A lehetetlen küldetés

Ha valaki ifjú korában nagyon tehetséges valamiben, és sokkal előrébb jár a korosztályánál, az emberekben felvetődik: vajon meddig fog ez tartani? Biztosan nem sokáig, mert majd elkallódik – mondják gyakran. A romák esetében pedig még gyakrabban, talán nem is alaptalanul. A küzdelem feladásának millió oka lehet, a gyengeségtől az ellehetetlenülő külső környezetig szinte bármi szóba jöhet. Sajnos igazán ritka kivétel, ha valakinek kis korában fedezik fel kiválóságát, s utána folyamatosan felfelé ível a pályája.

Horváth Béla zenész családban született 1982-ben. Hamar kezébe adták a vonót, először persze csak a hagyomány miatt, de ő gyorsan rákapott a muzsikálásra. Hároméves korára már szépen tartotta a hegedűt, a vonót, és akkor sem akarta letenni, ha ebédelni hívták.
Ennek meg is lett az eredménye, mert nem olyan tempóban fejlődött, mint az átlagos gyerekek. Egykettőre kiderült, hogy született tehetségről van szó. A szülők az ötéves Bélát benevezték a prágai nemzetközi hegedűversenyre, amit meg is nyert. Csodájára jártak játékának – nemcsak életkora miatt, hanem mert egészen egyedi volt, ahogy muzsikált. Sorra nyerte a hazai és nemzetközi prímásversenyeket, de egyre inkább látszott, hogy a klasszikus műfajnál fog kikötni. Tizennégy évesen eldőlt a kérdés: a Bartók Béla konzervatóriumban folytatta a tanulmányait. A klasszikus zenei műfajban is számos versenyen indult, ezeket sokszor meg is nyerte, vagy legalább eljutott a döntőig.

A konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta a tanulmányait, Szenthelyi Miklós volt a tanára, majd részt vehetett példaképe, Pinchas Zukerman több hetes mesterkurzusán. Amikor Zukerman megismerte Bélát, talán saját magát látta benne, mert felajánlotta, hogy tanuljon nála ösztöndíjjal a New York-i Manhattan School of Musicban (MSM).

Az ajánlatra nem lehetett nemet mondani, mégis nehezen szánta rá magát az utazásra. Tartott attól, hogy itt kell hagynia a családját, a hazáját, és persze tartott az idegen országtól, a kihívásokról és a szokatlan New York-i forgatagtól. Viszont ha belevág, a példaképétől tanulhat. Béla végül felfogta: ilyen lehetőség csak egyszer adatik.
„Megkaptam életem nagy lehetőségét, hogy Zukerman irányítása alatt váljak hegedűművésszé, mégis azt éreztem eleinte, hogy ez megvalósíthatatlan. De ahogy teltek a napok, egyre inkább erősödött bennem az a gondolat, hogy teljesíthetem a lehetetlen küldetést.”

Keményen dolgozott, mint az igazi profik, éjt nappallá téve gyakorolt. A siker hatalmas volt: többször adott telt házas koncertet a Carnegie Hallban. Több lemezt is készített az Amity Players vonóstrióval, közben a diplomáját is megszerezte. Ám a legnagyobb dobás csak ezután következett. Olyan lehetőséget kapott, amit az MSM frissen végzett hallgatói közül addig még senki: Zukerman felajánlotta, hogy amíg le nem doktorál, átadja neki néhány magántanítványát, majd ha megvan a doktorátusa, ott maradhat, és taníthat a Manhattan School of Musicban.

Béla jelenleg is New Yorkban él, a zeneművészeti egyetemen tanít, és rendszeresen ad telt házas koncerteket a világ szinte minden pontján.

Horváth Béla,Wienawsky:D-dur polonese

Kuti Vilmos