Mítosz blogja

„Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!”

2011. május 10. | mitosz

Blogot szeretnék írni. Elképzeltem, hogy miként, milyen tartalommal.  Cigány fiú vagyok, egyszerű, szabad. Soha nem akartam szándékosan bántani senkit, tanultam, mert tanítottak, és mert anyukámék taníttattak. Szeretek élni, mosolyogni, de a legjobban talán azt szeretem, hogy vannak terveim, amiket el akarok érni, azokkal az eszközökkel, amelyek mindenkinek adottak egy szabad országban. Nem kérek többet, csak annyit, amennyi mindenki mást megillet: jogot a szabadsághoz, a boldogsághoz, a testi és lelki egészségem megőrzéséhez.

„Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!” – hallottam tegnap egy ház udvarából, ahol két kisfiú játszott. Eszembe jutott a fiatalkorom, amikor annyira felhőtlennek látszott minden. Ez a mondat visszahozta a gyermeki szabadságot, amikor elképzeltem mindazt, amit szerettem volna elérni. Persze, alig valósult meg valami azokból a nagy álmokból, de ez nem is baj.

Tegnap hazamentem a szülővárosomba. Abban a percben boldog voltam nagyon, és még legalább egy órán át. Nyugodtságomban arra gondoltam, mennyi minden van még, amit meg kell majd tennem, hiszen félbe maradt terveim megvalósítására érkeztem haza Angliából. Persze, állandóan az zakatol a fejemben, hogy jól döntöttem-e.

Amikor felkeltem, azon agyaltam, hogy miről írjak a blogomban, amit el szeretnék indítani. Érdekes is legyen, hogy ne csak anyukám olvassa, és elgondolkodtató is, hogy párbeszédet indítson olyan emberek között, akik egyébként nem állnak szóba egymással. A dilemma sajnos pár hír elolvasása után és néhány perc múlva magától megoldódott. Ugyanis rámtört a félelem, a tegnapi boldogságom pedig elillant.

Egy magyarországi településen katonai ruhába öltözött emberek éppen a cigányok mellett akarnak, akartak kiképző tábort szervezni. Azt mondják, hogy nem szándékoznak félelmet kelteni, egyszerűen csak harcművészetre, fegyveres önvédelemre szeretnék oktatni a fiatalokat. Nem derült ki egyik cikkből sem, hogy ki ellen kell megvédeni magukat, milyen fegyveres harcra készülnek, de még az sem, hogy az önvédelem bármilyen formáját miért, kivel szemben kellene alkalmazniuk. A rendőrök is jelen voltak, hú, ez már komolyra fordul, valami nagy baj lehet, hiszen ez túlmutat azon, hogy egy telken pár egyenruhás fiú kedvtelésből vagy szórakozásból „kiképzi” egymást. Ez már nem kamaszkori álmodozás arról, hogy karatekirályok lesznek, Van Damme, esetleg Jackie Chan, hogy a lányokat könnyebb legyen elcsábítani. Ez már valaminek az előszele. Amit mindenki tud, érez, csak nyíltan nem mondja ki. Egyik oldalon sem, maximum az internetezők a különféle fórumokon. Polgárháború küszöbére sodródtunk. A közbiztonság, a munkanélküliség, a mélyszegénység problémája, az évtizedek óta megoldatlan társadalmi egyenlőtlenségek odáig fajultak, hogy az emberek egy csoportja a saját kezébe akarja venni a helyzet rendezését.

Egy újságíró azt mondta a minap, nincs olyan, hogy magyar és cigány, csak olyan van, hogy cigány és nem cigány, hiszen mindketten magyarok. Így ma, amikor a cigánygyilkosságokat tárgyalják, akkor szerinte magyargyilkosságról kell beszélni, mivel magyar ölt magyar. Érdekes, hiszen, amikor egy arab származású, de magyar állampolgárt öltek meg évekkel ezelőtt, nem azt mondták, hogy magyar ölt magyart, hanem azt, hogy meghalt egy arab férfi, aki gyilkosság áldozata lett. Ma, amikor terepszínű egyenruhába bújt emberek masíroznak azzal a szlogennel, hogy megvédik a magyarok értékeit a cigányok (akik szintén magyarok) lopásaival szemben. Elvesztettem a fonalat: akkor magyarok védik meg a magyarokat a magyaroktól? Mi történik itt? Mindenki érti, látja, hallja, de majd mindenki szemet huny, fület befog. Én meg itt, a városomban, ahol még csend és nyugalom van, félni kezdek. Pedig tegnap milyen kedvesen csengett az a nem magyarosan hangzó szó, hogy focizó. A világ legjobb focizója egy kisfiú, aki éppen abban a városban él, játszik, amit én is otthonomnak érzek.

Az elmúlt héten felgyorsultak az események. Először sor került a gyöngyöspatai masírozásra, majd a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület átvette a rendvédelmet a hatóságtól. Aztán kövekezett a hejőszalontai vonulás, ahol ugyanez a szervezet korbácsolta fel a kedélyeket, majd az álmos mezővárosban, Hajdúhadházon feszültek pattanásig az idegek. Aztán a Véderő Honvédai (!) Nemzeti Felszabadító Front meghirdeti kiképzőtáborát, éppen a cigányok lakta terület közvetlen szomszédságában. Esze Tamás „főparancsnok”, akit egyébként abban a francia idegenlégióban képeztek ki, amely fekete Afrikában védi a fehéreket, elsősorban a feketékkel szemben, azt nyilatkozza, hogy nemzetmentő harcosokat szeretne kinevelni a telkén. Pár év alatt, amíg nem voltam itthon, ennyire elromolhatott a közbiztonság, hogy már nem is demokráciában élünk, és nemzetfelszabadítókra van szükség?

Vajon melyik európai országban lehet büntetlenül megtenni, hogy nem kérnek engedélyt az ilyen kiképzésre? Hiszen ez olyan, mintha valamiféle harcra készülnének. A kiképzők félelmetesek: jártasak a küzdősportokban, erősek, ingerültek, és nem kérnek a rendőrség, a bíróság közreműködéséből. Viszont számítanak azokra a nem cigányokra, akik elkeseredettek, munka, pénz és lehetőség hiányában szenvednek, és mindehhez bűnbakot keresnek. Sajnos, ők egyre többen vannak. Ha annak csak a tizedét komolyan gondolják, amit a fórumokon írnak, akkor itt az ideje nagyon megijedni. Rohannék vissza külföldre, ahol mindenki úgy él egymás mellett, hogy a különbséget a jó és a rossz tettek, tulajdonságok alapján mérik, nem pedig bőrszín vagy vallás szerint. Furcsa és érthetetlen, hogy ha van jogszabály a Véderő és a hozzá hasonló szervezetek elleni fellépésre, akkor miért nem tesznek valamit? Ha pedig nincs, akkor a kormány miért hallgat ebben az ügyben? Azért, mert nekik is ez a megoldás a cigányproblémára? Nem hiszem, de az biztos, hogy félek.

Bár enyhül ez a rossz érzés, hiszen itthon vagyok, éppen anyukámmal, aki azt kérdezte, hogy jó lesz-e a meggyes süti húsvétra. Pillanatnyilag nem jelent veszélyt számomra a Véderő, a Jobbik, vagy a Szebb Jövőért Egyesület, azonban érzem, hogy csak idő kérdése, és a több százezres cigányság összecsap ezekkel a militáns csoportokkal. A városomban béke van, de nem szeretnék most sem Hajdúhadházon, sem Gyöngyöspatán lakni. Azt írták, hogy a cigány asszonyokat és gyerekeket Csillebércre vitték „táborozni”. De ki akar éppen húsvétkor elmenni otthonról, amikor egyébként ünnepelni, locsolkodni, találkozni lehetne? Az, aki fél.

Nem akarok félni, nem akarom, hogy az embertársaim, akik gyermekként ugyanazokat az álmokat kergették, mint én, egymásnak essenek. Pedig ez a célja a gárdistáknak: mint amikor az egyik fél egy vitában, vagy verekedésnél arra játszik, hogy a másik üssön előbb, amiért aztán azonnal visszacsaphat. Hadd mondhassák, hogy a cigányok ütöttek előbb, ők csak megvédték magunkat. Így akarják kicsikarni, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben büntetlenül lehet majd embereket ölni. Biztosan nincs vége ennek a folyamatnak, jön majd egy újabb település, ahol szintén a saját megoldásukat kínálják ezek a félkatonai szervezetek. De hol marad a hatalom válasza? A politikusok nagy többsége valószínűleg készül a húsvétra, megfőzik, majd végigkóstolják a menüt, utána pedig lehuppannak a karosszékbe, hiszen most a szokottnál hosszabb a hétvége. Nem úgy, mint azok, akik bizonytalanságban élnek, elmenekültek, és éppen Csillebércen vagy bárhol máshol az országban, távol az otthonuktól „táboroznak”. De mi lesz, ha haza térnek? Hogy fognak tanulni a gyerekek? Milyen párbeszéd zajlik a település lakói között, hiszen az újságírók, a kiképzők, a belügyminiszter már elment onnan, viszont a lakók, köztük a romák ott maradtak?

Ketyek a pokolgép, de még nem tudjuk, hogy mikor robban. Mi, akik szegények, elesettek vagyunk, akik a leginkább érezzük a bőrünkön a nyomort és a kirekesztést, nem akarunk, és nem is tudunk elszaladni, hiszen nincs hová menni. A robbanást pedig képtelenek vagyunk megakadályozni, mert nem tudjuk, hogyan kell. Akik viszont tehetnének valamit, mert van eszközük hozzá, és van gyakorlatuk benne, azok nagyon messze vannak, annyira messze, hogy akkor, amikor majd robban a bomba, moshatják kezeiket.

Az én városom nyugodt, és remélem, hogy az is marad. Azért jöttem haza, hogy itt éljek, és képességeim szerint segítsek a romák és nem romák között párbeszéd elindításában. Ha most elmenekülnék, akkor elérné a célját a Jobbik, mert fiatal roma értelmiségiként elsőként hagynám el a süllyedő hajót.

Mítosz

További cikkek a rovatból
Az életünk és ami benne van Az életünk és ami benne van
Hányan teszik fel nap, mint nap a kérdést maguknak, másoknak: Miért dolgozom, mit szeretnék elérni? Én pénzt akarok, hajót, repülőt, Porschét, villát, luxusnyaralást. Ezek annyira elérhetetlenek számomra, hogy éppen a remény visz előbbre, hogy el akarom érni az említett dolgokat. Amikor olvasom a riportot a milliárdos új yachtján megrendezett luxuspartiról, elképzelem, hogy én is ott vagyok, a legszebb nőknek udvarolok, iszom a legjobb pezsgőket, majd lehuppanok egy fotelbe, ahonnan az épp aktuális híreket bámulom egy hatalmas, talán New Yorkban, a Time Square-en is csodálkozást kiváltó képernyőn.
Szerelemről és más démonokról Szerelemről és más démonokról
Melegfelvonulást tartottak Budapest utcáin. Hivatalosan a 16. Budapest Pride Fesztivál alkalmából szervezték a magyarországi leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű közösségek meleg méltóság menetét.
Álmok útján Álmok útján
Egy kerekes szék, 9 hiányzó csigolya, refrén egy altatódalból, amely könnyű álmot ígér, na és Molnár Ferenc Caramel. Hogyan kerül mindez egy terembe, egy színtérre, na meg mi a helyzet a törökszentmiklósi, származását büszkén vállaló roma fiatalemberrel? Nem kell aggódni, nem beteg, sőt. Épp most nyerte meg a Nagy Duett című vetélkedőt partnerével, Trokán Nórával.
Standup gyenge poénokkal Standup gyenge poénokkal
Az est hőse már régóta vicceket szór a tömegnek étek gyanánt. Mi is erre várunk. Reméljük, újra meg újra reménykedünk, hogy egyszer már csak tele lesz a has. Flórián jön, mosolyog, mindjárt beszélni fog a mikrofonba, juj, de jó poénokat puffogtat. Igazi standup-os a srác.
“Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök” “Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök”
Képzeld, génhibás vagyok. Nem tudom mikor kezeltek, hogyan és miért, nem is emlékszem rá, de Juhász Oszkár, a Jobbik gyöngyöspatai elnöke szerint; „Génhibásnak kell lennie egy cigánynak ahhoz, hogy dolgozni akarjon.”
“Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!” “Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!”
A helyzet itthon már-már tarthatatlan. Azt érzem, hogy a cigány fiatalok előbb-utóbb agresszívvé válnak, és a provokációra válaszként érvényre juthat az ököljog is. Komoly gond lehet azokon településeken, ahol eddig nem volt cigány és nem cigány közötti ellentét.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink