Mítosz blogja

Standup gyenge poénokkal

2011. május 30. | mitosz

- Cigány, tudod, hogy ez egy fakitermelő vállalat?

- Tudom há.

- Oszt itt akarsz dolgozni?

- Há persze.

- Oszt föl tudsz-e mutatni valami referenciát mint favágó?

- Persze, há a Kalahári erdőt.

- De cigány, hát az sivatag.

- Most má!

Alig kapok levegőt. Sokan vagyunk, szinte összenyom a tömeg. Állunk izgatottan, mint az etetésre váró malacok az ólban. Makkal álmodunk. De nem tudjuk, mi lesz itt még ma. A nap bíborvörösen izzik. Barna bőrünkön megtörik a fény, de már nem éget. Mozgolódunk. A hatalmas kivetítőn még semmit sem látni, de nemsokára a színpadon is megjelenik az est hőse. Az ígérgető. Közülünk való. Nem fiatal már, arca ránctalan. Lehetne akár a Simabőrű a Vukból.

Az est hőse már régóta vicceket szór a tömegnek étek gyanánt. Mi is erre várunk. Reméljük, újra meg újra reménykedünk, hogy egyszer már csak tele lesz a has. Flórián jön, mosolyog, mindjárt beszélni fog a mikrofonba, juj, de jó poénokat puffogtat. Igazi standup-os a srác.

És tényleg jönnek a mézízű poénok:

„100 ezer roma munkahely teremtése” – óriási röhögés.

„50 ezer, ma legfeljebb szakiskolai végzettségű romának piacképes felnőtt szakképzés” – örömujjongás.

„20 ezer roma fiatalnak szakmunkásképző iskola keretében piacképes szakma megszerzése” – ováció.

„10 ezer roma fiatal érettségit szerez” – Jaj, nem bírom tovább. Hahaha.

„5000 cigány diplomás fiatal kinevelése.” Az egy fél egyetem – szól be valaki mellettem. Újabb röhögés. Komolyan nagyon jó. Poénnak.

Azt hiszem, megyek, és munkát kérek. Érettségim van, diplomám is. Fiatal vagyok még, de inkább dolgozni szeretnék, mint tanulni. Pár éve éppen azért mentem Angliába, hogy ne itthon vánszorogjak az éhenhalás küszöbéig. Hú, kenyeret is kérek. Meg római módra cirkuszt, habár biztos ez volt a cirkusz része a produkciónak. Ha már beindulunk, mi cigányok, akkor tényleg éljünk római jómódban: lakoma, munka, nagy dínom-dánom. De kár, már vége is a standupnak. Jót nevettünk (régen történt velem már ilyesmi). Most azonban mehetünk haza. Isten hírével. Mert más nem maradt.

Hány cigány is él Magyarországon? A 2001-es népszámlálási adatok szerint 190 046. Ha továbblépünk, feltűnik, hogy senki nem írta még le – vagy legalábbis én nem találtam –, hogy a kereső korúak (akik dolgozhatnak) és az inaktívak (nyugdíjasok, gyerekek) között milyen az arány a cigányságon belül. Tegyük fel, hogy a csaknem 200 ezer roma egyötöde gyerek, ők még nem dolgozhatnak. Akkor marad 150 ezer roma, akiknek munkát kellene adni.
Ha ezek közül 50 ezer a nyugdíjas, vagy bármilyen okból munkaképtelen, akkor hurrá, megvan a megoldás. Minden cigánynak lesz munkája, nekem is. Mindenkinek lesz. Remélem sokáig tart majd, és keresek is annyit, amennyiből eltarthatom magam és leendő családom.

Hoppá, én mérnök vagyok. Hogy akar a romák legfőbb képviselője elhelyezni engem a szakmámban? Nincs válasz, ahogy arra sem, milyen munkát akar annak a százezer embernek. Egyáltalán milyen munkára számíthatok Flóriántól? Elszomorodom, pedig előbb még milyen jókat nevettem. Ugyanaz a maszlag, ugyanaz a szisztéma, mint sok év óta a legkülönbözőbb szájakból. Nesze semmi, de jól hangzik, megfogni úgysem tudod.

Flórián az ígéret földjén él. Sikerült igazi hakni-politikussá válnia csaknem harminc év alatt. Mondjunk jókat, csitítsuk a kedélyeket, keltsünk reményt, hogy a romák – otthon a tévé előtt vagy itt, a színpad körül úgy érezhessék: na, most már tényleg más lesz. Azért lesz jobb, mert ő mondta, az ígérgető.

Flórián nemrégiben a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy nekem kellene nyilatkoznom az ügyben. A rendőrség dolga, hogy megoldja a helyzetet, és biztosra veszem, hogy meg is fogja oldani. Nekünk egészen más a feladatunk.”

Megjegyzem, a Heves megyei településen a romák meg az őket ingerlő, egyenruhások (nem a rendőrök) között addig élesedett a feszültség, míg össze nem csaptak. Voltak sérültek is.

Végül is Flórián csupán az Országos Roma Önkormányzat elnöke. Tényleg, miért volna az ő dolga, hogy foglalkozzon a romák ügyeivel? Flórián majd egy éve azt mondta, élete legfontosabb feladata a miniszteri biztosi kinevezés. Az eredetileg hat hónapra szóló megbízás alatt felül kellett vizsgálnia a roma integrációs programokra 2002 és 2010 között elköltött pénzeket, részt vennie a romákat érintő programok kidolgozásában, javaslatot kellett kidolgoznia a 2011–2014. közötti programokhoz. A féléves megbízatást két hónappal meghosszabbították. Sajnos, ez idő alatt sem sikerült leadnia a roma integrációs programokra szánt pénzekről szóló jelentését a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak. Nyolc hónap, és semmi konkrétum. Ahogy 1983 óta megszokhattuk tőle. Azóta haknizik. Csak most ezt roadshow-nak hívják. De a szerep keveset változott. Megoldások helyett kaptunk egy stand-up komédiást. Abban nagyon jó. Vicceseket mond.

Istenem, de szeretnék most már én is gazdag lenni, egyszer libasültet enni. Na, meg tűzoltó helyett most már politikus lenni. Ha ennyi csak a munka, gyorsan beletanulok, és egész jó lennék.

Félek, hogy Flórián a munkahelyteremtéssel, iskoláztatással is ugyanígy lesz, mint az élete feladatának tartott biztosi munkakörrel. A miniszterelnökkel aláírt egyezség alapján 2015-ig, épp a Roma Évtized Program végéig minden cigánynak kell hogy legyen munkája, minden roma fiatalnak életképes szakmája. De miért nem előbb?
Félő, hogy még 2016-ban is arról fogok írni, hogy még mindig nem dolgozom, még mindig erős a diszkrimináció, hiába a végzettség, a tapasztalat. „Inkább felveszek egy gyengébb munkavállalót, aki valahogy elvégzi a feladatot – mondta egy felvételis hölgy –, mint hogy egy cigánnyal dolgozzam együtt!” Hogyan sikerül mindezen túllépni, én nem tudom. És mit csinálnak most és majd azok a cigányok, akik kicsivel képzetlenebbek, ha nekem sem sikerül?
Kivágom én is a Kalahári erdőt?

További cikkek a rovatból
Az életünk és ami benne van Az életünk és ami benne van
Hányan teszik fel nap, mint nap a kérdést maguknak, másoknak: Miért dolgozom, mit szeretnék elérni? Én pénzt akarok, hajót, repülőt, Porschét, villát, luxusnyaralást. Ezek annyira elérhetetlenek számomra, hogy éppen a remény visz előbbre, hogy el akarom érni az említett dolgokat. Amikor olvasom a riportot a milliárdos új yachtján megrendezett luxuspartiról, elképzelem, hogy én is ott vagyok, a legszebb nőknek udvarolok, iszom a legjobb pezsgőket, majd lehuppanok egy fotelbe, ahonnan az épp aktuális híreket bámulom egy hatalmas, talán New Yorkban, a Time Square-en is csodálkozást kiváltó képernyőn.
Szerelemről és más démonokról Szerelemről és más démonokról
Melegfelvonulást tartottak Budapest utcáin. Hivatalosan a 16. Budapest Pride Fesztivál alkalmából szervezték a magyarországi leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű közösségek meleg méltóság menetét.
Álmok útján Álmok útján
Egy kerekes szék, 9 hiányzó csigolya, refrén egy altatódalból, amely könnyű álmot ígér, na és Molnár Ferenc Caramel. Hogyan kerül mindez egy terembe, egy színtérre, na meg mi a helyzet a törökszentmiklósi, származását büszkén vállaló roma fiatalemberrel? Nem kell aggódni, nem beteg, sőt. Épp most nyerte meg a Nagy Duett című vetélkedőt partnerével, Trokán Nórával.
“Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök” “Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök”
Képzeld, génhibás vagyok. Nem tudom mikor kezeltek, hogyan és miért, nem is emlékszem rá, de Juhász Oszkár, a Jobbik gyöngyöspatai elnöke szerint; „Génhibásnak kell lennie egy cigánynak ahhoz, hogy dolgozni akarjon.”
“Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!” “Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!”
A helyzet itthon már-már tarthatatlan. Azt érzem, hogy a cigány fiatalok előbb-utóbb agresszívvé válnak, és a provokációra válaszként érvényre juthat az ököljog is. Komoly gond lehet azokon településeken, ahol eddig nem volt cigány és nem cigány közötti ellentét.
„Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!” „Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!”
Szeretek élni, mosolyogni, de a legjobban talán azt szeretem, hogy vannak terveim, amiket el akarok érni, azokkal az eszközökkel, amelyek mindenkinek adottak egy szabad országban. Nem kérek többet, csak annyit, amennyi mindenki mást megillet: jogot a szabadsághoz, a boldogsághoz, a testi és lelki egészségem megőrzéséhez.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink