Szomszédolás

Tanulás villany nélkül

2011. január 28. | CJI - Románia

Nyáron szerencsések. Mert hosszabbak a nappalok. Amikor besötétedik, gyertyát gyújtanak. Ennek fényénél írja leckéjét az öt gyerek. Jó jegyeik és komoly céljaik vannak. Maria ügyész akar lenni. És biztos benne, hogy sikerülni fog.

Írta: Hannelore Acârnulesei

Raţék háza és négyen az öt gyermeke közül

Valahogy sikerült átvágni magam a háztömb előtt gyülekező helybélieken, és bejutottam a lépcsőházba. Itt elég sötét volt, és erős étel- és penészszag. Óvatosan, majdhogynem félve lépkedtem fölfelé, nehogy elessek vagy valami rám zuhanjon. A korlát erősen mozgott, néhol nagy darabok hiányoztak belőle, vagyis nem nyújthatott sok védelmet. Szerencsére csak az első emeletre kellett mennem. Beléptem egy kis lakásba, ahol egy barátságos kutya fogadott – meg erős penészszag. A sarokban lévő műbőr kanapén három gyerek, két lány és egy fiú ült szabályosan, szinte vigyázzban, kezüket hátratéve. Van még egy nővérük, aki később jött haza az iskolából, meg egy idősebb bátyjuk. A szoba tiszta volt, pedig előzetesen nem tudták, hogy jönni fogunk. A valaha világoskékre festett, mostanra már erősen lekopott és málladozó falakon két, hatalmas szarvú kecskebakokat ábrázoló faliszőnyeg lógott. A másik oldalon volt valami olcsó fából készített bútor, egy tévékészülék és egy számítógép. A sarokkanapé mögött, egy függönnyel eltakart ajtó vezetett egy másik kis szobába. Apró szobába. Be sem tudtam lépni, mert a négy emeletes ágy, amiben a gyerekek alszanak, teljesen kitöltötte a penészes-homályos szobácskát.

Élet a sötétben

Miután beesteledik, Maria gyertyafénynél írja a házi feladatát

A lányok szinte egykorúak. Egyikük ötödikes, a másik hatodikba jár, a harmadik nyolcadikos, az öccsük pedig most fejezte be a második osztályt. A bátyjuk már középiskolás. Mindannyian járnak iskolába és jó jegyeik vannak. Leckéiket otthon, ugyanannál az asztalnál ülve, gyertyafénynél csinálják. „Néha én is segítek nekik, máskor egymásnak segítenek” – mondja az anyjuk. Az áramszolgáltatás három éve szűnt meg náluk. Leégett a helyi áramfejlesztő, és azóta nincs pénzük, hogy újból beköttessék a villanyt. A villamos művek 10 millió leit kért, hogy visszakapcsolják őket. Ekkora összeget azonban ők még elképzelni sem tudnak. „Nem engedhetünk meg magunknak ilyen hatalmas kiadást. Sem most, sem hónapok alatt. Nem tudom, lesz-e valaha is ennyi pénzünk” – mondja a nő. Neki nincs munkája, a férje pedig meghalt. Abból élnek, amit a gyerekek az államtól kapnak elhúnyt apjuk után, valamint szociális segélyből és iskolatámogatási pótlékból. Esténként nemigen tudnak mit csinálni. Fekszenek az ágyukban és mesélnek egymásnak. „Nem tudunk tévét nézni vagy számítógépezni” – mondja a kisebbik fiú. Ugyanez a helyzet mind a 89 gyerekkel, akik ebben a háztömbben, szintén áram nélküli lakásokban laknak. „Ebben a házban sérült, szülők nélküli gyerekek laknak. Az emberek itt nagyon nehezen élnek, nincs munkájuk, Isten kegyelmére szorulnak” – mondja Maria Rat. A rokonság a közeli salakos szeméttelepre jár guberálni, és egyik napról a másikra tengeti életét, a szomszédai és az állam kegyére bízva magát.

Maria és a vak igazságszolgáltatás

Maria nagyon szorgalmas diák

Maria a család legfiatalabb lánya. Bátyjával együtt – aki már középiskolás – ő a legjobb tanuló az öt testvér közül. Maria osztályában a második legjobb tanuló, és már nyert első díjat is. Tanárai és az iskola igazgatója is azt mondják, hogy nagyon jó gyerek, jól tanul, és sosem rendetlenkedik az iskolában. „Szeret iskolába járni, szívesen bekapcsolódik az iskolai programokba, nemcsak kötelességből. Jó tanuló.” – mondja Alin Bogdan, Maria osztályfőnöke. „Rendesen jár iskolába, nem maradozik ki. A magatartásával sincs semmi probléma” – folytatja Gabriel Ilie, az iskola igazgatója. „Jó jegyeim vannak az iskolában, hármastól ötösig” – meséli a lány. Azt is elmondja, hogy noha jó tanuló, még sosem vett részt iskolai versenyen, mert senki sem nevezte őt be oda. Maria már tudja, mi akar lenni, ha felnő. Ügyész. Érvelése nem biztos, hogy meggyőző. „A szappanoperákban gyakran látok tárgyalásokat és ez nagyon tetszik” – mondja a lány. De minthogy fejlett az igazságérzete és elszánt, Maria biztos abban, hogy sikerül majd bejutnia a jogi egyetemre, és akkor majd igazságot szolgáltathat. Még magának is.

A másság bűne

A legidősebb lány most már középiskolába megy, a külön a roma gyerekek számára fenntartott helyek egyikére. Annak ellenére, hogy osztálytársainak nagy többsége ugyanahhoz a kisebbséghez tartozik, mint ő, csupán hármuknak volt bátorságuk ezt elismerni és ennek alapján helyért folyamodni  a középiskolában. A lány azt mondja, hogy mióta így döntött, minden nap olyan megjegyzéseket hall az osztálytársaitól, hogy „cigány”, meg „színes”, meg egyéb sértő szavakat. De ő mindezért nem szégyelli magát. Miért? „Mert én … roma vagyok” – mondja.

You need to install or upgrade Flash Player to view this content, install or upgrade by clicking here.

További cikkek a rovatból
Civil tapasztalatcsere az Alapvető Emberi Jogok területén Civil tapasztalatcsere az Alapvető Emberi Jogok területén
A hazai és azeri civil és állami szektor képviselői a két ország Emberi Jogi helyzetéről és a két ország között már megvalósult kooperációkról értekeztek Budapesten a közelmúltban. Az előadók a két ország jó gyakorlatai mellett megvizsgálták azon hazai, EU-s és azeri támogatásokat, melyek azeri és magyar szervezeteknek nyújtanak együttműködési lehetőségeket. Nézze meg videónkat!
A tismanai roma rabszolgaság története A tismanai roma rabszolgaság története
Tismana ma kisváros, amely a Tismanai Kolostor közelében épült. A kolostor a romák történetének egyik legsötétebb fejezetével függ össze: 1600 és 1800 között ez volt az egyik legnagyobb roma rabszolgakereskedő intézmény. A korabeli rabszolgaságról csak régi dokumentumok tanúskodnak. Sok-sok év után egy helyi lakos, Elena Trîncă Buzneri úgy döntött, hogy könyvben gyűjti össze a romák történeteit. Így írta meg „A világ és az idő, mióta ismerem őket” című művét, amit aztán saját történeteivel egészített ki. Így született meg a tismanai cigányok történetének első kézirata.
A Koncert a Toleranciáért megmutatta, hogy Kassán a multikulturalizmus él, és köszöni, jól van A Koncert a Toleranciáért megmutatta, hogy Kassán a multikulturalizmus él, és köszöni, jól van
Kassa április 18 (RP) – A Roma Médiaközpont (MECEM) szervezésében a kassai Művészetek Házában megrendezett Koncert a Toleranciáért című rendezvényt körülbelül 700 látogató követte figyelemmel. „Kassa multikulturális város és a művészetnek igazán nagy ereje van az emberek összeboronálásában. Szerintem ez egy univerzális nyelv, ugyanakkor jó módja annak, hogy megismerjünk más kultúrákat” – mondta Richard Raši, Kassa polgármestere közvetlenül a koncert után.
A gettóból a zeneakadémáig A gettóból a zeneakadémáig
Mihai Grigore tízévesen költözött el otthonról. Barládról származik, hat fiútestvére van. Szüleivel szegény környéken laktak, a szülők alkalmi munkákból tartották el a családot, ezért nem tudtak megfelelő életkörülményeket biztosítani gyermekeiknek. „Voltak olyan napok, amikor nem volt mit ennünk” ‒ emlékszik vissza Mihai.
A hagyomány arcai A hagyomány arcai
A roma kézművesek vásárokon szoktak találkozni. Régen százan vagy akár ezren is voltak, ma már csupán pár tucatnyian. De mindnyájuknak megvan a maga története. Akár egy utazásról, akár egy hagyományról, akár a megmaradt nyelvről vagy tudásról, akár a büszke és szabad kitaszítottakról, akik mindent maguk mögött hagynának az ismeretlenért.
„A diszkrimináció ellenes kampányok hatása száz év múlva lesz látható“ „A diszkrimináció ellenes kampányok hatása száz év múlva lesz látható“
Ciprian Necula hatalmas irodájában ellenőrzött káosz uralkodik: bögrék, tollak, laptop, pipák és egy rakat régi tárgy. „Nem szabad idebent dohányoznom” ‒ mondja íróasztala mögül, cinkos mosollyal az arcán. Majd felkap egy pipát és rágyújt. Gogol Bordello pólót visel öltöny és nyakkendő helyett. Nagyon visszafogott és ironikusan kedves tekintete egy nyugodt párbeszédre csábít.
Iskoláztatás és házasság Iskoláztatás és házasság
Az iskola udvarán minden nap szülők várnak lányaikra az órák végén. Mindannyian a roma közösség tagjai Targu Jiu (Zsilvásárhely) „Meteor” nevű kerületéből. A nők eltakarják az arcukat a kamera láttán, a tanítási idő végén pedig gyorsan elvegyülnek a gyerekek között, hogy minél hamarabb megtalálják lányaikat, nehogy elrabolják őket.
A szegénység az iskola elhagyására ösztönöz A szegénység az iskola elhagyására ösztönöz
A tanulmányok idő előtti abbahagyása az egyik legnagyobb probléma, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie – derül ki egy nemrégiben, egész Európa-szerte folytatott felmérésből. Románia helyzete egyáltalán nem rózsás: a romániai Oktatási Minisztérium által készített jelentés szerint az iskolából kimaradások aránya 20 százalékos.
Házasság vagy középiskola? Házasság vagy középiskola?
A fiatalkorúak házasságával és az iskolából való kimaradással kapcsolatos gondokat meg lehetne oldani, ha a helyi hatóságok nagyobb figyelmet fordítanának e problémákra – mondta Dr. Gheorghe Sarău professzor, a Bukaresti Egyetem professzora. Szerinte a települések vezetőinek ebben jóval fontosabb szerepe van, mint a roma családoknak.
Porrajmos, az elfeledett roma holokauszt – videó Porrajmos, az elfeledett roma holokauszt – videó
Annak ellenére, hogy immár 65 év telt el a második világháború befejezése óta, a közvélemény még mindig alig tud valamit a roma holokausztról. Az iskolai tanítási rendből még mindig hiányzik a roma holokauszt témája. A hiány pótlására bemutatjuk a kassai Roma Média Központ dokumentumfilmjét. - videó!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink