A HÉT KÉRDÉSE: Mi lesz a gyerekekkel, ha itt a szünidő?

Június közepétől indult a szünidő. A gyermekek a Vakáció szó utolsó betűit is felvésték a táblákra, megírták a témazáró dolgozatokat, továbbá kikönyörögték a jobb jegyeket vagy elfogadták a rosszabbakat. Az év végére éppen eléggé elfáradnak, hogy búcsút mondjanak az iskolai szabályoknak és élvezzék a jól megérdemelt szabadságot.

Ugyanakkor hatalmas teher nehezedik a szülőkre már a vakáció első napjától. Ők sajnos nem kapnak szabadságot a nyári szünidőre, a munkarend sem változik, és a munka mennyisége sem lesz kevesebb. Reggel éppen ugyanúgy kelni kell, és munkába indulni, de gondoskodni kell a gyerek vagy gyermekek ellátásáról egészen a Szeptemberig tartó iskolakezdésig.

Farkas Hermina

Farkas Hermina, esélyegyenlőségi szakértő
Budapest
A fiam már nagy gyerek. Nyugodt szívvel elengedem a nagyszüleihez, ahol eltölti a nyár nagyobb részét. Ott a strand és a medence, a kedvenc játszóterülete. Én meg megyek utána, ahogy a munka engedi. Szerencsés vagyok, mert nem kell mindennap reggeltől estig bent lennem a munkahelyemen. Nem is vállalnám, hiszen van még egy három éves kicsikém is, akivel szeretnék itthon maradni, amíg csak lehet. Ezen a héten még tart számára vízilabda tábor, egész napos elfoglaltsággal. Szeret a csapatban játszani, de nagyon nehéz az edzés. Azt hiszem neki az igazi ajándék, ha a szüleimnél lehet.
A bizonyítványa ugyan nem lett kitűnő, de dicséretet kapott matekból, országos második helyezett lett a matekversenyen. Megérdemli, hogy pihenjen, és végre ne a tanulásra figyeljen mindennap. Angolos osztályba jár, sokat kellett készülniük mindennap, a gyerekeket nagyon megterhelik. Nincs semmi szabadidejük, állandóan tanulniuk kellene, amit az én fiam sokszor nem nagyon akar… Szeretnénk elmenni is valahová a nyáron, akár Balatonra vagy Törökországba, vagy valahová, ahol csak pihenhetünk. De ez még nem biztos…

Szénásiné

Szénásiné, nagymama
Örkény
A gyerekeim már felnőttek, itt élnek körülöttem a faluban. Nekik már családjuk van, gyerekeik vannak. A két lányom gyerekére én vigyázok, amíg a munkában vannak, utána meg feljövök Pestre, hogy a harmadik lányom gyerekeire is vigyázzak. Nem dolgozom, mert már nem is bírnék a betegségem miatt, így ez lett a fő dolgom: nagymama vagyok. Az egyik unokám most lett másodikos, a másik még csak hatéves, a harmadik most lett elsős, a legnagyobb meg, akire én vigyázok meg – várjunk csak – azt hiszem, negyedikes lesz. Hát a fiú elég rossz gyerek, mert hát fiú, de a lányok okosak. Főleg a Lilike. Ő mindig tudja, mit akar. Hogy mondjam neked, mamának lenni sokkal könnyebb, mert nem kell állandóan idegeskedni, hogy mi lesz. Mert a szülők dolga fegyelmezzenek, nekem meg nem kell ilyenekkel foglalkozni, csak beszélgetünk, játszunk, ilyenek.
Nagyon nagy baj, hogy nincsen megoldva a gyerekek felügyelete nyárra. Mert mit csináljanak a szülők, akiknek dolgozni kell? Ma már nem úgy van, hogy a cigányasszonyok csak otthon vannak és gyerekeket nevelnek, mint annak idejében én is. Én is dolgoztam, ugyanúgy, mint bárki más, de amikor jöttek a gyerekek, otthon maradtam, és csak anya voltam. De ma már van olyan, hogy karrier, meg ilyenek, meg munka, és nem lehet otthon hagyni a gyerekeket egyedül, mert még mégiscsak gyerekek, nem tudnak vigyázni magukra. Vannak olyan nagyszülők, akik még dolgoznak, és nem érnek rá. Nem tudom, azoknak a gyerekei hogyan oldják meg a felügyeletet… Én szívesen segítek, ahogy tudok, de én is beteg vagyok. Sok mindent már én sem tudok megcsinálni.

Szabó Tünde, konyhai kisegítő
Budapest
Nekem három iskolás korú gyermekem van. Az egyik hetedikes, a legkisebb a Mónika, ő ötödikes, a Szabina meg most megy kilencedikbe. Nekem mindegyik gyerekem nyári táborba megy. Napközis táborba. Szerintem ez egy nagyon jó dolog, mert reggel hétre, félnyolcra felhozom őket ide a hegyre, vagy a nagyobbik elkíséri őket, mert vele már elengedem. És délután, ahogy a munkából ideérek, olyan fél ötre értük jövök. Itt kapnak ellátást, reggelit, ebédet, uzsonnát, és vigyáznak rájuk, csinálnak nekik programokat, színházba mennek, moziba is. Jó helyen vannak, nekem szociális alapon nem is kell fizetnem érte. De nem is tudnám megfizetni, mivel egyedül nevelem őket. Teljesen egyedül vagyok, úgyhogy muszáj dolgoznom. Nekik is kell segíteni, mert különben nem tudunk megélni. Az ember örül, ha van munkája, nem ugrálhat. Én már öt éve nem voltam szabadságon, nem is tervezem. Nincs pénzünk nyaralásra meg ilyenekre. Talán majd elmegyünk egy napra Visegrádra, mert mondta a lányom, hogy az nagyon szép hely. És nincs is olyan messzire, el tudunk menni busszal. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, mert ők már tanulnak és elérhetik azt, amit én nem tudtam, mert nem tanulhattam, és dolgoznom kellett mindig, egész életemben. Ők majd nem fogják elrontani, és tanulni fognak. Mindig azt mondom nekik: „Tanuljál, gyerekem, tanuljál! Mert csak úgy lesz belőled valaki!”