Bogdán Péter blogja

Zavaros év

2010. december 30. | Bogdán Péter

Bogdán Péter

Bogdán Péter

2010 „történelmi interregnumnak”, határozott irányvonal nélküli évnek tűnik a hazai cigányság életében. Nem lehet tudni, hogy az egymás mellett és egymás ellenében is ható polgárjogi akciók, illetve a kirekesztő megnyilvánulások kioltják-e egymást a közeljövőben.

A nem roma társadalom jelentős hányada hajlamos arra, hogy minket, romákat egységesen kezeljen. A „cigány” kategórián – az alulinformált nem cigányok – egy olyan, halmozottan hátrányos helyzetű népcsoportot ért, amelyet különböző devianciák jellemeznek, amely kapcsolatba hozható a magatartásbeli, bűnözési, megélhetési, oktatási problémákkal, és amelyet minél messzebbre el kell kerülni, mert semmi jó nem származik abból, ha érintkeznek velük.

Ha meg kell válaszolni, hogy a 2010-es esztendő mit hozott a hazai romák számára, akkor – leszámítva az imént említett, előítéletektől sújtott tömeget – senki nem tud egyértelmű választ adni. Nagyon összetett a magyarországi cigányság, ezért nem lehet annyival elintézni, hogy megint volt deviancia, sikertelenség, bűnözés, lemaradás, gond. Akadt példa szép számmal az ellenkezőjére is.

Idén is voltak a cigányok között olyan nyomorgó szegények, mint a szendrőládi romák és olyan gazdag hírességek, mint Győzike, művészek, mint Bangó Margit. Voltak borsodi és szabolcsi munkanélküliek és fővárosi munkavállalók, voltak képzetlen középkorú cigányok és olyan tanuló doktoranduszok, mint én magam vagy Junghaus Tímea. Voltak olyan sikeres roma vállalkozók, mint Kertész Lóránt és olyan értelmiségiek, sőt vezető értelmiségiek, mint Kállai Ernő, voltak olyan roma politikusok, mint Horváth Aladár vagy Farkas Flórián, olyan újságírók, mint Baranyi Laura vagy Ignácz József, s olyan pedagógusok, mint a párom vagy olyan gazdasági szakemberek, mint Kozma Blanka.

Voltak, akik elfordultak saját népcsoportjuktól, és voltak olyanok is, mint a jászladányi Kállai László, akik polgárjogi harcot vívtak a cigányokért.

2010-ben a romákra ugyanazok a gazdasági, politikai események hatottak, mint a nem romákra, és a cigányok ugyanúgy szétszakadoztak különböző társadalmi és politikai csoportokra, mint a nem cigányok.

A romák és a nem romák – kapcsolatrendszerük által – egyszerre közeledtek egymáshoz, és távolodtak egymástól. Volt rá példa, hogy romák által működtetett Bhim Rao Egyesület és a nem romák által fenntartott Nyílt Társadalom Intézet közösen folytatta a Roma Mentor Projekt című integrációs pedagógiai kísérletét. Ennek célja, hogy olyan cigány és nem cigány gyerekeket neveljenek, akik felnőttként, származástól függetlenül is képesek lesznek együttműködni egymással. És volt példa arra is, hogy Franciaországban és Olaszországban kirívó módon diszkriminálták, üldözték a cigányokat.

Nincs egyszerű, egységes válasz a kérdésre, hogy milyen volt ez az év a romák szempontjából.

Igaz, hogy a nem roma társadalom antirasszista rétegének olyan képviselői, mint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara, a TASZ, a Független Médiaközpont, a Nyílt Társadalom Intézet vagy a Szeretve Tanulni Egyesület belekarolt a romákba, és olyan, az egész társadalomra ható pozitív folyamatot indított el, amely a cigányság felemelkedését szolgálja. Ugyanakkor szomorúan kell az is tudomásul vennünk, hogy a múlt század harmincas éveihez hasonló szintre emelkedett a romákkal szembeni gyűlölet, a rasszizmus.

2010 „történelmi interregnumnak”, határozott irányvonal nélküli évnek tűnik a hazai cigányság életében. Nem lehet tudni, hogy az egymás mellett és egymás ellenében is ható polgárjogi akciók, illetve a kirekesztő megnyilvánulások kioltják-e egymást a közeljövőben. Vajon maradnak vagy változnak az áldatlan állapotok a romák körében? A cigányokat érintő emberjogi, polgárjogi irányzatok kapnak nagyobb teret, vagy a diszkriminatív lépések válnak uralkodóvá? – ettől függ, hogy fel- vagy leszálló ágba kerül a hazai romák sorsa.

Sokszor halljuk, hogy idehaza nem megy jól a szekér. Ha ez így van, akkor a romáknak még rosszabb a helyzete, mint a nem romáknak. Biztosan állítható, hogy 2010 nem a hazai cigányság éve volt. Ez még akkor is igaz, ha sokaknak közülük szerencsésen alakultak a dolgai. Ugyanakkor voltak pozitív válaszok, megoldási kísérletek is a romák problémáira.

Tíz-húsz évnek kell legalább eltelnie. Akkor talán majd kimondhatjuk, hogy még a zavaros 2010-ben is születtek kezdeményezések, amelyek később az előítéletek csökkenéséhez, a cigányság elfogadásához vezettek.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink