Beszélgessünk

A szépirodalom Dextere, K. Kabai Lóránt

2011. május 2. | admin
K .Kabai Lóránt

K. Kabai Lóránt

Szerencsésnek mondható az, aki ösztönösen megérzi, mivel szeretne foglalkozni, s aztán úgy is alakul az élete. Ilyen szerencsés ember K. Kabai Lóránt, aki, mikor gyermekként ceruzát kapott a kezébe, nem rajzolni, hanem írni kezdett vele. Aztán felnőtt, és 1993 óta publikál.

Verseit többnyire a Magyar Műhely, az Új Forrás, és az Élet és Irodalom közölte. 2002-ben megkapta a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány díját, majd 2006-ban a Móricz Zsigmond Ösztöndíjat. 2007-től a Műút folyóirat online kiadását szerkeszti – vagy féltucatnyi más állása és pozíciója mellett. K. Kabai Lóránt azt vallja, hogy minden állampolgárnak ki kell alakítania az álláspontját a hazája helyzetéről és jövőképéről, és ezt meg is kell osztania a többiekkel.  A beszélgetésben szó lesz a hazai romák helyzetéről is, hiszen az ő ereiben is csörgedezik cigány vér, ahogy szerinte szinte minden magyar emberében. És kiderül majd az is, hogy egy értelmiséginek miért egy sorozatgyilkos akcióhős a példaképe.

– Szóval minden magyar emberben van cigány vér?

– A cigányság ősidők óta itt él Magyarországon. Sok fajta roma van, de az egyik legelterjedtebb csoport, az ungro-rom neve azt jelenti, hogy magyar ember. Aztán sok vegyes házasság van, és az is előfordulhat, hogy ha cigányként valaki elvesz egy nőt, akin nem látni a rasszjegyeket, mégis abban az asszonyban több a cigány vér, mint abban, aki romaként elvette.

– Hol és milyen körülmények között nőttél fel?

– Egy Borsod megyei faluban születtem. A szüleim mélyszegénységből jöttek, de példaértékű akaraterejüknek köszönhetően nekem és a bátyámnak semmi okunk nem volt panaszra, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Édesapám egész életében inszeminátorként, vagyis mesterséges megtermékenyítőként dolgozott, hím állatok hígított spermájával termékenyítette meg a nőstényeket. Édesanyám volt adatrögzítő, kalauz, vonatvezető és dada. Hatéves koromig olyan faluban éltünk, ami inkább tanyára hasonlított, és vagy ötvenen laktak ott. Mindenki ismert mindenkit, senkinek nem volt titka a másik előtt. Aztán amikor a jóval nagyobb szomszéd faluba költöztünk, megérkeztünk a világ egyik legkülönlegesebb helyére. A legtöbb ember ott is szegénységben élt, mégis rendkívül tehetségesek, kedvesek, jó modorú emberek voltak. És mintha mindenki megtalálta volna, hogy miben tehetséges, talán ezért sugárzott annyi béke és bölcsesség az emberekből. Olyan volt, mintha mindenki figyelt volna a másikra. Sokszor írtam már róluk, és sokszor szeretném még ezt tenni.

– Mikor kezdtél el írni, és ki inspirált?

– Már kölyökként leírtam minden érdekeset, amit láttam, amire gondoltam, vagy amit szerettem volna megkapni. Míg a többiek firkáltak vagy színeztek, én ösztönösen alkottam. Már akkor szerettem volna adni magamból egy darabot, valami eredetit az olvasónak.

– Mi a célod a verseiddel, írásaiddal, mit szeretnél elérni?

– Olyan világban élünk, ahol az emberek takargatják az érzéseiket. Az a legfőbb célom, hogy érzelmeket váltsak ki az emberekből. Ha valaki nevet egy nagyot, vagy elsírja magát, vagy feldühödik egy írásomon, akkor már elértem a célomat. Igazából akkor jó egy írás, ha a végére érve az olvasó úgy érzi, hogy legszívesebben megölelné az írót. Vagy megölné… Szóval, nem akarok felejthető, unalmasak, lapos dolgokat írni.

– Van példaképed?

– Ez a példakép dolog nálam elég különlegesen alakul. Nem költőket vagy írókat fogok megemlíteni, hanem Dextert, aki sorozatgyilkos volt egy filmben. Persze, nincsenek ilyen hajlamaim, és végtelenül elítélem a gyilkosságot. Benne viszont voltak példaértékű dolgok. Például Dexter ezerféle dolgot csinált: a rendőrség vérnyomelemzője volt, ritkította a gonoszokat, de ami a legfontosabb, hogy példás családapa volt. A másik példaképem egy énekes-rapper, Váradi Józsi, aki Kicsi Tyson néven vált ismertté. Mint a Józsefvárosban, eredetileg szegény körülmények között élő gettó-rapper, ügyesen mutatja be az ottani „feelinget”, a nyomort, a nehézségeket. Sokszor foglalkozik azzal, hogy a sorstársai hogyan tudnának kitörni ebből a helyzetből, és válhatnának a társadalom megbecsült tagjaivá. Komoly mondanivalója van, amit szépirodalmi szempontból is nagyra lehet értékelni.

– Milyen terveid vannak?

– Híres és gazdag szeretnék lenni, ennyi. Na jó, ez csak poén volt. Híres és gazdag már nem akarok lenni, erről letettem. A célom az, hogy továbbra is írhassak, mivel egész egyszerűen szeretek írni, és ez az, amihez értek.

– Tudom, hogy nagyon érdekel a társadalom, az ország helyzete és jövője, ezen belül is a cigányság sorsa. Mit gondolsz, mi vár a magyarországi romákra?

– A rendszerváltás óta mindegyik kormány a lehető legolcsóbban akarta és akarja megoldani a dolgot, és ez eddig senkinek nem sikerült. A nemsokára lejáró uniós elnökségünk egyik fő irányvonala a roma integrációs stratégia kidolgozása kellene hogy legyen. Szerintem egy lépéssel sem vagyunk közelebb a célhoz. Sőt talán rosszabb a helyzet, mint korábban. Például eddig ösztöndíjat kaptak a tanulni vágyó roma középiskolások és egyetemisták, nemrég viszont a támogatás túlnyomó részét megvonták, arra hivatkozva, hogy így megszüntethető a szegregáció. Viszont erre a fajta szegregációra még szükség van, mert a mélyszegénységben élő romáknak minimum másfél-két éves integrációs programokat kell szervezni, hogy tanulni, később dolgozni tudjanak, és hogy értékes emberként beilleszkedjenek a társadalomba. Persze vannak értelmiségi romák, akik példát mutathatnak, de az a baj, hogy a többségük külföldre akar menni. Hibáztatni ugyanakkor nem lehet őket, hiszen az amúgy is szűk hazai lehetőségek közepette csak tovább nehezíti a helyzetüket az, hogy látszik rajtuk a roma származásuk. Mivel számos külföldi országban etnikai hovatartozástól függetlenül megbecsülik a jó és szorgalmas munkaerőt, nem csoda, hogy felkerekednek, ha van rá módjuk.

– Úgy látod, hogy a megoldás az integrációs programokban rejlik?

– Igen. Komoly integrációs programokra lenne szükség. Mert most mi van? Fél évig tart egy munkával egybekötött képzés, amely alatt a tanfolyamra járó ösztöndíjként megkapja a minimálbért vagy a minimálbér valahány százalékát. És még az ilyenből is kevés van. Ehelyett olyan programok sokaságát kellene indítani, ahol négy féléves képzés van hiányszakmákból, majd minimum egy év gyakornoki lehetőség egy munkahelyen. És ez idő biztosítani kellene az aktuális minimálbért.

– Végül beszéljünk újra az irodalomról: a közeljövőben könyved jelenik meg.

– A könyv címe Versek valakinek és bárkinek. Mindenféle lesz benne, remélem, hogy ki-ki talál kedvére valót.

– Mégis, milyenek ezek a versek?

– Igyekszem a hétköznapi életben megélt történeteimet szórakoztatóan, vagy dühítően, vagy éppen érzelmesen elmesélni. A stílus attól függ, hogy mi igézett meg annyira, hogy papírra vetettem.

– Egy konkrét embernek is szól az új kötet? Mert a címben benne van, hogy valakinek.

– Igen is, nem is. Jó lenne, ha az olvasókból olyan érzést váltanának ki a verseim, mintha csak nekik írtam volna. Én alanyi költő vagyok, ami azt jelenti, szeretném átadni a belső világomat a külvilágnak, hogy aztán az az olvasó saját belső világára is hatással legyen. Ezért szerepel a címben az, hogy „versek valakinek”. De mivel nekem is az a célom, hogy minél többen olvassák az írásaimat, így a másik része az lett, hogy „bárkinek”. A bemutató május 3-án lesz a Nyitott Műhelyben, a XII. kerületi Ráth György utca 4. szám alatt.

Kuti Vilmos

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink