A HÉT KÉRDÉSE Népszámlálás | Vállalod-e a származásod?
2011 októberében ismét népszámlálás veszi kezdetét. Az Athe Sam Fesztiválon kerekasztal-beszélgetés keretében tárgyalták ennek jelentőségét. A romák körében civil kezdeményezés indult el, azzal a céllal, hogy minél több romával értesse meg a népszámlálás igazi tartalmát és fontosságát. Magyarországon – a környező országoktól eltérően – nem kell névvel ellátni a kitöltendő kérdőívet, és kód sem jelzi a személyazonosságot. Az előzőekhez képest változik a nemzetiségre vonatkozó kérdésfeltevés, hiszen egyszerre több nemzeti hovatartozást is meg lehet jelölni. A kérdésekre adott válasz ezúttal sem kötelező. A korábbi adatok szerint csupán 192 ezer roma él Magyarországon.
Setét Jenő
Szociális munkás, civil szerveződés vezetője, Budapest
Az érzelmi és morális érték a legnagyobb előnye a népszámlálásnak. Számomra az egészséges méltósággal megvallott identitás a legfontosabb. El kell érnünk, hogy a cigány emberek szabadon és önként válaszoljanak ezekre a kérdésekre, és eldönthessék, hogy minek vallják magukat. Természetesen ebben mi csak példát mutathatunk. Büszkén vállaljuk a származásunkat, identitásunkat, és arra bátorítunk mindenkit, hogy tegye ő is ezt. Aki velünk tart, az cigánynak vallja magát, amellett, hogy magyar is. Vannak félelmek a történelmi tapasztalatok miatt, de ezeken csak mosolyogni tudok. Az elmúlt húsz évben számtalan olyan program indult, ahol nyilatkozni kellett az etnikai hovatartozásról (támogatás és ösztöndíjrendszer). A kisebbségi önkormányzati választások alkalmával is 197 ezren regisztráltatták magukat. Ha valak Magyarországon ma meg akarja tudni, hogy ki a cigány, meg fogja tudni. Ha nincs is nyilvántartás, de egy kisebb faluban például mindenki pontosan tudja, hogy ki cigány. Tehát népszámlálás nélkül is volt erre példa, ráadásul a népszámlálás Magyarországon névtelen, tehát ezek a félelmek alaptalanok.
Bártfai Edit
Némettanár, Mezőkeresztes
Nagyon fontos, hogy a romák megjelenjenek, és hogy igenis vallják magukat romának. Nem csak a hétköznapokban, hanem a nagy nyilvánosság előtt is. Megeshet, hogy félnünk kellene, de talán vagyunk annyian, és össze kell fognunk, hogy megmutassuk, hogy vagyunk. Ez mindenkinek a saját lelkén múlik, hogy mennyire érzi magán, hogy roma vagy nem roma. Én eddig is nyilatkoztam, ezután is fogok, és vállalom a származásomat.
Balogh Rudolf
Színész, Budapest
A cigányoknak mindentől függetlenül vállalniuk kell a származásukat. Mivel Magyarországon élnek, ezért elsősorban magyarok – de cigányok is. Azért fontos, hogy vállaljuk, mert tudatni kell, hogy létezünk, nem csökkenő, hanem növekvő számban. Családonként két-három vagy több gyermeket nevelünk, míg a magyaroknál ez az arány nem ilyen, főleg az utóbbi években. Egy gyerek születik, esetleg kettő egy családban. Nem mondhatjuk magunkról, hogy nem vagyunk cigányok, hiszen mi magunk érezzük, hogy kik vagyunk. Ez belső megélés, tapasztalat.
Balogh Mária
Újságíró, Budapest
Érdekel a népszámlálás eredménye. Jó ötletnek tartom, hogy átfogó felmérés szülessen a létszámunkról, mert jelenleg csak találgatni lehet, hogy mennyi a cigányok száma. Habár van bennem némi kétség is, mert végül is ki a cigány? Cigány az, aki annak vallja magát. Nem véletlen, hogy olyan kevesen válaszoltak eddig. Az emberek okkal vagy ok nélkül félnek, és ezt meg lehet érteni. Mert a történelem tanúsította, hogy nagyon megkülönböztethetik a cigányokat, ha tudják, hogy ki hova tartozik.

















