Félelemkeltés, ahogy a kutató látja

Rövid Márton

Gyöngyöspata, Hajdúhadház, Tiszavasvári. Cigányterror, neonácik, élősködők, gárdavonulás. Csak néhány olyan kifejezés, amelytől hetek óta hangos a magyar, sőt, már a nemzetközi sajtó is. Erről a jelenségről beszélgettem Rövid Mártonnal, a Közép-Európai Egyetem doktoranduszával. A fiatal kutató tizenkét éve foglalkozik roma közösségekkel, és több kutatásban is részt vett már.

– Mi történik ma Magyarországon?

– Ahhoz, hogy jobban megérthessük a jelenlegi eseményeket, kicsit vissza kell mennünk a közelmúltba. A Magyar Gárda megalakulása már önmagában provokáció volt, hiszen nyilas kinézetű hadseregként lépett a színre. Ehhez társult a cigánybűnözés felemlegetése, és ezekkel a szimbólumokkal sok embert meg lehetett mozgatni.

A cigánybűnözés mint téma, azért érhetett célba, mert létezik egy nagyon leegyszerűsítő beszédmód, amely a romák társadalmi helyzetét kizárólag a rasszizmussal magyarázza, és ezáltal elfed más jelenségeket, például az apróbb bűncselekmények miatti helyi feszültségeket. Ez sok embert bosszant, és ezt a dühöt lovagolta meg a Jobbik.

Több – vidéken, falvakban végzett – kutatásban vettem részt, ezért saját tapasztalatból tudom, hogy a rendőrség gyakran tényleg alkalmatlan, arra, hogy a helyi bűnöző, maffia jellegű csoportokkal szemben – amelyekben vannak romák és nem romák is – fellépjen. Ezek gyakran a cigány családok életét is megkeserítik, mert bár lehet, hogy tőlük kevesebbet tudnak lopni, de emiatt ugyanúgy szenvednek, mint a többségi társadalom. Az adott faluban mindenki tudja, hogy ki a rossz, ki az, aki gyanús ügyletekből él, ki az agresszív, és azt is látják, hogy ezek a besorolások nem etnikai alapúak.

Több kétségbeesett cigány családdal is találkoztam, amelyek maguk is várják, hogy jöjjön a Jobbik rendet teremteni. Ugyanakkor most a rendteremtés azt jelenti, hogy eljön egy magát polgárőrnek nevező társaság, amelyet szabadon beengednek a cigánysorra, és megfélemlítik, terrorizálják a cigányokat, mert valójában ez a céljuk, nem pedig a rendteremtés. Az a pár ember, aki Gyöngyöspatán bűnöző volt, a „polgárőrök” érkezésére már régen elmenekült, viszont a maradókat félelemben lehetett tartani.

A rendőrség képtelen a feladata ellátására, ezt mindenki tudja, de senki nem tesz ellene. Ezt használja ki a Jobbik, amikor cigányozik, bűnbakot keres. A fogadókészség pedig megvan az emberekben: felmérésekből tudjuk, hogy a nem romák 80%-a azt mondja, nem akar cigány szomszédot.

– A szélsőjobb statisztikai adatokkal érvel, például azzal, hogy tele vannak a börtönök cigányokkal, és hogy a romák nagy hányada bűnöző.

– Igen, ez a statisztikai bűvészkedés. Dubcsik Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa, A magyarországi cigányság története című új könyvében az államszocialista rendőrség statisztikáinak ellentmondásairól ír, illetve a „cigánybűnözés” kategóriájának kialakulásáról és fejlődéséről. Kriminológusok már az 1980-as évek végén megállapítottak, hogy nem a cigány mivolt, hanem a társadalmi helyzet van hatással a bűnözésre, vagyis a nem cigány segédmunkások lényegesen nagyobb valószínűséggel jutnak börtönbe, mint a dolgozó cigány férfiak. Más szóval, „semmi különös” nincs abban, hogy a bűnelkövetők között felülreprezentáltak a romák, mivel ez nem a cigányságukról szól. A férfiak is felülreprezentáltak a börtönökben (hétszer annyi a férfi, mint a nő), mégsem beszélünk férfibűnözésről.

És akkor az igazságszolgáltatás elfogultságáról még nem is beszéltünk. Főleg amerikai és nyugat-európai kutatásokból tudjuk, hogy színes bőrűeket könnyebben igazoltatnak, vesznek őrizetbe, illetve súlyosabb büntetéseket kapnak, mint fehérek. Hasonló tendenciákat itthon is megfigyelhetünk. És természetesen a nyomorban élők a pénzbüntetéseket nem tudják kifizetni, így ők is börtönbe kerülnek.

– Térjünk vissza a mai magyar helyzethez. Szerintem mind a két oldal felnagyította a történteket. A Jobbik esetében ez egyértelmű, de vajon nem kerítettek-e túl nagy feneket az eseményeknek a roma vezetők, a jogvédők? Az pedig biztos, hogy a szélsőjobb óriási ingyen reklámot kapott az elmúlt hetekben. Ez csapda, amibe beleestek a jogvédők.

– A Jobbik parlamenti pártként kezdte elveszíteni a népszerűségét, és a radikalizmusuk, ami sokak számára vonzóvá tette őket, gyengülni kezdett. Ezért tértek vissza az utcára, és ezt nem is tagadták. Már Pintér Sándor és Hajdúhadház polgármestere is kimondta, hogy itt valójában a 2014-es választási kampány folyik, gusztustalan eszközökkel.

Másrészről az is igaz, hogy Gyöngyöspatát két hétig megszállták, ami mégiscsak felháborító. Tényleg a fasizmusra emlékeztet, hogy egy paramilitáris egység bemasírozik egy faluba, és ott félelemben tarthat embereket csak azért, mert azok romák. Emellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül.

Abban bízom, hogy túl vagyunk a jogvédők első felháborodásán, és eljutottunk arra a szintre, ahol már a kormánnyal kerül szembe a Jobbik, illetve a hozzá közel álló szervezetek. A belügyminiszter, ugyan szerencsétlenkedve, de végre akcióba lépett: először előzetesbe helyezték a gárdistákat, majd elengedték ugyan őket, de életbe léptettek egy új rendeletet.

– Persze, a jogvédők akciózzanak, de eddig jórészt csak érzelmi fellángolásokat, indulatos embereket lehetett látni, hallani, nem pedig racionális érveket. Eddig senki nem kérdezte meg, hogy miért nem vonultak például Kiskunlacházára, ahol különös kegyetlenséggel ölték meg egy kislányt, vagy nemrég kiderült, hogy valamelyik településen egy postai dolgozó évek óta sikkasztotta az ügyfelek pénzét, vagyis meglopta a helyieket. Ha az ilyen és ezekhez hasonló eseteket is számba vesszük, és észrevesszük, hogy a nem roma elkövetők áldozatai érdekében nem lépnek fel, akkor egyértelmű, hogy a szélsőségesek nem a bűnözés, hanem a cigányok ellen vonulnak.

– Igen, ezért beszélhetünk szélsőjobboldali vagy náci pártról, hiszen ők a cigány kártyát akarják kijátszani. A jogvédőknek éppen arra kellene rámutatni, hogy nem cigánybűnözés van, hanem bűnözői csoportok, amelyek vegyesek, romákból és nem romákból állnak – és erre kellene megoldást találni. Vona Gábor azt mondta a Parlamentben, hogy sok aláírás összegyűlt a polgárőrök mellett. Így van ez, ha az emberek már nem bíznak a rendőrségben. Ha akkor valaki felajánlja nekik a védelmet, annak a karjai közé szaladnak. Ebben az esetben ez a kar a Jobbiké. Még az is szimpatizál velük, akinek nincs előítélete a romákkal szemben.

Kutatóként tudom, hogy a falvakban mindenki ismeri, kik azok, akikkel probléma van, de nem tartóztatják le őket, nincsenek bizonyítékok, sőt olykor megfélemlítik még a polgármestert is. Mindez pedig a Jobbik malmára hajtja a vizet. Úgy látom, hogy mindenki mást szajkóz: az egyik a cigánybűnözést, a másik a megfélemlítést. Ebből kellene végre kialakítani a reális képet.

Mohácsi Andrea