meg, nekem még mindig lefagy a lábam, oszt csizmát meg nyista hozott nekem a kis Jézuska, pedig csak azt az egyet kértem tőle. Apu meg, csori, most is kinn van az erdőbe fáért, pedig odakinn szakad a hó. A vizes fával meg várhatod, hogy begyújtsunk! Ebből mámma nem lesz meleg. Pedig ennek a Jézusnak nem sokból tartana meleget csinálni.

– Vigyázz a szádra, te lány! Hát a lelkedre nem gondolsz? – keresztet vet Lizi homlokára, az meg szótlanul tűri. A „fiatal öregasszony” hosszú percekig szót sem szól, csak nézi a gyertyák pislákoló fényeit. Elővesz egy rongyot a zsebéből, kifújja az orrát. Sír.

– Anyám, ne sírjá má, na! Most haragszol rám? Nem akartalak megbántani, na! Nem rád mondtam, arról a Jézusról beszéltem. Haljak meg, úgy volt!

Az anya megöleli a lányát.

– Gyere, no, melegítsd meg a kezedet! – a gyertyák fölé nyújtja az asszony is a kezét. – Örülj neki, hogy csak a lábad fázik, mert az hamar megmelegszik. Apád mingyá hozza a fát, és kutya bajod se lesz. De ha a szíved jéghideg, azt mi élesztheti fel? Ezért küldte Jézust az apja, hogy egy nagy titkot mondjon el. Pszt! – teszi a szájához a két ujját, majd az ég felé tekint, és megcsókolja összekulcsolt ujjait. – De eztet nem értheti meg, csak az, akinek van szíve hozzá – mutat a lány felé és megböki. – Érted-e?

– Attól még megfagyok – húzódik el tőle a lány, de közben somolyog. – Nemhogy pénzt hozott volna. Jó sokat – sóhajt fel.

– És mit kezdenél azzal a sok pénzzel?

Kopogtatnak.

– Rózsika néni! Rózsika néni!

– Na, jó van, megyek má! Jó erősen taszítsd meg azt az ajtót, fiam, mert be van szorulva. Erősebben! Gyere be, no! – az asszony húzza az ajtót az egyik oldalról, a szomszéd lányka meg kívülről tolja. Nagykabátban, papucsban lép közéjük.

– Boldog Karácsonyt, Rózsika néni! Csak azért jöttem, hogy…. anyu küldött, hogy… egy kis cukorért, hogy… mert sütni akar. Tudna adni egy pohárral?

– No, fiam, gyere a konyhába – veszi  elő a cukros dobozt. – Vidd hamarjában! Itt van, ne, egy kis káposzta is, most lett kész, vigyél azt is, jó lesz az, majd megeszitek estére. Eridj gyorsan, hadd süssön anyád! – Az asszony dobozba kanalazza az illatos savanyú káposztát, kezébe adja, meg a bögrét a bőven mért cukorral.

Amaz mosolyogva elfogad mindent, megköszöni az ételt, már csukná is maga mögött a megkopott ajtót, de a hideg téli szél újra és újra visszanyomja. Az asszony is próbálja becsukni, de nehezen boldogul. Végül lakattal zárja be az ajtót.

Lizi az előtér sarkában lévő, összeeszkábált kis sámlin görnyed. Csak a gyertyák fényei és a villogó karácsonyfaégők nyújtanak némi világosságot. A lánykának tetszik, ahogy a falon kergetik egymást a színes fényfoltok. Sokáig nem is beszél, az foglalja el, hogy kitalálja, melyik fény honnan származik, és vajon mit körvonalaz a falon. Érzi, hogy a különös alakzatok neki üzennek.

– Anyu, neked van szíved, ugye?

– Bolond vagy? Mindenkinek van, aki él.

– Azt tudom. De neked igazi Jézus-szíved van. Mert mindenkivel jó vagy. Most is odaadtad a káposztát a Boriskáéknak, pedig nem is kértek.

Az asszony nem válaszol, csak a lánya arcát lesi.

– Imádkozzunk, lányom?

– Most? Fáradt vagyok mán – húzódozik a lány.

– Majd pihensz utána. Megmelegszik tőle a szíved, majd meglátod – győzködi az anyja.

– No, mondjad, no! Majd mondom utánad.

A lány nem ismétli el az elhangzó szavakat, csak összekulcsolja a két pici kezét, és az anyja arcát kutatja, amíg imádkozik. Rózsika néni is összekapcsolja kezeit, behunyja a szemét, és néhány másodpercig csak hangtalan keresi az istenét. Aztán beszélni kezd, mintha csak ott ülne vele szemben a Mindenható.

– Elvetted a szárnyunkat. El voltunk foglalva a jóllakással meg a nehéz életünkkel. Így maradtunk itt a földön, hogy emberként éljünk tovább. De a szívünkben továbbra is megmaradtunk madárnak, hogy szállhassunk veled – nevet fel az asszony. – A pénzt télleg nem tudom megköszönni, mert nincs egy fillérünk se.

A lányka is vele kacag.

– Ez az asszony! – szólal meg később, majd átöleli az anyja vállát. Becsukja a szemét, és ő folytatja a megkezdett imát.

– Köszönöm neked az anyámat, aki, nézd csak, most is a kezével melegíti az én kezem, mert úgy szeret, csori, hogy a szívét kiszaggatná nekem, hogy jobb legyen az életem. Én az anyám jóságából tudom, hogy te létezel. Sajnálom apámat, hogy kinn van az erdőn, de akkor is tudom, hogy amikor este hazajön, és a bátyjával együtt leülnek a kályhához és éneklik a dalomat, tudom, hogy az én apámon kívül más nem is kell énnekem. Te is apa vagy! A Jézus apukája! Áldd meg a cigányokat, akik ellopták a szöget, mert nem akarták még jobban megnyomorítani a fiadat a kereszten. Áldd meg a családomat, akik szeretik a megmentő Jézusodat, akit a legnagyobb hidegben, télkor elküldtél a földre, hogy szeretetet hozzon minden embernek. – Pillanatnyi csend után folytatja. – Nekünk hozott. Legalábbis.

Dörömbölés szakítja meg a csendes imádságot. Az ajtó fáradtan nyikorog. Az anya a lányára támaszkodik, nehézkesen feláll a csupasz betonföldről, és az ajtó felé támolyog.

– Várjá, megyek mán! – kiabál.

– Hej, Rózsika, nyisd mán ki az ajtót, lefagy a lábam! Hoztam a fát. Az ünnepekre nem lesz gondunk. Na, kész van-e az a jó húsos káposzta? Az utcáról éreztem a szagát…

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink