Vádlott! Mit parancsol? A Borbíróságon jártunk

Igaz a legenda, amely szerint létezik egy bíróság a mi Hunniánkban, ahol a tárgyalásra érkezők egytől egyig nyugodtak. Talán ez lesz az egyik legszebb nap az életükben, és ha életfogytiglanra ítélik őket, ugrándoznának örömükben. Ha ugyanis annak a bírája ezt a büntetést szabja ki, akkor az elítélt holtáig különleges falatokat kóstolgathat börtönkoszt gyanánt, amit nemes magyar szőlőkből facsart borokkal öblíthet le. És még a környezet is kellemes. Így hát ne csodálkozzunk, ha az univerzum gazfickói ide özönlenek, és követelik, hogy a Borbíróság mondja ki ügyükben a végső szót.

Egy kellemes késő délutánon, naplemente táján látogattunk el a minden csiliviliséget (tudatosan) mellőző Borbíróság étterembe. A vendéglő éppen budapesti Vásárcsarnokkal szemben van, így nem nehéz tippelni, honnan szerzik be a friss alapanyagokat. Ha jó az idő, megterítenek a hangulatos kis teraszon is, ahol sokszor csak egy pohár hűsítőre pihennek meg az arra sétálók. A hely kívülről szemlélve egyszerű, kedves, egy kicsit a régi idők Pestjének polgári életérzését árasztja. Belépve szintén az egyszerűség a legjellemzőbb. Szemben az elit éttermekkel, ahol sokszor azt sem tudja az ember, mikor szabad megmoccannia, ez a hely mellőz minden feszességet és merevséget.

A pult előtti gigantikus bortartóban több tucat palack ad mintát a kínálatból. Akaratlanul is hosszasan mustrálja az ember – akarva meg pláne. A pince részen hűsítően kellemes az idő, itt tárolják a borkészlet egy részét. Ha ide leül az ínyenc borbarát, el sem akar majd mozdulni. Borpince fíling, modernséggel és eleganciával, a világítás is ezt a félrevonulós, elegáns hangulatot támogatja meg.

Azután, hogy bejártuk a Borbíróság minden zegzugát, vacsora közben az étteremvezetővel beszélgetünk. Lindenfeld Péter már az első mondataival megerősíti a frissen szerzett benyomást, hogy a hely laza. „Van vendégünk, aki a kutyájával jön be hozzánk, megszakítva az esti sétáltatást, egy pohár borra, egy kis beszélgetésre. De van, hogy gyerekekkel térnek be, és a csemeték is jól érzik itt magukat. A fiatal korosztályt is szeretnénk megcélozni, jöjjenek ők is, ismerjék meg a magyar borokat, és érezzék jól magukat.”
A beszélgetés közben a borlapra pillantok, amely letisztult, egyszerű és jól áttekinthető. Azonnal szembe tűnik, hogy csak hazai borok rendelhetők, pedig érdekes lenne ezeket összehasonlítani az ugyanabba a kategóriába tartozó külföldiekkel. Így viszont mondjuk inkább azt, hogy misszió értéke van a dolognak, mert ha hazai, ha külföldi vendég tér be ide, átfogóan megismerkedhet a magyar borokkal. A legtöbb esetben ehhez segítségre van szüksége, mert a tudatos fogyasztók egyelőre kevesen vannak, talán minden harmadik vendég. Az étteremnek nincs sommelier-je, de úgy tűnik, erre nincs is szükség, mivel a felszolgálók a borokban is jártasak, és segítőkészek. Az egyik felszolgáló például néhány bort velünk együtt kóstolt, és rendkívül kifinomult észrevételeket tett.

Ami az ennivalót illeti, a főnök, Péter semmiféle kompromisszumra nem hajlandó. „Ha nem tudunk friss és kifogástalan alapanyagot beszerezni, akkor a legnépszerűbb fogás sem lesz jó. Előre elkészített étel nincs, és soha nem is lesz. Mindig attól függ, mi készül, hogy milyen friss alapanyagokat tudunk vásárolni, ezért nincs előre meghatározott napi ajánlatunk. Ezért írjuk a táblára a napi ajánlat helyett azt, hogy aktuális ajánlat.”

Egy szó, mint száz, van ebben a Borbíróságban valami elragadó egyszerűség. Olaszos lazaság. Üljünk be egy pohár borra, ha szeretnénk egy kicsit „toszkánázni” Pesten.

Mennyire sokszínűek a magyar borok?

Béla és Bandi borászat – Balatonszőlősi Szürkebarát, 2009

Kiváló bevezető ital, de meleg nyári, egész estés beszélgetések kísérője is lehet. Friss, üde, citrusos, almás, körtés. Az alma dominál.

Laposa pincészet – Badacsonyi Kéknyelű, 2009

Egy ritka és értékes magyar fajtából préselt fehérbor. Tartalmas, sűrű, fehér húsú gyümölcsökkel és lágy, vaníliás háttérrel. A lecsengésében érdekes délies narancsosság is megjelenik. Tökéletes párosítás az étterem egyedi ízvilágú, rózsaszínben pompázó friss vöröstonhal filéjével, amely mellé burgonya dukál.

St. Andrea Borászat – Eger Örökké, 2009

Igazi száraz fehér nagyágyúval van dolgunk, ami tökéletesen bemutatja, hogy milyen komoly, minden pillanatában koncentrált minőséget lehet készíteni hazánkban. Világos aranyba hajló, ragyogó szín jellemzi. Illatában tömény, ásványos, szinte túlzóan koncentrált. Ízében az aszalt kajszibarack a meghatározó, lecsengésében tömény, citrusos ízvilág. Csak tartalmas hal- és vadételekhez adnánk fel.

Sebestyén Pince – Szekszárdi Kadarka, 2008

Lilás, meggyes színvilág, illatában csupa cherry. Innivalóan jó, könnyű vörösbor. Igyuk is, mert szép hungarikum. Hidegtálakhoz, könnyű ételekhez ajánljuk. Tökéletesen passzolt a sült paradicsomos, kecskesajtos előételhez, és a titkos recept alapján készült, frissen sült, ropogós kenyérhez.

Sauska Pincészet – Villányi 7-es Cuvée, 2007

Igazi villányi bombázó. Lehengerel, letaglóz. Talán minden idők legkiemelkedőbb villányi évjáratának egyik legszebb bora. Színe sűrű, átláthatatlanul mély, feketébe hajló vörös. Illata, áradó, amelyben az aszalt áfonya és a tejcsokoládé játssza a főszerepet. A korty simogatóan bársonyos, krémes. Gyümölcseszenciát kortyolunk, ami olyan, mintha magas kakaótartalmú csokoládéreszelékkel lenne megbolondítva. Az étterem közepesen átsütött marhasztékjét adnám fel társként, mondhatni kísérőjeként. Ütős kombináció azoknak, akik szeretik hajhászni az élvezeteket.

St. Andrea Borászat – Egri Bikavér Merengő, 2008

Sok magyar borfogyasztónak a bikavérről többnyire egy híg, savhangsúlyos lőre ugrik be. Ezt a Merengőt kóstolva viszont megtudhatjuk, hogy milyen is egy gyönyörű alapanyagból készített valódi bikavér, amelyet a világ bármely táján, bármilyen nagy vörösborkóstolóra bátran be lehetne állítani, és ott brillírozna. A színe szépen játszik a meggyvörös és a mély bordó között. A pohárban megforgatva olajosan feltapad a pohár falára, és szép lassan csorog le. Illatában érdekes ásványok, rengeteg áfonya és meggy, tejcsokoládés zamatok. A korty szinte vibrálóan tartalmas, tele finom gyümölcsökkel, egy csipetnyi mákos felhanggal a háttérben. Lecsengése hosszú, még egy perc múlva is a szánkban érezzük. Kívánjunk sok ilyen mesés Bikavért a hazánknak – és magunknak is.

Heimann Pincészet – Szekszárdi Franciscus Cuvée, 2008

Rengeteg hazai és külföldi szakértő állítja, hogy szekszárdi alapanyagból lehet préselni hazánk legszebb, legérdekesebb vöröseit. Mivel ha Szekszárdra jellemző módon van elkészítve, akkor a nagyság és sűrűség mellett hallatlan eleganciát és játékosságot is mutat. Nézzük. Színében áfonyásan feketés, mintha feketecseresznye frissen préselt leve lenne. Illatában elsőre tömény vanília, majd feketeribizli. Ízében mégis könnyedebb, jól iható, nagyon kellemes, és valóban érdekes, játékosan vibráló bor. Vigyázat! Nehezen lehet abbahagyni.

Luka Pincészet – Soproni Merlot, 2008

Tehetséges fiatal borász hölgy kifinomult itala. Illatában nagyon visszafogott, de a levegőn kibontakozik. Ízében aszalt szilva, gyümölcskosár. A szájban forgatva még többet mutat meg magából. Pici gyümölcsösség, pici édesség, kis marcipánosság, a háttérben kis vanília. Mindenből van benne egy kicsi, és nagyon visszafogott. Az elegáns és kifinomult bor iskolapéldája. Ha megkóstoljuk, megtudjuk, hogy mitől is lehet kedves egy bor.

Takler Pincészet – Szekszárdi Cabernet Franc válogatás, 2007

Bordeaux-i világfajta, amelyből a legkomolyabb fajborokat hazánkban préselik. A tényt nemzetközi szakértők is elismerik. Szekszárdot és a cabernet franc-t pedig mintha egymáshoz alkotta volna a Teremtő. Lássuk, mit hozott ki belőle egy kiemelkedő évben Takler Ferenc és két fia. Színe feketébe hajló mély rubin. A pohárban megforgatva lassan és kimérten mozog. Illata hihetetlen komplex, megszámlálhatatlan aromát lehet érezni egyszerre. Elsőre mokkás kávésság dominál, egy csipet vaníliával, a háttérben nagyon mély, frissen főzött lekváros gyümölcsök. A kortyban nagy sűrűség, jelen van a kávésság, csokisság is. A lekváros ízek itt is előbújnak, szamóca formában. Nagyon tömény bor, apró kortyokban fogyasszuk.

Demeter Pincészet – Egri XY Cuvée, 2003

A kóstolt borok közül a legnagyobb meglepetés volt ez az egri. Tudniillik, ez a cuvée (vagyis házasítás) az első igazán legendás hazai évjárat gyümölcse. Bátran kijelenthető, hogy most ért a csúcsra, zseniális formában. Színében opálosan fénylő, rikító vörösség, távol a tintafeketétől. Illatában meghatározó az égetett bőr és az aszalt gyümölcsök. Percről percre egyre inkább árad az illata. Nem is csoda, hiszen majdnem hét éve zárták palackba. Ízében sűrű, egyedi, mintha fanyar mákos-meggyes rétest kóstolna az ember, amit egy csipet reszelt vaníliarúddal bolondítottak meg. Lágy testű, de mégis érezhetően komoly savak tartják. Röviden: bársonyba bújtatott vasököl!

Szepsy Tokaji Cuvée, 2007

Mint ahogy (remélhetőleg) minden magyar hallott Arany Jánosról vagy Puskás Ferencről, illik azt is tudni, hogy ki az a Szepsy István. Miért is? Nemzetközi szinten sorozatban alkot maradandót, és szakma nagy nevei meghajtják előtte fejüket. A nagyvilág Tokaj-rajongói ugyanis Szepsy urat az univerzum egyik legkiemelkedőbb borászának tartják. Nézzük hát, mivel is zárjuk a Borbíróságon tartott kóstolót. Színe ragyogó aranyba hajló, sárgás árnyalatokkal. Már az illata harapható őszibarack, mazsola, egy kis datolya, és sok-sok ásványosság. Ízében végtelenül koncentrált, aszalt fügés, barackos, egy csipetnyi sós ásványossággal, és rengeteg izgalmas további ízzel. A korty hosszasan búcsúzik mazsolával és karamellával.