Egészségünkre

Villány és Toszkána között

2011. január 19. | admin

Giovannit, a hangszerkészítő mestert élvezet figyelni munka közben. Olyan nyugalom, egyszerűség és bölcsesség árad belőle, melyet csodálunk ebben az eszeveszett és rohanó világban. Miközben egy olaszos stílusban készülő hegedű hasát faragta ki, beszélgetünk vele a világ dolgairól, egy óriási meg egy kicsi – de fényesen ragyogó – bornemzet borairól. Olasz és magyar, legfőképp toszkánai és villányi élményeiről.

Sosi: A zenész világban mindenki csak Giovanniként ismeri, meg híres az olasz hangszerkészítési stílus megvalósításáról, melyeket a magyar technikákkal ötvöz. Sokan azt is tudják, hogy Itáliából érkezett, és kezdett magyar hangszereket készíteni. Ám tökéletes magyarját hallva jogos lehet a kérdés, hogy mióta is van Magyarországon? Meséljen egy kicsit magáról.

Giovanni: A nevem alapján a legtöbben azt gondolják, hogy őshonos olasz vagyok, de ez mégsem így van. Pesten születtem 1961-ben, a nevem Martin János. Szegény családból származom. Amióta az eszemet tudom, csodáltam a hangszereket, és minden vágyam az volt, hogy egyszer én is ilyen komoly remekműveket készíthessek. Szóval, a legfőbb célom az volt, hogy megtanuljak hangszert készíteni. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha ebből élhetnék, amit a legjobban szeretek. Ám hiába próbálkoztam, itthon erre semmi lehetőség nem volt. Kezdtem hamis közhelynek érezni, hogy a szorgalom és az akaraterő meghozza a gyümölcsét. Aztán egyszer olyasvalamit hallottam, amit el sem akartam hinni. Azt, hogy ki lehet jutni ösztöndíjjal egy olasz hangszerkészítő iskolába. Persze hogy ki mehet, az még itthon dőlt el. Amikor megtudtam, hogy kijuthatok Olaszországba tanulni, azt mondtam: vannak csodák. És a mai napig is azt mondom, hogy csoda folytán jutottam ki.

Sosi: Hogyan érezte magát kint Olaszországban, és melyik részén élt?

Giovanni: Cremonában. Egy jó darabig minden reggel újra és újra tudatosítanom kellett magamban, hogy a bolygó azon pontján tanulok a szakmát, ahol is a világ leghíresebb hangszerkészítői dolgoztak, mint Guarineri vagy Stradivari. Ez a hegedűkészítés mindenkori központja, itt készítették az első hegedűket a 16. században. Ez hihetetlen érzés. Elmondani nem nagyon lehet, viszont átérzik azok, akiknek megadatott, hogy egy ideig az álmaikat éljék – vagy még inkább azok, akik jelenleg élik. Rengeteg időmet lekötötte a hangszerek készítése, de kellett akkor ez a csőlátás. Persze ha volt némi szabadidőm, és akadt, akivel mehetek, akkor szétnéztem. Itália nagystílű ország, nagy szabadsággal, és sok jókedvű, temperamentumos emberrel.

Sosi: És hogyan alakult az élete az iskola befejeztével?

Giovanni: Kevéssel az iskola befejezése után megismertem egy kedves nőt, és azt reméltem hogy a feleségem lesz. Így is lett, nemsokára két gyermekünk is született, egy lány és egy fiú. Úgyhogy oda kötődöm, de Magyarországot is nagyon szeretem. Mindkét helyen otthon vagyok.

Sosi: Ekkorra már jelentős időt töltött Olaszországban is, ahol komoly borkultúra van. Vagyis minden odavalósi ember ismeri szűkebb és tágabb hazája borait. A bor amúgy is központi téma az olaszok körében. Volt alkalma megismerkedni az olasz borkultúrával?

Giovanni: Tényleg komoly a borkultúrájuk. Én jól ismertem néhány hazai borvidék borait, de kint egy darabig nem is tudtam foglalkozni mással. Csőlátással csak a hangszerkészítésre koncentráltam, míg meg nem ismerkedtem a feleségemmel. Ugyanis az apósom igazi toszkán borrajongó. Olyan átéléssel beszélt a borokról, hogy mindig jó volt hallgatni. Sokszor elmentünk megnézni a különleges toszkán szőlőbirtokokat. Ez azért volt számomra érdekes, mert az a vidék nagyon dimbes-dombos, és mindegyik területnek más az arca. Hazánkban talán Tolna, Szekszárd ennyire sokszínű.

Sosi: Kóstolta is a borokat?

Giovanni: Oh, hát persze. Nagyon sűrűn kóstoltunk. Mindig is vörösborrajongó voltam, és egyre inkább az is lettem. Éltek bennem a testes, sűrű villányi és szekszárdi vörösek kóstolásának emlékei. Ez azért volt fontos, mert amikor a testes, sűrű, nagy beltartalmú szupertoszkán borokat kóstoltam, akkor megpróbáltam az emlékeimben élő hasonló stílusú villányival, és szekszárdival összehasonlítani. És érdekes dolgot tapasztaltam a nagy toszkán vörösborokkal kapcsolatban. Mintha átmenet lenne a villányi és szekszárdi vörösek közti. Vagyis ötvözi a villányi sűrűséget, vastagságot, és a szekszárdi különleges fűszeres részletgazdagságot és karakteres savakat. Akkor és ott megfogalmazódott bennem a kérdés: ha a szupertoszkán borokat a világon mindenhol ismerik, akkor a villányi és a szekszárdi eszméletlen jó vörösek miért nem világhírűek?

Sosi: Ez jó kérdés, ráadásul jogos is. Talán mert nekünk sokáig nem volt meg a lehetőségünk olyan nagy és egyedi borokat készíteni, mint amilyenek most kerülnek ki a minőségért kompromisszumra kész pincészetekből. Egyébként nagyon jó hallani, hogy a hatalmas toszkán borok színvonalához hasonlítja az itthoni kiemelkedő vöröseket. Most hogy itthon van, mit szól a magyar borok jelenlegi helyzetéhez? Na, és persze hogy érzi magát újra itthon?

Giovanni: Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magam itthon. Sokan pocskondiázzák ezt az országot és Budapestet, de én egész egyszerűen szeretem. Most Rácz Pál hangszerkészítő mester műhelyében tevékenykedem. És ki tudja, mit hoz a jövő. Magyarországot és Olaszországot is a hazámnak tekintem, rengeteg szép emlék köt ide is, oda is.

Visszatérve a magyar borkultúra jelenlegi helyzetéhez. Megpróbálom elmagyarázni, hogyan látom. Léteznek a hazai csúcsborok, másfelől pedig van a borkultúra. Sajnos ezt a kettőt külön kell választani. Az egyre komolyabb minőségű magyar borok világszínvonalúak, csodálatos ízvilággal és komplexitással. Ezt a véleményt alátámasztják azok a kiemelkedő eredmények, melyeket a nemzetközi borversenyeken érnek el a prémium magyar borok, körülbelül a legutóbbi évtizedben. Tehát kimondhatjuk, hogy a magyar borok színvonala egyre magasabbra emelkedik.

A borkultúra helyzete viszont nem ilyen szép. Az emberek nem igazán ismerik kiemelkedő bortermő tájainkat, a fajtákat, és nem alakult ki saját bor-ízlésük sem. Ki tudja, mennyi idő kell, hogy ez megváltozzon. És meg kell változnia, mert kinek legyen átfogó képük a hazai borkultúráról, ha nem a magyar embereknek kell. Úgy gondolom, csak így válhatunk elismert bornemzetté. Át kellene vennünk a borokkal kapcsolatos olasz felfogást: a bor nem csupán egy az alkoholos italok közül, hanem a nemzeti kincsünk, az orvosságunk!

Kuti Vilmos

További cikkek a rovatból
Ízes ízek, avagy a cigány gasztronómia sajátosságai Ízes ízek, avagy a cigány gasztronómia sajátosságai
A romák étkezési szokásairól legtöbben úgy foglalják össze: sok hús, sok zsír. Ez részben igaz is, mivel a cigány gasztronómia sokban hasonlít a magyar paraszti konyha stílusához. A hasonlóságok és a különbségek közt kalandozzunk egy keveset!
Harc a genetikus örökség ellen Harc a genetikus örökség ellen
Távol áll tőlem a személyes dolgaim kiteregetése blognak álcázott formában, most mégis kivételt teszek. A közelmúltban olvastam Bogdán Péter kollégám írását az életmódváltásról, ahol kifejtette, hogy milyen kemény és kiszámíthatatlan volt küzdelme a saját rossz adottságai ellen, mennyire nehéz volt megszabadulni a súlyfeleslegétől, és az időszakos kemény diéták után beállni egy másfajta életmódra, rendszerre.
Edzőként is bravúrozik Hranek Sándor Edzőként is bravúrozik Hranek Sándor
A tízszeres magyar bajnok ökölvívó Hranek Sándor 1997-től edzőként adja át a tudását a fiataloknak. Az elmúlt tizenhat év alatt több tanítványa bekerült a magyar válogatott keretébe. Sándor célja az, hogy terjessze a gyerekek között a Papp Lacitól tanult szakmai fogásokat. A Sosinet ellátogatott az egyik edzésre.
Négy fal között Négy fal között
Foci és az ökölvívás - ez az a két sportág, amelyben a roma fiatalok kiemelkedő eredményt szoktak elérni. Filmünkben azonban egy másik sportágról lesz szó. Talán ma még furcsán hangzik, hogy egy pesti civil szervezet cigány diákokat karol fel, és tanít fallabdázni. Heti három alkalommal tartanak edzést, és fizetnek minden további költséget, beleértve a felszerelést is. A gyerekek többsége a nyolcadik kerületben él, és céljuk, hogy edzőjükhöz hasonlóan bajnokok legyenek.
Cabernet franc, mely otthonára lelt nálunk Cabernet franc, mely otthonára lelt nálunk
Miért is különösen fontos számunkra a Cabernet franc? Ez a bordói fajta az őshonos területen kívül nálunk mutatja a legszebb változatát. Olyannyira, hogy talán csak nálunk préseltek önálló prémium fajtabort ebből a fajtából. A magyar borokkal foglalkozó nemzetközi szakértők is észrevették az itteni Cabernet-ben rejlő óriási lehetőségeket, ami – Michael Broadbent szavai szerint – második otthonára lelt nálunk. Elizabeth Gabay – a magyar borokkal sűrűn foglalkozó Master of Wine – és még sok más nemzetközileg elismert szakértő hasonlóképpen vélekedik a fajtáról.
Az élő múzeum – Szomolyai pinceház Az élő múzeum – Szomolyai pinceház
Szomolya község a Bükkalja lankái között, a Kánya patak völgyében fekszik, bár csak Egertől 20 kilométerre, de Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A közeli dombok kőzete a mészkőre rakódott vulkáni hamuból és porból keletkezett, mely az évezredek során riolittufává alakult át. A jól megmunkálható építőanyag tette lehetővé a 18. században a helyi parasztoknak, hogy borospincéket faragjanak a hegyoldalba – de a szomolyai szőlőtermesztésről és borkészítésről még esik elég szó. Később a pincék mellé lakásokat is vájtak a hegyoldalba, majd ólakat, istállókat is, ahol az állatokat tartották. A barlanglakásnak rendkívül sok az előnye. Először is télen-nyáron egyforma a hőmérséklete. Ezt látogatásunk alkalmával tapasztaltuk is, nagyon kellemes hűvös van odabent, a mostani elviselhetetlen kánikulában is. Azonkívül jól beolvadnak a környezetbe, ezért háborúk idején az ide menekült falubeliek biztonságban érezhették magukat.
Pirlóék jobban koncentráltak Pirlóék jobban koncentráltak
Kenyeres Imre, a magyar labdarúgó-válogatott pályaedzője szerint az olaszok megérdemelten jutottak tovább, többet tettek a sikerért és a végén a szerencse is melléjük állt. Az Olaszország-Anglia negyeddöntőben gól nélküli kilencven perc után a hosszabbításban sem sikerült eldönteni a mérkőzést. A tizenegyesek következtek, amelyben az olaszok bizonyultak jobbnak és 4-3-ra nyertek. A cigány családból származó Andrea Pirlo, a legendás Csehszlovák válogatott Panenka büntetőjét utánozta le.
Etyeki keményvonal | A Kertész Családi Pincészet Etyeki keményvonal | A Kertész Családi Pincészet
Kertész Zoltánnal beszélgetve azt érzi az ember, hogy határtalan a lendülete, és képtelen megalkudni, ha komoly minőségű bor előállítása a tét. Ráadásul határozott elképzelései vannak a borvidék lehetőségeit és jövőjét illetően. Borait kóstolva pedig megbizonyosodhatunk arról, hogy a motiváltságot és szorgalmat komoly tehetség egészíti ki. Karakteres borok, csillogóak, tartalmasak, jól ihatók – igazi etyekik. Erről nemrégiben meggyőződhettünk az Ihatóbb Magyarországért Egyesület szakmai kóstolóján, a Váci utcai Paul’s bisztróban, ahol átfogó képet kaptunk a Kertész Családi Pincészet borairól, az alkotójuk bemutatásában.
Meglepetés Szent György-hegyről – 2HA merlot, 2010 Meglepetés Szent György-hegyről – 2HA merlot, 2010
Egy közelmúltban megrendezett merlot vakkóstolón, különleges karakterével minden szempontból kiemelkedett egy tétel. A levetkőztetése után sokunk számára meghökkentőek, voltak a borral kapcsolatos információk. A szőlő szempontjából borzalmasnak számító 2010 évben született, mégis komplex, egyedi karakterű, tartalmas és minden pillanatában vibráló, izgalmas bort alkotott a 2Ha Szőlőbirtok és pincészet tulajdonos-borásza, Török Csaba.
Spanyol kapcsolat – Vino Castillo Spanyol kapcsolat – Vino Castillo
Mostanában rengeteget hallani arról, hogy a hazai borok rendkívül jók, egyediek, fejlődésük rohamos a világ reflektorfényében. Azonban fontos, hogy a magyar borokat összehasonlítsuk más, legfőképpen Európa bornemzeteinek boraival, felfogásával. Ők hogyan vitték annyira amennyire, mit tanulhatunk és profitálhatunk az európai bor nagyhatalmak sikeréből, és hogyan tudjuk bővíteni a szakmai ismereteinket a határainkon túl?
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink