Jegyzetfüzet

Lépéshátrányban a jogvédők, védtelenül a romák

2011. március 22. | PoFa

A minap az egyik szlovák rádió szerkesztője mesélte, micsoda ravasz trükköt vetettek be az ottani szélsőjobbosok, vagyis még a Slotához képest is egy kicsit jobbra lévők. A választási kampány csúcspontján névtelen levelet küldtek az újságíróknak a párt „választási ígéreteiről”. Azt állították, hogy sterilizálni fogják a roma nőket, és hogy munkatáborba küldik a cigányokat. Sergej Danilov, a pozsonyi Rádio Expres munkatársa rövid gondolkodás után akkor úgy döntött, hogy a virtuális kukába teszi a „szemetet”, és nem csinál hírverést a szélsőségesnek.

Persze lehetett volna inkább felháborodni a levélen, hogy mik vannak, és bizonygatni, hogy Közép-Kelet-Európában micsoda idegengyűlölet van, de talán mégis bölcsebb volt nem foglalkozni az uszítással.

A nemzeti radikális, „csak kicsit fasiszta” Szlovák Nemzeti Párt (SNS) épp csak átlépte az ötszázalékos küszöböt a 2010-es választáson, és bejutott a parlamentbe. A négy ultranacionalista mozgalom közül a legerősebb a szavazatok 0,16%-át szerezte meg, míg a neonáci A Mi Szlovákiánk (Naše Slovensko) egy százalék fölötti eredményt ért el. Ez is sok, de magyar cigányként azt kívánjuk, hogy bárcsak ilyen kevésre lenne képes a hazai szélsőjobb.

Nem nagy ügy törölni egy olyan mailt, amit komolytalannak minősítünk, és tudjuk róla, hogy csak egy kampány része. Ugyanakkor dönteni arról, hogy beszámoljunk-e egy többezres, Pozsony szívében tartott neonáci megemlékezésről – az már nem ilyen egyszerű. Semmibe venni ezen a szinten már nem lehet, objektíven tudósítani pedig szinte lehetetlen. Ahogy Sergej Danilov fogalmazott: nagy dilemma ez az újságíróknak.

A magyar újságírók a Magyar Gárda miatt még ennél is nagyobb csapdába kerültek. Azt a meccset a szélsőjobb nyerte meg, a cigány témával a Jobbik bekerült a többségi médiába, 2010 tavaszán pedig a Parlamentbe is bejutottak, nem utolsósorban a szlovákokénál sokkal rafináltabb médiahackeknek köszönhetően.

De az igazi dilemma csak most jön: írni vagy nem írni. És ha már publikálunk, akkor mi az, amivel nem népszerűsítünk, és vajon mi lesz az, amire nem érkezik majd több száz undorító komment. Az azért durva, hogy körülbelül kettőszáz „én cigányok között élek, és tudom, hogy lopnak” típusú bejegyzésre egy „na, ez azért nem így van” válasz érkezik, majd azt az egy másként gondolkodót is elintézik azzal, hogy pesti kamu liberális, és biztosan nem látott még cigányokat.

De legyen ez az újságírók problémája. Nagyobb gond ennél, hogy a politikusok láthatóan nem akarnak semmit sem tenni – Farkas Flóriánt miért is érdekelné mindez? Vagy ha mégis, ügyetlenül nyúlnak a dologhoz, és nevetségessé teszik a komoly problémát. Szanyi Tibort a minap átverték telefonon, azt mondták neki, hogy keresztet égetnek Gyöngyöspatán, az MSZP-s politikus azon nyomban sajtótájékoztatót hívott össze, majd kiderült, hogy csak beugratták. Ettől persze még jogos a kérdés: vajon mit akart elérni egy sajtótájékoztatóval? Ez a romák érdekeit szolgálta volna vagy a pártét?

Maradnak a civil szervezetek, az empatikus, kedves emberek, akik viszont mindig egy lépéssel a szélsőségesek mögött kullognak. Mire eljutnak Gyöngyöspatára ezek a jóérzésű polgárok, addigra az önkéntes és önkényes védelmező sereg már egy másik faluban próbálkozik. Vagy menetel.

Azt pedig csak remélni merem, hogy az egyébként Gyöngyöshöz ezer szállal köthető Jobbikos agytröszt nem tervezett három lépésre előre. Mi vonulunk, ők megijednek és elköltöznek a falujukból – sakk. Mert a gyöngyöspatai cigányok inkább feladják, mint hogy konfliktusba kerüljenek az odaérkező félőrültekkel.

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink