Bogdán Péter blogja

Nem a származás dönti el…

2011. február 2. | Bogdán Péter

Bogdán Péter

Bogdán Péter

A Magyar Nemzetnél dolgozó újságírók azt a látszatot keltik, hogy a szegénység miatt csak a romák lopnak, rabolnak, erőszakoskodnak. A nem romák viszont feddhetetlenek, mert ők inkább éhen halnak, sem mint elvegyék a másét.

A Magyar Nemzet Online rövidebb változatban, a lap viszont teljes terjedelmében közölte a „Háborús helyzet” Sárkeresztúron című cikket. Az írásból egyebek mellett kiderül, az egyik éjjel az otthonában félholtra vertek egy idős asszonyt, hogy elrabolhassák tőle az értékeit. Az elkövetők brutálisak voltak, kést szorítottak a nő nyakához, majd a fejét többször a padlóba verték. A bűncselekmény természetesen közfelháborodást keltett nem csak Sárkeresztúron, hanem mindenhol az országban.

De a történetet nem csak azért kapta fel a média, mert kirívóan kegyetlen volt, hanem azért is, mert Sárkeresztúron máskor is előfordult már hasonló eset. Mivel a közelmúltban sok volt a vagyon elleni bűncselekmény, a helyiek úgy érezték, hogy a nyilvánosság segítsége kell a közbiztonság megerősítéséhez.

Eddig a pontig nem is követett el hibát a Magyar Nemzet, valószínűleg hiteles, amit írt, viszont ami ez után következett, az már nem felelt meg a szakma normáinak. A lap ugyanis roma–nem roma konfliktust akart csinálni a történtekből.

A riportból persze kiderül, hogy nemcsak annak írója ragad le az ügy kapcsán a roma-nem roma viszonylatban, hanem maguk az érintettek is ebből a szemszögből látják a világot. Azonban némi szociológiai ismeret birtokában a riporter biztosan képes lett volna arra, hogy ne csak azokat a véleményeket mutassa be, amelyek etnikai indokokkal magyarázzák a bűnözést. Az a minimum, hogy ha valaki valamiről ír, akkor felkészült legyen, és próbálja meg bemutatni a valóságot, lehetőleg torzításmentesen.

Egy rossz gazdasági mutatókkal rendelkező, gazdasági válság sújtotta országban, mint a miénk, nem lehet meglepődni azon, hogy vagyon elleni bűncselekmények történnek. Sőt, azon sem, hogy sok esetben erőszakosak az elkövetők, és rabolnak. De ennek mi köze van a származáshoz?

A Magyar Nemzetnél dolgozó újságírók (a riport ilyen tálalásával) azt a látszatot keltik, hogy a szegénység miatt csak a romák lopnak, rabolnak, erőszakoskodnak. A nem romák viszont feddhetetlenek, mert ők inkább éhen halnak, sem mint elvegyék a másét.

De akkor miért hegyezték ki arra a történetet, hogy Sárkeresztúron a magyarok és a nem magyarok között etnikai feszültség van, mégpedig azért, mert a romák egy része bűnöző a településen?

A riportban alig van különbség a becsületes és a bűnöző romák között. A cikket olvasva úgy érzi az ember, hogy Sárkeresztúron csak elvetemült, drogos romák élnek, akik annyira a kábítószer hatása alatt állnak, hogy függőségük miatt mindenféle erőszakos bűncselekményt képesek elkövetni, nem kímélve sem embert, sem értéket. Ráadásul még az sem érdekli őket, hogy a gyerekeikkel mi van, csak jól elkártyázgatnak a haverokkal.

Gyomorforgató ez a minden szociológiai tudást nélkülöző, előítéletes, bűnbakképző, a romák és nem romák közötti etnikai feszültséget szító riport. Nagy a felelőssége a szerkesztőnek, aki a riport szövegében elhangzó állítást (háborús állapotok vannak) a címben egy sokkal vészjóslóbbra (háborús helyzet) cseréli, és olyan alcímekkel operál, amivel a meglehetősen tárgyilagos riportot eltolja a bajkeverés, az etnikai feszültség fokozásának irányába…

Vajon tudják-e a Magyar Nemzetnél, hogy már több mint századmagammal vagyunk roma újságírók. Mi nem bélyegeztük meg a nem roma társadalmat a romákat ért sorozatgyilkosság kapcsán. Nem akartuk azt a látszatot kelteni, hogy eleve rosszindulatú minden nem roma származású ember ebben az országban, hogy rasszista, neonáci és gyilkos pusztán azért, mert nem romának született. Nem tűnt fel a nemzetes kollégáknak, hogy mi nem akarjuk elhitetni az olvasókkal, a súlyos százmilliókat elsíboló fehérgalléros bűnözés a nem romák kizárólagos területe?

Nyilván azért nem neveztük a nem romákat rasszista gyilkosoknak, mert tudjuk, hogy ez nem igaz. És nyilván azért nem kenjük a fehérgalléros bűnözést a nem romákra, mert tudjuk, hogy művelnék ezt egyesek a romák közül is, ha elég képzettek lennének hozzá. Nem a származás dönti el azt, hogy ki, mikor, mit lop.
Ez igen nagy részt az egyén szociális hátterén múlik.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink